Gusztinak megjött az esze...
SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM
Harmadéves rendezők mesterségvizsgája – Egy egyfelvonásos Szép Ernőtől
A harmadéves rendezőosztály (Székely Gábor) és a harmadéves színészosztály (Jordán Tamás – Lukáts Andor) együttműködésében
Szép Ernő:
Gusztinak megjött az esze…
Csibi Gusztáv, uradalmi ispán | Nagy Péter |
Kerekes Sándorné Etelka, jegyzőné | Földeáki Nóra |
Kerekes Sándor, jegyző | Tompa Ádám |
Julcsa, szakácsné | Kovács Olga |
Eszti, cselédlány | Érsek-Obádovics Mercédesz |
Hurka, prímás | Krisztik Csaba |
Varjú, brácsás | Mercs János |
Giliszta, bőgős | Miklós Marcell |
Dramaturg | Laboda Kornél |
Díszlet | Ember Sári |
Rendezte | Göttinger Pál |
Kurzusvezető tanár | Babarczy László |
A rendezőosztály osztályfőnöke | Székely Gábor |
A színészosztály osztályfőnöke | Jordán Tamás és Lukáts Andor |
Köszönet a segítségért | Kővári Balázs, Ligeti Orsolya, Hodász András, Göttinger Márk, Göttinger Károlyné |
2005. március 25.
Nyilvános főpróbák: március 23., 24., 26.,
Nyilvános főpróbák: március 23., 24., 26.,
ELSŐ JELENET
Jegyzőné, Eszti
JEGYZŐNÉ
Á, de forró. Mit csinálsz ott, te? Mit akarsz avval a locsolóval?
ESZTI
Megyek ki a kertbe locsolni, tekintetes asszonyom. (kívül harangszó)
JEGYZŐNÉ
A kiskertet én locsolom fel. Ide vigyázz erre a tejre, ki ne fusson. Add ide azt a locsolót. Nem főtt még fel az a kávé? Csak vigyázz itt. Findzsát, findzsaaljat, kis kanalat, cukrot, kuglófot, vajat, mindent kikészíts. Mindjárt fenn lesz a tekintetes úr. Nem hallod, már a hetet harangozzák. Szegény georgináim, kettő leszáradt már, az árvácska is mind össze van fonnyadva. A délignyitó földje meg tegnap is csupa száraz volt, mikor megnéztem. Csak ne magam locsoljak egy reggel, na ‘iszen jól néz ki a kiskert! Hej gonoszok. Ha kihagyod a tejet futni, megbúbollak, értetted? (kimegy, dúdolgat)
v
MÁSODIK JELENET
Voltak, Szakácsné
SZAKÁCSNÉ
A fene rágja le ezt a kofákat... hogy nekem micsoda harcom volt már ma reggel is a piacon! Nézzed ezt a zellert, négy krajcárt mer elkérni az az orcátlan kofa, ezér’ a rongy zellerér darabjáér!
ESZTI
Négy krajcárt, c, c, c.
SZAKÁCSNÉ
Négyet darabjáér, a tűz égesse meg ahun egy kofa van ezen a világon. Aszongya, ha beviszi Debreczenbe, aszongya, még az öt krajcárt is megadják zellerjéér aszongya. Vigyed piszkos mondok Debreczenbe, szaladj mondok mer lemaradsz a gőzösről mondok. Te nyiszlett, aszongya, én meg mondom: te büdös, mondom, inkább zeller nélkül vezetem a konyhámat, mondom, minthogy a te zelleredre legyek rászorúlva, égessenek el, mondom, a neved napján, Klára napján. Mert Zsidó Kalárinál vettem ezt a zellert. Így aztán megegyeztünk. Úgy adta osztán ide a kettőt öt krajcárért. Meg paradicsomot is vettem nála krajcárjával, meg ezt a két liter zöld puszulyt is, tizenkettőér literjét. A tekintetes asszony hún van?
KÍVÜL
Cigányzene és dúdolás.
ESZTI
Kinn locsol a kiskertbe.
SZAKÁCSNÉ
Mi dolgod? Tisztítsd meg a zöld puszulyt.
ESZTI
Majd aután. Nekem itt kell állani a tejnél.
SZAKÁCSNÉ
Hadd el azt a tejet, ha én mondok neked valamit, mer mingyár hegyibéd megyek. Gyere ide, szedd ki a zöld paszulyt. Még bennem van a méreg a piacról. Még a tyúkpiacon is harcoltam. Ott is ki akartam ásni a két szemét annak a tanyasi asszonynak, akitől ezt a pár csirkét vettem. Hallja, hogy ez a hetven krajcáros pár csirke, mondok? Forint húsz aszongya.
KÍVÜL
Harangszó elhallgat.
SZAKÁCSNÉ
Micsoda, mondok?! Semmicsoda aszongya, nem is eladó aszongya, mer ott áll a tanítóné ténsasszony aszongya, a mán nézi a csirkét aszongya. Vigye a ténsasszony mondok ha a forint huszat megadja mondok, tessék na, mondok, oszt nyomom az orra alá a tanítóné ténsasszonynak a pár csirkét, de a tanítóné ténsasszony mindjárt elment onnét, mert nem tud harcolni. Na, mondok, nem kell annak a maga koszos csirkéje, ‘iszen annyi hús nincs ezen a két csirkén mondok, mint a nagypénteken mondok. Nem fél mondok jó asszony, mondok, hogy megtaposom itt magát mondok, hogy úgy felmérgesíti az embert mondok, hogy egy huszat mer ezért a kis pondróért kérni mondok. Még elkezd csatítani, hogy én elzavarom a vevőt őtőlle, hogy én tegyem le az ő csirkéit aszongya, nem eladó nekem aszongya, inkább ő maga eszi meg otthon aszongya. Eszed ám mondok, majd megmondom, mit eszel te, mondok, így aztán megalkudtunk. Nyolc hatosért adta a pár csirkét. Ilyen piszkos népség. Mennyit kell az embernek evvel a pocsék kofákkal harcolni! Nézzed ezt a pár csirkét, nézzed te milyen szép. Nézzed csak, mennyi húsa van.
ESZTI
Valami szép, igazán. Van ezen. Van ezen elég.
SZAKÁCSNÉ
Na. Hát odaki meg miféle bandériom megyen? Hallod ezt a hangászokat te, a mi utcánkon megyen ez te, hallod?
ESZTI
A mi utcánkon hát. De szépet muzsikálnak.
SZAKÁCSNÉ
Szépet, a fene essen beléjök, hogy még reggel is húzzák! Hallga mán, te.
HARMADIK JELENET
Guszti, cigányok (kívül)
GUSZTI
Elmentem én a vásárba
Sneider Fánival
De Sneider Fánival.
SZAKÁCSNÉ
Nahát, mán megint a Csibi tekintetes úr múlat ott. A híres tekintetes urasági ispán úr! Biztos most jön a Kontyosból. Emindig reggelig szok dorbézolni abba a Kontyosba. Most meg még kísérteti magát a hangászokkal. Fényes reggel muzsikáltatja magát a piacon végig. Hogy nem sül ki a szeme az ilyen elromlott úrnak.
GUSZTI
(kívül) Ácsi! (kurjant)
Hej de Sneider Fánival
No de Sneider Fánival.
ESZTI
Hű, hallotta milyet kurjantott?
SZAKÁCSNÉ
Majd kísértetném én az ilyen urakat reggel zsandárral, nem hangászokkal. Ez volt a... te, tudod te azt? A mi tekintetes asszonyunknak! Az. Addig-addig udvarolt, meg addig-addig dorbézolt, míg a jegyzőhöz ment hozzá a tekintetes asszony. Na szép élete is vóna akkor a tekintetes asszonynak! Aszongyák pedig, hogy nagy volt a szerelem.
ESZTI
(Dúdol.) Hej, három fodorral... Aj, de jól adja! Jó lenne táncolni, szakácsné.
SZAKÁCSNÉ
Nem hallgatsz el te, majd megtáncoltatlak én mindjárt.
KÍVÜL
Kutyaugatás.
JEGYZŐNÉ
(kívül) Pici! Csend legyen! Pici!
SZAKÁCSNÉ
Hallja a tekintetes asszony? Csibi tekintetes úr muzsikáltatja magát az utcán.
JEGYZŐNÉ
(kívül) Igen... Azt ugatja a Pici. - Pici! Nem hallgatsz el! Ide gyere Pici. (bejön) Nagy lump ember. Nem akar megjavulni. Most jött meg a piacról, szakácsné?
SZAKÁCSNÉ
Most igenis. Hoztam egy pár csirkét, csak tessék megnézni micsoda pár csirkét hoztam.
JEGYZŐNÉ
(kívül) Jaj, Jézus! Szakácsné, Jézusom!
SZAKÁCSNÉ
Jaj, mi a tekintetes asszony?
GUSZTI
(kívül) Károg a varjú a jegenyén
JEGYZŐNÉ
(kívül) Hamar! Jaj! Idejön! Bejönnek!
KÍVÜL
(ugatás)
GUSZTI
(kívül) Ha - azt mondják, nem leszel az enyém.
HÚRKA
(hangja) Jaj, jaj, megharap ez a kis kutya! Psss!
NÁCI
(hangja) Te kutya... isz te kútya. Isz!
NEGYEDIK JELENET
Jegyzőné
JEGYZŐNÉ
(beszalad) Szent Isten! Idejön. Csibi nekem ad nachtmuzikot. Jaj, de félek tőle. Zárja be hamar a kaput. Már nem lehet. Bejöttek az udvarba.
GUSZTI
(kívül) De hiába mondják...
JEGYZŐNÉ
Zárja be a konyhaajtót. Be kell minden ajtót zárni! Eszti, nem hallod?
SZAKÁCSNÉ
Nem zárom én, tekintetes asszony! Ide tudom be nem jön! Még csak az kéne!
GUSZTI
(kívül) Úgyis tudom én,
Hogy károg a varjú a jegenyén.
ÖTÖDIK JELENET
Voltak, Guszti, cigányok
GUSZTI
(belépett) Ácsi! Kisztihand Etelka.
JEGYZŐNÉ
Jesszus, bejött a konyhába. Az Isten szerelméért Csibi, mi jutott eszébe?
SZAKÁCSNÉ
Mit akar a tekintetes úr? Nem szoktak a mi házunkba reggel hét órakor hangászokkal beállítani. Itt nincsen bál, tessék innen a tekintetes úrnak kisétálni.
GUSZTI
Kisanyám. Ni, kisanyám. Ne zörögjél hát.
BŐGŐS
(eldug egy üveget)
BRÁCSÁS
Láttam! Láttam!
JEGYZŐNÉ
Csibi! Ha Istent ismer...
GUSZTI
Ismerem én azt a szép fehérszakállú igaz negyvennyolcas öreg Úristent, ismerem.- Tisztelem; becsűlöm. Édes Etelka kisasszony. ni: csak egy kis lá - hány...
SZAKÁCSNÉ
Tessék innen kimenni, teknitetes úr, mert a sarkára toszítom ezt az ajtót.
GUSZTI
Csendesen kisanyám, az az én istenem áldjon meg.
JEGYZŐNÉ
Jajj!
SZAKÁCSNÉ
Hallja, tekintetes úr! Menjen, ne tartsa fel itt az embert a dologba.
GUSZTI
Ni kisanyám. Ne köhögj.
SZAKÁCSNÉ
Én nem köhögök, hallja az úr, én nem vagyok beteg.
JEGYZŐNÉ
Psz... ne csináljon lármát, jaj!
SZAKÁCSNÉ
Tán az úr beteg, hogy idejön fényes nappal bált csinálni! Ki hallott még ilyet, egy úri házba így betolakodni evvel a büdös hangászokkal. Igenis. Ha ittas az úr, menjen az árokba lefeküdni. Ott a helye.
BRÁCSÁS
Add ide! Add ide!
BŐGŐS
Ne igyál te, nem egészséges.
SZAKÁCSNÉ
Innen kimennek rögtön. Azt tudom, mert...
JEGYZŐNÉ
Pszt! Pszt!
SZAKÁCSNÉ
(felkapja a csirkét)
BRÁCSÁS
(húz egyet az üvegből)
GUSZTI
Ni, ne bántsuk egymást kisanyám. Mit bántol engemet, he. (elkapja a kezét, elveszi tőle a két csirkét)
SZAKÁCSNÉ
Eressze el az úr a kezemet. Ne szorítsa az úr az én kezemet.
GUSZTI
Ne, Hurka, kis galamb. Ne, vidd haza. Édes kedves Etelka, kisztihand.
JEGYZŐNÉ
Guszti! Mit akar. Az istenért. Mért jött ide. Hogy tehet ilyet.
HATODIK JELENET
Voltak, Eszti
ESZTI
(jön) Hűű!
SZAKÁCSNÉ
Nem adod ide hangász azt a csirkét! Te csúnya cigány. Varnyú való a te bendődbe.
PRÍMÁS
Kérem, ajándék ez. Csibi tekintetes úr prezentálta.
SZAKÁCSNÉ
Jobb, ha mennétek innen kifelé. Hogy vót pofátok bejönni. Miféle szemtelenség...
PRÍMÁS
Hep, hep, hep, hep, hep...
JEGYZŐNÉ
Meghallja az uram. Mit szól az uram! Menjenek el. Menjenek el.
GUSZTI
Oltári liliomom. Etelkám. Édes egy imádságom! Megjött az eszem.
JEGYZŐNÉ
No hálaistennek, hát akkor menjen azonnal haza, kérem.
GUSZTI
Megjött az eszem. Én szeretem magát, Etelka.
JEGYZŐNÉ
Jaj Istenem!
SZAKÁCSNÉ
Én megyek, felköltöm a tekintetes urat.
JEGYZŐNÉ
Ne menjen, az isten áldja meg, nem akarok lármát.
GUSZTI
Én, Etelka, maga nélkül úgy se tudok élni! Egy óráig is...
SZAKÁCSNÉ
Mit tátod a szádat te meg. Még nevetsz itt, te piszkos. Eredj a zsandárokér izibe. Szaladj!
JEGYZŐNÉ
Ne küldje sehova azt a lányt, én nem akarok itt a házamnál vásárt, kedves Guszti, összetett kezekkel kérem.
GUSZTI
Én meggondoltam magam, Etelka. Én nekem elég volt ebből a kutya betyár huncut keserves csúnya rongyos árva életből. Legyen hát az én kis feleségem. Azért jöttünk. Megkérjük az én ideálomat. Etelka... tudja, hogy ez, ez az én fájós szívem... hogy én csak magát szerettem világéletemben...
SZAKÁCSNÉ
Hadd tegyem be a kaput, biztos nyitva hagyták. Még majd becsődülnek a népek az utcáról! Engedjetek csak... (kimegy)
GUSZTI
Nem bánom én, megjött az eszem nekem. Én megházasodok. Szépséges zsoltároskönyvem... pünkösdi rózsám... Etelka, kedves, édes kedves... az a karácsonyesti fényes jóisten áldja meg azt a kis mézes lábát, ahol egyet lép. Etelka... nem szeret már engemet...
JEGYZŐNÉ
Nem értem. Elég volt. Istenem. Miket beszél itt maga Guszti! Micsoda szcénát csinál itt. Ami régen volt, tudja, hogy az elmúlt... Én asszony vagyok Guszti. Hát ébredjen fel.
GUSZTI
Héjjj! Hurka! Te rongyos! Lelűlek te, ha nem teszed a nyakadba azt az uraságoktól levetett magyar királyi kiszolgált huncut heptikás hegedűt. Értetted?
PRÍMÁS
Értettem, tekintetes uram. (Csak egy kislány zenéje.)
JEGYZŐNÉ
Guszti kérem, csend legyen az istenért.
GUSZTI
Psz... csendesen. Hallottad, csendesen.
JEGYZŐNÉ
Jaj, mi lesz ebből!
GUSZTI
Csak egy kislány van a világon... Megmondom neked, te tolvaj, te kugli fejű, kulimászba mosdott, bagóba törölközött, korommal púderezett - ácsi! huncut héber szerecsen, te! Hurka te: a világooon... (Zene.) Psszt... olyan csendesen te, hogy az angyalok is elaludjanak oda fel, abba az emeletes menyországba: az is aaz ééén...
BRÁCSÁS
Te marha cigány, ecet van abba az üvegbe!
BŐGŐS
A hát, mondtam ne igyál, gádzsó.
GUSZTI
Olyan szép csendesen húzzad, hogy az őrházig elhallassék, hogy az én szomorú szívem hogy zongorázik. Hurka! Pssz!...
PRÍMÁS
(hátraszól) Pssz...
KONTRÁS
(hátraszól) Pssz...
BRÁCSÁS
(hátraszól) Pssz...
BŐGŐS
(hátraszól) Pssz...
ESZTI
Megisszák a hangászok a borecetet. (felkapja a kötőjét, belerotyogatja a nevetést)
BRÁCSÁS
Jól van te, csak ne jajgassál.
GUSZTI
A jó isten de nagyon szeretheeet, - hogy énnekem adott tégedet...
JEGYZŐNÉ
Jo-jól van. Szép volt, köszönöm Guszti, most már menjenek el, szép csendesen. Micsoda pletyka jön ki ebből, úr Jézus! Mit mond majd a világ. Kérem menjen el feltűnés nélkül.
GUSZTI
A jó isten de nagyon szerethet,
Hogy én nékem adott tégedet.
Jaj de rossz kutya vagyok én. Kutya! Az. Nem vagyok én ember. Semmi se vagyok én. Édes, kedves, egyetlen Etelka. Tudja. Én vagyok a kutya ebbe a községbe. Ebbe az egész választókerületbe. Ezen az egész srégen teremtett világon, én vagyok a kutya. Én, Csibi Guszti. Uradalmi intéző. Drága Etelka. Én gyönyörű szentem. Csúnya ember vagyok én. Csúnya.
JEGYZŐNÉ
Menjenek el szépen, nézze...
GUSZTI
Egész éccaka rittam a Kontyosba. Az egész nagy veres abroszt pocsékká zokogtam. Úgy zokogtam mint a bornyú. Ugyi na Hurka úgy zokogtam.
PRÍMÁS
Való szent igaz, úgy zokogott Csibi tekintetes úr, akár a sárga kis bornyú. Itt dögöljek meg, ha nem igaz.
GUSZTI
Te tolvaj cigány, nekem mondod ezt? Én nekem mersz ilyet mondani? Bornyú?
PRÍMÁS
Jaj nem, nem, nem, egy szót se szóltam, édes kedves szépséges tekintetes uram.
GUSZTI
Ez a négy fekete gyerek az ölembe ült, mind a négy fekete gyerek ott ült a két térgyemen. Ezek húzták a zokognivalómat. Csak egy kislány...
ESZTI
Jaj, összenyomnak itt.
JEGYZŐNÉ
Könyörgöm, menjenek Guszti. Menjen haza szép szolidan.
GUSZTI
Szolíd. A vagyok én. Szolíd fiú vagyok én. Mégis csak asszony kell nékem. meggondoltam én magamat. Emlékszik még Etelka.
JEGYZŐNÉ
Az mind nagyon régen volt. Én Kerekes Sándorné vagyok már nyolc esztendeje. Nyolc esztendeje, Guszti! Vége van már annak Guszti, annak a szép fiatal időnek.
GUSZTI
Nem bánom én, ne mondjanak nekem semmit. Én most meggondoltam magam. Azír is meggondoltam magam.
NYOLCADIK JELENET
Voltak, Szakácsné
SZAKÁCSNÉ
(jön) Még itt vannak? Nem panaráma ez a konyha. Nincs itt semmi helye senkinek, oszt megvan! Aló, tessék innen hazafelé menni mindenkinek!
JEGYZŐNÉ
Csendesen szakácsné, csendesen szakácsné. Úgyis elmennek már szép csendesen.
GUSZTI
Jaj, jaj, jaj, jaj neked Csibi Gusztáv. Szegény kanyarós kis gyerek vagy te, Csibi Gusztáv! Óvodás kicsi jány vagy te!
SZAKÁCSNÉ
Hát te, te szemtelen, mit bújkálsz ott a hangászok közt, hé! Mi lesz avval a zöld paszullyal! Nem tisztogatod mindjár azt a zöldpaszulyt megfele, he!
ESZTI
Naa. Ne izéljen. Ne izéljen az emberrel, naa...
SZAKÁCSNÉ
A hangászok meg tisztuljanak mán ebbül a konyhábul! Aló mars avval a muzsikával.
JEGYZŐNÉ
Szakácsné, szakácsné, mennek azok szép szóval is.
SZAKÁCSNÉ
Még a hangászokkal is harcolni kelljen az embernek! Kusti, kifele. Kusti! Kusti!
GUSZTI
Itt hattok, Hurka? Itt hattok, Hurka! Náci! Varjú! Giliszta! Hát itt hattok? El tudtok hagyni!
JEGYZŐNÉ
Istenem, istenem, csak csendesen menjenek.
HURKA
Jó van, jó van, távozunk mán.
SZAKÁCSNÉ
Nem teszed le, te fáraóvezér, azt a csirkét.
GUSZTI
A két kis galambot... két kicsi török galamb... hadd repüljenek... Gyer ide, csókolj meg Hurka... Kifele.
HURKA
Nem csóresz, Csibi tekintetes úr adta. Galamb ez. Kisgalamb. Viszem haza felnevelni.
SZAKÁCSNÉ
(elkapja Hurka kezei közül a csirkét) Úgy ni, eredjetek fenébe! Vissza ne dugjátok a pofátokat, tolvajok!
GUSZTI
Hurka te! Náci! Giliszta! Varjú! Náci te!
KÍVÜL
Cigány. Hep, hep, váj, váj!
SZAKÁCSNÉ
Na, tekintetes úr! Várják otthon! Izentem a tanyára! Itt a kocsi a kapuba, várja a tekintetes urat. Tessék kimenni!
JEGYZŐNÉ
Ne bántsa a tekintetes urat. Nem látja, hogy rosszul van. Ugyi rosszul van, Guszti?
GUSZTI
Hurka! Most már engem nem szeret senki se.
SZAKÁCSNÉ
Rosszul van. Na iszen.
JEGYZŐNÉ
Eszti, add ide csak azt a findzsát, meg hozzál egy széket.
SZAKÁCSNÉ
Az ilyen urak csak a híd alá feküdjenek ha rosszul vannak.
JEGYZŐNÉ
Vigye oda azt a széket a tekintetes úrnak.
SZAKÁCSNÉ
Széket?
JEGYZŐNÉ
Széket, igen, nem hallotta?
SZAKÁCSNÉ
C!
JEGYZŐNÉ
Üljön le szépen, Guszti. Csüccs le.
GUSZTI
Jaj. Jaaaaj.
JEGYZŐNÉ
Eszti, kiskanalat, kockacukrot, kuglófot.
GUSZTI
(körbebámul) Háztartás.
JEGYZŐNÉ
Így ni. Iszik egy jó forró kávét.
SZAKÁCSNÉ
Majd adnék én neki.
ESZTI
(vihog)
SZAKÁCSNÉ
Megint jókedved van már! Készen vagy azzal a zöld paszullyal?
GUSZTI
Kávé.
JEGYZŐNÉ
Finom friss tejeskávé. Megnézzük, nem lesz-e forró. Éppen jó. Így jó ez. Hány kocka cukorral szereti?
GUSZTI
Tejeskávé.
JEGYZŐNÉ
Igen hát, tejeskávé, magának. Igya ki szépen.Négy kocka cukor van benne. Elég?
GUSZTI
Elég. Elég volt már nekem ebből a bitang életből. Főbe durrantom én magam, ott az a jó Lefosé a szegen!
JEGYZŐNÉ
Igya meg ezt a jó, forró kávét. Ez kell most magának.
SZAKÁCSNÉ
Tekintetes asszony, ne tessék mán instálni.
JEGYZŐNÉ
Nem hallja, Guszti: itt a kávéja.
GUSZTI
Úgy sajnálom magamat. Úgy sajnálom magamat... Úgy sajnálom magamat...
JEGYZŐNÉ
Meglátja, milyen jó kávénk van. Ettől mindjárt helyrejön. Várjon! Vegye csak el ezt a findzsát, szakácsné. Tartsa csak, Guszti.
GUSZTI
Olyan sötét a világ. Csupa fekete ez a világ.
JEGYZŐNÉ
Persze, ha úgy eldugja a szemét a tenyerébe. Adja ide azt a kis kanalat. Tartsa csak szépen ezt a findzsát. Majd megetetjük. Nyissa ki a száját. Rossz fiú.
GUSZTI
Orvosság?
SZAKÁCSNÉ
Nahát, mingyár a földhöz vágom ezt a kávét.
JEGYZŐNÉ
Igen, orvosság.
GUSZTI
Kína?
JEGYZŐNÉ
Nyissa ki a száját. Ááá!
GUSZTI
Keserű?
JEGYZŐNÉ
Na, egy-kettő!
GUSZTI
Hááá... hááá...
JEGYZŐNÉ
Meleg? Eszti, a kuglófot. Eszik egy kis friss kuglófot is hozzá?
GUSZTI
Édes templomi imádságom. (ölelni akarja)
JEGYZŐNÉ
Naa. Mán pedig kezdett jobban lenni.
GUSZTI
Az ott, az tollat foszt?
JEGYZŐNÉ
Az esze tokja. Nem látja, hogy zöld paszulyt tisztogat? (Eszti kuncog)
SZAKÁCSNÉ
Te, csak ne mulass ott, te.
GUSZTI
Zöldpaszuly... zöldpaszuly... zőőőldpaszuly... zőőőldpaszúúly...
SZAKÁCSNÉ
Hát ezen meg mit sír a tekintetes úr!
JEGYZŐNÉ
Igya már ki a kávéját, na.
GUSZTI
Hej, zöldpaszuly! - Sparhed. Az ott a sparhed.
SZAKÁCSNÉ
Mánmeg a sparheddel van baja.
JEGYZŐNÉ
Sparhed. Hát aztán. Azon forraljuk fel a tejecskét. Azon főzzük meg az ebédet.
GUSZTI
A meg gyúródeszka?
SZAKÁCSNÉ
Nahát! (kacag)
JEGYZŐNÉ
Gyúródeszka. Mit akar tőle?
GUSZTI
A meg tepsi! Az is tepsi. Az is tepsi. Meg az is tepsi...
SZAKÁCSNÉ
Jaj, tekintetes asszony, kiszakad az oldalom. (Esztihez) Nem fogod be a pofádat?
JEGYZŐNÉ
Az mind tepsi. Ne azt nézze már. Még egy kis káva van benne, ne hagyja már meg.
GUSZTI
Boldogság. Itt van!
SZAKÁCSNÉ
Mék az, tekintetes úr? Mék az a boldogság?
JEGYZŐNÉ
Még csak evvel az egy kanállal, Guszti.
GUSZTI
Nem kell. Nem kell kávé. Boldogság kell nekem.
JEGYZŐNÉ
Istenem... látja, látja, Guszti. Jobb, ha hallgat. Hallgasson, Guszti.
KILENCEDIK JELENET
Voltak, Jegyző úr
JEGYZŐ
(jön) A kávémat, Etelkám.
SZAKÁCSNÉ
Felkelt a tekintetes úr.
JEGYZŐNÉ
Jöjjön már, Sándor. Vendéget kaptunk früstökre.
JEGYZŐ
Ugyan! Kicsodát, kedves?
JEGYZŐNÉ
Csibi Gusztit invitáltam be kávéra. Most kávézott meg.
GUSZTI
Boldogtalan ember vagyok.
JEGYZŐ
Nini, Guszti. Szervusz... Hát te hogy kerülsz elő ilyenkor?
GUSZTI
A vagyok én. Boldogtalan...
JEGYZŐNÉ
Vagyis úgy értse, hogy rosszul lett. Boldog, ugyi Guszti? Ment hazafelé a Hurka bandájával. Itt mentek el az utcán, éppen a ház előtt lett rosszul Guszti. Szépen bejött a konyhába, egy findzsa jó kávét kapott, meg még iszik egy pohár friss vizet, akkor egészen magához jön és megy szépen haza.
JEGYZŐ
Ajnye. Ajnye...
JEGYZŐNÉ
Egy pohár vizet hamar, Eszti.
JEGYZŐ
Ajnye, Gusztikám, hát így jártál. Szervusz, kedves cimbora. Gyere be már, kérlek, legalább egy pohár jószagú barackpálinkára.
GUSZTI
Rosszul vagyok, kérlek. Kérlek, pajtás, én meggondoltam magamat, pajtás…
JEGYZŐNÉ
Mondom, hogy rosszul van.
ESZTI
(jön a pohár vízzel)
JEGYZŐNÉ
Nem kell ilyenkor barackpálinkát inni, nem szabad ilyenkor még snapszot adni az embernek, hiszen éppen az a baja, hogy annyit ivott az éjjel abba a gyalázatos fogadóba. Az italtól lett rosszul, alig tudott a lábán megállni mikor behittuk, olyan rosszul volt. Osztán megy most szépen haza, majd máskor vizitel, úgyis csupa rendetlenség még minden odabenn, ilyenkor nem eresztek be vendéget.
JEGYZŐ
Gusztikám, lelkem, de kár, hogy nem tudtam. Nagy ricsaj volt, kérlek? Hát mér nem szóltatok az este?
GUSZTI
Ááá... (csuklik) áá!
JEGYZŐNÉ
Micsoda! De hogy mulattak! Kivilágos-kivirradtig! Hét órakor még nagyba danolta az utcán Guszti a négy szál cigánnyal a Sneider Fánit. Ugyi, Guszti: elmentem én a vásárba...
GUSZTI
Sneider Fánival,
Hej, Sneider Fánival,
No de Sneider Fánival.
JEGYZŐ
No, de Sneider Fánival, hehehehe.
JEGYZŐNÉ
Úgy ni, szépen menjen Guszti haza, lefeküdni. Le kell most feküdni neki, mondja neki, Sándor! Vigye csak kifelé szépen.
GUSZTI
Vettem neki piros szoknyát három fodorral.
JEGYZŐ
Kedves jó cimbora, hej, édes cimbora. (felemelik, a jegyző úr öleli, támogatja, úgy aztán kimennek)
GUSZTI
(kívül) Három fodorral, heeej...
SZAKÁCSNÉ
Na, csakhogy kívül van az ajtón. Meg akarta kérni a tekintetes asszonyt.
ABLAKOSTÓT
(nagyon messziről, kívül) Ablakot csinálnyi... aaa...
JEGYZŐNÉ
Szegény Guszti, szegény Guszti... Szegény Guszti. (felcsuklik és betakarja a szemét)
(FÜGGÖNY)