A merénylet mint metafora - Ellenfény

A merénylet mint metafora
Erdős Virággal beszélget Sebők Borbála

Az idei Kortárs Drámafesztivált Erdős Virág A merénylet című darabjának budapesti vendégjátéka nyitotta. A fesztivál után Sebők Borbála beszélgetett a szerzővel.

- A Merénylet alaphelyzete egy budapesti robbantás a hetes buszon. Miért foglalkoztat a terrorizmus problémája?

- Kicsit tartottam tőle, hogy éppen emiatt majd eleve félreértik a darabot. Novemberben a Kortárs Drámafesztivál nyitó előadása volt, amelyen Izrael volt a díszvendég, és az izraeliek érthető okokból rendkívül érzékenyek erre a témára. Ha valaki egy az egyben akarja értelmezni a darabot, akkor az jöhet le neki, hogy a terrorizmus pozitív dolog a műben, a merénylet végül is a szabadság gesztusa. De számomra ez egyszerűen egy metafora, annak a lelki katasztrófának a képi ábrázolása, amikor az ember már képtelen civilizált utat találni a saját indulatai levezetésére. Ha a lehetetlenség és az elviselhetetlenség a végletekig fokozódik, robbantani kell. Ez a metaforikus réteg viszont kizárólag akkor működik, ha a merénylet a maga konkrét formájában ténylegesen megjelenik a színen. Ott kell lennie a busz roncsainak, az épületromoknak, a robbanószerkezet színes kis huzalainak, és szükség van a konkrét helyszínre is: a Ferenciek terére a Klotild-palota ikertornyaival. De politikai mondanivalóm nem volt vele.

- Sokszor előbukkan nálad versekben vagy például a literás netnaplódban különböző minőségekben a robbantás. Érdekel a dolog felelősségének kérdése?

- Emlékszem, hogy annak idején Háy is felvetette a Nyílt Fórumon, hogy szabad-e úgymond játszani ezzel a témával. Én viszont eleve valamiféle költői felelőtlenséggel álltam ehhez a témához, egyszerűen használni akartam, mint a bánatos poéták a hulló falevelet, nem pedig a vele kapcsolatos politikai állásfoglalásomat megfogalmazni. Azzal együtt persze, hogy korántsem gondolom olyan egyszerű képletnek a terrorizmus problémáját, mint ahogy azt a „Gonosz Tengelyé"-ről szóló tudósítások manapság elénk tárják. De, mondom, abszolút nem volt célom, hogy ezt a konkrét politikai kérdéskört tematizáljam a darabban, egyszerűen csak annak a szituációnak az alapképletét próbáltam általa felmutatni, amelyben valakit a saját lényétől idegen szerepkörbe kényszerítenek, s ebből a felgyülemlett feszültségekkel terhelt helyzetből nem feltétlenül a legmegfelelőbb úton-módon próbál kitörni.

- Solténszky Tibor a Szép Ernő-jutalom alkalmából írt laudációjában azt mondja, hogy „a színpad virtuális terének költői kezelésében, sajátos dramaturgiájában mutatkozik meg a Merénylet líraisága." Nekem is úgy tűnik, hogy a drámai forma mélyén lírai anyag rejlik. A hangsúly a lírai én önmaga-keresésén, a belső nyomozáson van, még ha ez egyéb szereplők segítségével történik is.

- Igen. Abszolút elismerem, hogy hasonló megfontolásból ültem neki a Merénylet megírásának, mint ahogy az ember leül verset írni, vagy olyasféle novellát, amiket én szoktam. Akár darabot írok, akár mást, elsősorban önmagamat akarom megfogalmazni - ez kétségkívül egyfajta lírai hozzáállás. Lehet erre azt mondani, hogy ez egy másik műfaj, és írjak inkább verseket. Sokak szerint kizárólag a jól bevált dramaturgiai fogások alkalmazásával és a dráma sajátos törvényeinek feltétlen tiszteletével lehet jó darabot írni. Én viszont eleve a szöveg felől közelítek. Az érdekel, milyen új lehetőségeket jelenthet a szöveg számára maga a színpad. A különböző szintek közti gátlástalan, és jó esetben mégis tisztán követhető ide-oda lépkedéssel mint írói fogással például a színpadi tér segítségével lehet leginkább eljátszani. Hogy aztán mit tekintünk par exellence drámának, mit nem, az speciel már sokkal kevésbé érdekel. A címkékkel egyébként legtöbbször csak magunkat korlátozzuk, miközben a színpad a szöveg felől nézve szerintem éppolyan beláthatatlan lehetőségeket tartogat még számunkra, mint a szövegről egyre inkább leválni szándékozó jelenkori színházcsinálói tendenciák számára.

- A darab végi sanzon Alihala Bulahala - Az öngyilkos merénylő dala címmel önálló versként is szerepel a műveid között. Korábbi, mint a darab. Miért kerül ez a végére?

- Nem jelent még meg kötetben, de tényleg a vers volt meg előbb. A darabot tulajdonképpen a vers kifejtéseként is fel lehet fogni.

- A kezdő instrukcióban elmondod, hogy sanzon formájában már tulajdonképp a darab elején is elhangozhat a vers.

- Kezdettől fogva lettek volna szövegszerű és zenei utalások a darab végén elhangzó dalra. Ehhez képest a nyíregyházi előadás zenei világa sajnos totálisan kaotikusra sikeredett.

- Más darabodban, például a Blibliában is felhasználod, újrahasznosítod saját régebbi szövegeidet. Ez munkamódszer?

- A Bliblia ebből a szempontból extrém eset. Összeszedtem a bibliai témájú szövegeimet, és azokat rakosgattam össze. Nagyon sok minden készen volt, csak néhány plusz jelenetet írtam hozzá, amivel kipótoltam a hiányokat, vagy a darab ívét igyekeztem megrajzolni.

- Hogyan változtak ezek a szövegek attól, hogy belekerültek egy nagyobb egységbe? Nem szűkíti be ez a gesztus egy adott szöveg jelentésterét?

- Az a jobbik eset, ha beszűkíti. Fontosabb kérdés a darab teherbírása. Ha mindegyik vers megáll önmagában is, akkor jelenetekbe szedve óhatatlanul is különböző irányokba fogják húzni a darabot. De én ezt inkább egyfajta bibliai revünek tekintettem, játéknak, ahol a különféle színpadi jelenetekben egy-egy ötlet kerül kibontásra.

- Mennyire vettél részt a Merénylet esetében az előadás elkészítésében?

- Semennyire. Keszég László nem keresett meg, én többször próbáltam vele felvenni a kapcsolatot, de nem reagált. A bemutatón láttam először az előadást, és igazság szerint nagyon nem tetszett. Alapjaiban értette félre az elgondolásaimat, és ez leginkább azért szomorú, mert ha beszélünk, néhány nyilvánvaló félreértelmezésre legalább rákérdezhettem volna. Készült például az előadáshoz egy prospektus, amiben megpróbálták számba venni, milyen kérdésekre keresi a választ a darab. Legnagyobb megdöbbenésemre ilyeneket olvastam benne: „Megfelelő módon készít-e fel bennünket az élet buktatóira az oktatási rendszer?" „Szükséges-e a női politikusok pozitív diszkriminációja?" Természetesen a darabnak a leghalványabb köze sincs ezekhez a végtelenül idióta kérdésekhez. Persze nevetni is lehetne ezen az egészen, de őszintén szólva én inkább szomorkodtam.

- Miért nem szereted az előadást?

- Az én szempontomból talán a legnagyobb probléma, hogy igazából nem derül ki belőle, hogy milyen maga az - életem első darabja lévén nyilván korántsem hibátlan - szöveg. Valami egészen más látszik. Csáki Judit azt írta a Magyar Narancsban, hogy ez a darab körülbelül azt akarja mondani, hogy minden egész eltörött, a káosz közepén ülünk, és itt a világvége. Abszolút igaza van, sajnálatos módon épp ennyi jön le ebből az előadásból. Miközben persze korántsem erről van szó. A darab eleve egy konkrét szituációra lett kitalálva: egy robbantásos merénylet utáni pillanatban vagyunk, a merénylet áldozatai, történetesen egy család tagjai a felrobbant busz kiégett roncsai között üldögélnek, miközben az egyetlen „mobil" szereplő, a nyomozó, tulajdonképp a halottak kikérdezésével próbálja meg felfejteni a katasztrófába torkolló családi dráma szálait. A legtöbb mondat és színpadi akció ilyen értelemben „kétfenekű": egyszerre vonatkoztatható a család történetére és a merénylet utáni konkrét szituációra. Ebből a dramaturgiai képletből kiszakítva egyszerűen értelmezhetetlenné válik a szöveg, és valóban előáll az a fajta káosz, amit a kritikusok az előadás láttán teljes joggal vetnek a szememre. Keszég például eleve egy sajátos színpadképpel indít: fentről bedobált plüssállatok borítják a színpadot. Ez minden bizonnyal zseniális rendezői ötlet, de ez esetben sajnos az első pillanattól félreviszi az előadást. Emellett számos dramaturgiai hiba is előfordul. A darab egyik jelenetében például az egyik vallatás alatt álló szereplő úgymond kikéri magának a nyomozó módszereit, mondván „Megrágalmaz, megfélemlít, ... kiveri a fogamat? Hát hol élünk?" Ez persze csak akkor poén, ha a szöveg ellenpontozva van, és a nyomozó valójában hozzá sem ér a delikvenshez. Az előadásban viszont épphogy brutális módon felképeli. Apróságok, de ezek az apróságok képesek teljesen agyonvágni helyzeteket.

- Nem olyan egyszerű emberi roncsokat a színpadra rakni, sokszor jobb a stilizált, utalásszerű megoldás, mint a naturalista.

- „Nem naturalista, de egyértelmű színpadkép: busz elleni robbantásos merénylet utáni romok." Ennyi volt az instrukció.

- Te hogyan képzelted el a színpadképet?

- Sokat gondolkozom azon, hogy mennyire kell instrukciókat beleírni. Thúróczy Katalin a Női vonal címmel tartott beszélgetésen azt mondta, hogy ő így a harmincvalahanyadik drámája után már teljesen leszokott a szerzői instrukciókról. Én meg arra kezdek rájönni, hogy érdemes minél többet elárulni abból, hogy én hogyan képzelem el a dolgokat, főleg ha ennyire nem működik a kommunikáció a rendezővel.

- Nekem nagyon tetszett, amit Filó Vera mondott a Női vonal beszélgetésen, hogy ő úgy ír, hogy a felét ki lehessen húzni. Magába a szövegbe szövi bele az instrukciókat is, és ha az megjelenik a színpadon valamilyen más formában, akkor nem kell, hogy szövegszerűen is ismétlődjön: ki lehet húzni.

- Én abszolút nem ilyen vagyok. Nagyon sokáig csiszolgatok nem csak jeleneteket, de mondatokat is, akárcsak egy versnél vagy egy novellánál. Ez biztos egyfajta műfajidegen hozzáállás, de drámák esetében tényleg sokkal szerencsésebb, ha valaki, mint például az általam olyannyira nagyra tartott Filó Vera, képes mobil egységekben gondolkodni, de én egyszerűen másmilyen típus vagyok. Igazából nem is feltétlenül „szövegkönyvet" szeretnék írni, hanem a maga nemében véglegesnek és tökéletesnek ható drámaszöveget. Tulajdonképp miért is ne tekinthetnénk a maga szövegszerűségében autonóm irodalmi műfajnak a drámát? A fejemben mindenesetre ugyanúgy kötetbe rendezgetem a már meglévő és a még készülő drámáimat, mintha teszem azt egy novelláskötetet készülnék összeállítani.

- Ha legközelebb bemutatják egy darabodat, erőszakosabban fogsz fellépni?

- Hogy ez ebben az esetben végül ilyen szerencsétlenül alakult a rendezővel, abban nyilván benne volt az is, hogy önmagában mégiscsak nagy dolog, hogy, Radnóti Zsuzsa kedves közreműködésének hála, életem első darabja a megszületése utáni második évben máris eljutott egy kőszínházi bemutatóig. A nyíregyházi színház igazgatója, Tasnádi Csaba is őszinte örömmel fogadta, és én ettől az egész helyzettől végtelenül meg voltam hatva. Persze legközelebb se fogok feltétlenül erőszakoskodni, legfeljebb arra törekszem majd, hogy legyen egy alkalom, amikor a darab későbbi sorsától függetlenül legalább elmondhatom az én verziómat. Most egyébként egy egészen más jellegű munkában van szerencsém részt venni. Két egészen fiatal színésznő, Gesler Lili és Szoták Andrea, akik a Piros biciklit játszották a Spinoza Házban, felkérték egyik kedvenc drámaírómat egy darab megírására, aki végül az utolsó pillanatban visszakozott, és valamiért engem ajánlott maga helyett. Poe műveiből még nem készült darab, ők erre adtak be pályázatot, és sikerült is pénzt szerezniük a megvalósításra. Volt egy Anya! című novellám, tulajdonképp annak alapképletét emeltem át. A helyszín A Morgue utcai kettős gyilkosság véres tetthelye, ahol is egy „szokásos esti altatás" rituáléi zajlanak, ám a szerepek ezúttal felcserélődnek, nem az anya altatja lányát, hanem a lány készül „halálba altatni" az anyját. A szituáció drámai feszültsége alapvetően a két szereplő vágyainak és törekvéseinek ütközéséből fakad, a lány „menne már" az anya „maradna még". És itt jönnek a Poe-novellák. Miközben valójában mindketten egy most játszódó Poe-novella szereplői, közben az anya szintén Poe történeteit használja fel, hogy azok mulatságosan horrorisztikus formában való megidézésével megpróbálja ideig-óráig itthon maradásra bírni mindenáron „kiruccanni" készülő lányát, és ily módon legalább némiképp elodázni a „lámpaoltás" szimbolikus pillanatát. A fiatal és tehetséges Göttingert Pált kérték fel, hogy rendezze meg a darabot, akinek az életében az előjelek szerint nem csak egy huszadrangú dolog lesz ez a vállalkozás, mint ahogy ezt a Merénylet esetében Keszég részéről éreztem, úgyhogy nagy várakozással nézek a dolgok elébe.

- A Merényletben a nyomozó megkérdezi az anyát, hogy mikor találkozott először a vádlottal. Azt válaszolja, hogy 68-ban a Tétényi úti kórházban.

- Nem véletlen az egybeesés. Végül is valahol minden írásom önmagamról szól. Nem látom akadályát, miért ne használhatnám adott esetben a saját születési dátumomat.

- Tetszett neked, hogy az anya-lány szerepek cserélődnek, és aki eredetileg az anya volt, ő játssza a kislányt?

- Nem láttam értelmét ennek a csereberének se. Adódik persze az ötlet, de szerintem ez esetben nem tesz hozzá semmit a darabhoz, sőt. Még Pécsett volt ebből egy felolvasószínházi előadás, ott egy drámaiskolás lány játszotta a kisgyereket. Plusz szereplő volt, valahogy máshonnan jött az ártatlan, mégis karakánul élesen csengő hangjával. A darabban tulajdonképp ő az egyetlen kivezető szál ebből a véres bonyodalomból. A nyíregyházi előadásban a direkt visszacsatolás, mint rendezői ötlet, ezen a ponton is ellene dolgozott az eredeti elgondolásnak.

- Milyen műfajban írsz a legszívesebben?

- A legjobb persze verset írni, úgyhogy mindig el is határozom, hogy ezentúl nem is írok mást. Csak az a gond, hogy most - a sorozatos negatív kritikák dacára - valahogy vérszemet kaptam, és hihetetlen kedvet érzek tovább játszani és kísérletezni ezzel az általam művelt szövegszínházi nyelvezettel. Persze nem lenne rossz, ha időnként jó előadások is születnének, de ez már tulajdonképp nem az én reszortom, maximum az én bőrömre megy... Egyébként igazságtalan vagyok. Máté Gábor például két éve Szombathelyen megrendezte a már említett Bliblia című darabot az akkor másodéves egyetemi osztályával. Összesen négy előadásra futotta, a bemutatóra levonuló színházi szakma efféle drámaszövegekre kevésbé fogékony részének dühe ugyanis egykettőre lesöpörte a darabot a színről, de ha visszagondolok, ott például egész klasszul éreztem magam. Megérezték, mit akartam a szöveggel, megkérdezték, oké-e így és így, mondtam, hogy oké, és ők megcsinálták. Ennyi. Arra pedig, hogy ők azóta szépen, csendben felnőttek, Ötvös Andrással az élen maholnap igazi, nagy színészek válnak belőlük, erre még külön is büszke vagyok.


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5