MEGLÉPTÉK
Első lépcső - Holland és flamand drámák, felolvasószínházA LOW Fesztivál felolvasó-színházi sorozatának keretében három kortárs németalföldi drámát láthattunk – és nem csupán hallhattunk! – a félig szcenírozott előadásokon. A sorozatnak az Első lépcső címet adták. PAPP TÍMEA CIKKE.
Valószínűleg kevesen gondolnak arra, hogy a kifejezést az űrkutatásból kölcsönözte Upor László dramaturg. Az esték házigazdája ugyanis az űrhajó pályára állításának fokozataira gondolt, a három hordozórakétára, amelyek tolóerejének segítségével kilövik a járművet, s amelyek leválása után az űrhajó saját pályájára áll. A dráma-űrhajó esetében az első lépcső a felolvasószínház.
Tavaly ősszel, a Kortárs Drámafesztivál keretében az izraeli drámákból rendeztek hasonló sorozatot. Ami akkor nem bizonyult szerencsésnek, a LOW Fesztiválon tökéletesen működött. Izraelből ugyanis olyan darabok érkeztek, amelyeknek megértéséhez a mai izraeli politikai, társadalmi, kulturális helyzet és háttér ismerete elengedhetetlennek tűnt, s ez a magyar közönségnél nem föltétlenül adott. Ezzel szemben a holland és flamand darabok, a Családi ünnep, az Agyag és a Mostohák!! „noha másik kultúrában születtek, rólunk is, nekünk is ugyanannyira szólnak” (idézet a fesztivál műsorfüzetéből). A három dráma középpontjában diszfunkcionális családok állnak; a "kultúrafüggetlen" problémákat - a megromlott házasságokat, válásokat, a kereknek tűnő, aztán egy pillanat alatt kipukkanó élethazugságokat - ha nem is kizárólag gyerekszemmel, de mindig a gyerekek pontos optikájú szemüvegén keresztül látjuk, hiszen ők azok, akik képesek az őszinte helyzetértékelésre.
Jeroen van den Berg drámaíró, rendező, és van egy saját társulata is. Azt írják róla kritikusai, hogy karakterei nem saját magukban, inkább másokban keresik önmagukat és önmaguk igazolását, ami frusztrációhoz, kaotikus állapotokhoz vezet. A Családi ünnep (fordító: Varga Orsolya, szereplők: Szoták Andrea, Mertz Tibor, Kaszás Ágnes, Szemkeő-Szabó Zoltán) stílszerűen egy szépen terített asztal mellett játszódik. Unott férj/apa és két kamaszgyerek feszeng ünneplőben az anya 45. születésnapján, ő pedig igyekszik meggyőz(et)ni magát arról, hogy korához képest milyen jól néz ki, és kényszeresen próbálja megteremteni a boldog család illúzióját. Ha valami apró, bosszantó kellemetlenség történik - például nem úgy és nem akkor veszi fel az új videokamera a tökéletesre beállított pillanatot, amikor ő szeretné -, azonnal újra kell kezdeni az ünneplést. Mintha egy felvételt néznék, amit vissza lehet (jelen esetben kell) pörgetni, hogy a kívánt véget kapjuk. A játék és a színlelés azonban nem tarthat örökké: a gyerekek bepakolnak a hátizsákba, és otthagyják a hazugságokat. A szülők azonban nem merik megtenni a lépést egy új, őszintébb élet felé.
Marijke Schermer darabja, az öt rövid felvonásból álló Agyag (fordító: Bérczes Tibor, szereplők: Naszlady Éva, Horváth Virgil, Szilágyi Kata, Széles László, Kiss Diána Magdolna) valahol a tengerparton játszódik. Csupa titok, elfojtás és apátia. A főszereplő Dora, aki tízéves, befelé forduló, kissé koravén, beteg lányával, Immével és a régi barátból jobb híján élettárssá váló Titusszal él távol a világtól. A látszólagos nyugalomba betoppan egy halott kutyával rendelkező egzaltált húg, illetve Vink, akivel Imme születése előtt Dora amolyan Született gyilkosok-féle kapcsolatban élt és rabolt. Mára a nő lenyugodott, sőt: már nem hisz igazán semmiben. Életének egyetlen stabil pontja a semmi közepén álló lepukkant ház, amit befektetők vennének meg jó pénzért, de ő nem adja. Vink aztán ahogy jött, el is megy, Dora pedig aláírja a szerződést, s megteszi azt, ami ellen hevesen tiltakozott. Eladja a házat, ám kétséges, hogy ez a papír valami újnak és reménytelibbnek a kezdetét jelentené.
Paul Pourveur forgatókönyvek és tévéjátékok után a 80-as években fordult a színpad felé. A Mostohák!! (fordító: Balogh Tamás, szereplők: Lass Bea, Polgár Péter, Tóth Máté, Jelinek Erzsébet, Róbert Júlia, Zrínyi Gál Vince, Erős Balázs) töredékes szerkezetében folyamatosan egymásba játszik a valóság és a fantázia. A darab főszereplője Julie, akinek a szülei elváltak. A matematikarajongó kiskamasz az apjával él, és épp az anyai láthatásra készülnek. Julie a számok egzakt birodalmában találja meg a biztonságot. Abacusba menekül, hogy a hétköznapokban alkalmazható mostohaanya ellen védelmet és megoldást leljen, mert ha a matematikai feladványoknak van megoldása, az életegyenleteknek is kell, hogy legyen.
A „felolvasószínház” szóösszetételben Göttinger Pál, Novák Eszter és Lendvai Zoltán rendezők a hangsúlyt a térkialakítással, a jelzett jelmezekkel, és nem utolsó sorban a felkért színészekkel a második tagra tették. A színészek nagy biztonsággal, pontosan értelmezve olvassák szövegüket. A Családi ünnep stílszerűen egy terített asztal mellett, ünneplő öltözékben (fehér blúz-sötét nadrág/alj, öltöny) olvastatott föl. Az Agyaghoz földet hordtak a Merlin kamarájának színpadára, a sok egymásra vett ruha a komoran morajló hideg tengeri szelet, a kopott sötét falak, a véletlennek köszönhetően épp friss festékszag pedig Dora házának összetákoltságát idézték meg. A Mostohák!! esetében a realitás és Abacus váltakozik és keveredik, a két világot a darab rendszerében Julie köti össze, vele mindkét helyen történnek események, ezért a lépcsőzetesen kialakított térben, ahol lámpával megvilágított kis asztalkáknál ülnek a szereplők, ő foglalja el a központi helyet.
Három vasárnap este lerakták a Németalföldet Magyarországgal összekötő híd pilléreit. Ha ilyen alapanyagokból épül tovább, jókat fogunk sétálni rajta, és közben talán űrhajókat is látunk.
Kapcsolódó cikkünk:
Holland-Flamand Kultfeszt 2008
