A negyedik halmazállapot - POSZT 4. nap
Írta: Csutai Gábor
A színházi szakma éves összejövetelére kirendelt opponensek a kortárs színművek sűrített dózisától a vártnál sokkal hamarabb, már a negyedik napon megcsömörlöttek. A teljes menüből két, a fogyasztói társadalom problémája köré csoportosuló kísérletet ízlelhettünk meg vasárnap a Love & Money valamint a Plazma kapcsán.
A ne
Szellemes ujjgyakorlat a fogyasztói társadalomról - így definiálja Tasnádi István a voltaképpen egy párkapcsolat visszafelé való játszását, ami a fiú és a lány szemszögéből is bemutatásra került. Az újdonsült francia szerelmével a kapcsolatot e-mailen tartó angol ficsúr arcát csak a laptop képernyőjének fénye világítja meg a hosszúra nyúló nyitó jelenetben, aki régi sales-es kapcsolatát elevenítette fel annak érdekében, hogy munkát kapjon, irodalmi végzettsége okán azonban csak "faszszopással" képes boldogulni a versenyszférában. Tasnádi szerint nem csak nem hat közegidegenként manapság ez a világ - bár a csoport védelmében később felszólaló Rezes Zsuzsa mentségükre hozza fel, hogy az erdélyiek mindig a magyar valóság mögött kicsit lemaradva követik azt - de szintén problémásnak tarja, hogy két narratíva keveredik az egyébként is nehezen rekonstruktuálható szövegben. Habár a második felvonás egy kis flashback-kal kezdődik a szöveget megtörő szünet után, a rendező szerint azonban jobbat tett volna a történetnek, ha a két órát végigülve egy huzamban játsszák le azt.
Telihay Péter szerint is "indiszponáltak voltatok" és ezért a történet molekuláira hullott. A dramaturg szerint "egy előadásnak mindig tartania kell valahová" ebben az esetben pedig különösen, amikor az időugrások miatt a történetre való figyelés különös erőfeszítést kíván, amit ráadásul a kettes próbaterembe száműzött előadás alatti elviselhetetlen fülledt hőség még tovább növelt. A befogadást nehezítő körülmények mellett a zenét zenére való vágás is még tovább rontotta annak az esélyeit, hogy Telihay fel tudja magában építeni a darab világát, aki tiszteletét fejezte ki a vállalkozással kapcsolatban, ellenpontozásként pedig rögtön rámutatott, hogy saját percepciója szerint nem fáj eléggé a kizárólag harminc alattiakból álló társulatnak a létezés.
Erősen közepes darab, amit nagyon próbálnak megmenteni - Tasnádi szerint, míg Nánay István azt tartja a Love & Moneyról, hogy egy "jó dialógusokkal megírt, nem túl izgalmas történet." Habár a válogató Kukorelly vallomása szerint "a szöveg egyáltalán nem volt szempont", Telihayt mégis a szájbarágós, mindenáron való minden kimondása zavarja leginkább a kortárs drámában. Szerinte manapság nincs elég tér hagyva, hogy a néző szabadon gondolkodjon, pedig még mindig a titok érdekli őt és az embereket, akik hálásak ha néha fel csillan egy-egy, a történetet megmutató szikra.
Míg a Love & Moneyt még Kukorelly is vastapssal jutalmazta, legalább is a válogatás során látott pesti bemutatót, addig a Plazma Galambból váltott ki hasonló reakciót; a moderátor műsorvezető szerepéből kilépve nem bírta megállni, hogy ne szóljon hozzá a vitához. A Térey szerint furcsa, öntörvényű és dramaturgiájú darabot meglepő módon külön rendező nélkül hozták létre, illetve frissen végzett színinövendékek a főiskolai munkamódszert alkalmazva párokba rendeződtek, és egymást kívülről figyelve alakították ki az előadást. A kliséket bátran, s előnyére használó, egyébként a Garaczy életműben utolsóként számon tartott mű - illetve a bátor kihúzások miatt annak csak mintegy fele - a hagyományos, frontális terekben nem játszható; ezt egyébiránt a darab másik két feldolgozása is tanúsítja. A Leöwey Gimnázium nagytermében plazma alakzatban elrendezett székeken nemcsak a nézők, de az öt színész is helyet foglalt. Hiába voltak egyek közülünk, hiába voltak egy karnyújtásnyira mégis képesek voltak megmutatni az egy személyiségben rejlő több embert.
A mozaikolt szerkesztésű, páros jelenetekből felépülő darab a töredezett, szabályok nélküli és leginkább médiahatások uralta világunkat célozta meg bemutatni. A két "médiageci" rádiós műsorvezető hatásvadász, és marketingvezérelt üres élete hat leginkább a szintén nem igazán belsőleg motivált médiafogyasztók párkapcsolatára. A szakítás után önmagával végezni készülő és ezért hídpillérre felmászó fiatal férfit a szenzációhajhász Tuti FM munkatársa Dodi (Zrinyi Gál Vincze) még a magasba is követi. Erőteljes pillanat, amikor a gimnáziumi zárószinten előadott jelenet átéltsége közben kevés választja el az ablakban álló Ötvös Andrást, hogy kiessen onnan, hiszen az akció közben az ablak valóban kitört.
Hogy erre gondolt-e Telihay amikor azt mondta, hogy "vérre megy" azt nem tudni, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a prezentáció megmaradt a kabarétréfa szintjén, vagyis nem lépett egy másik dimenzióba a történet, mint ahogy azt megszokhattuk például Örkénynél. A plazmák azért végül összeálltak egy történetté, és a negyedik halmazállapot - a plazma - pszichológiai vidámparkja igenis működőképes, újító, és hatásos. Ahogy Kukorelly Endre programválogató-író mondja: "folyamatosan klikkelgettünk egy óra tíz percben végig és ez jóllakatta kortárs étvágyunkat."
Írta: Csutai Gábor
A színházi szakma éves összejövetelére kirendelt opponensek a kortárs színművek sűrített dózisától a vártnál sokkal hamarabb, már a negyedik napon megcsömörlöttek. A teljes menüből két, a fogyasztói társadalom problémája köré csoportosuló kísérletet ízlelhettünk meg vasárnap a Love & Money valamint a Plazma kapcsán.
A ne
Szellemes ujjgyakorlat a fogyasztói társadalomról - így definiálja Tasnádi István a voltaképpen egy párkapcsolat visszafelé való játszását, ami a fiú és a lány szemszögéből is bemutatásra került. Az újdonsült francia szerelmével a kapcsolatot e-mailen tartó angol ficsúr arcát csak a laptop képernyőjének fénye világítja meg a hosszúra nyúló nyitó jelenetben, aki régi sales-es kapcsolatát elevenítette fel annak érdekében, hogy munkát kapjon, irodalmi végzettsége okán azonban csak "faszszopással" képes boldogulni a versenyszférában. Tasnádi szerint nem csak nem hat közegidegenként manapság ez a világ - bár a csoport védelmében később felszólaló Rezes Zsuzsa mentségükre hozza fel, hogy az erdélyiek mindig a magyar valóság mögött kicsit lemaradva követik azt - de szintén problémásnak tarja, hogy két narratíva keveredik az egyébként is nehezen rekonstruktuálható szövegben. Habár a második felvonás egy kis flashback-kal kezdődik a szöveget megtörő szünet után, a rendező szerint azonban jobbat tett volna a történetnek, ha a két órát végigülve egy huzamban játsszák le azt.
Telihay Péter szerint is "indiszponáltak voltatok" és ezért a történet molekuláira hullott. A dramaturg szerint "egy előadásnak mindig tartania kell valahová" ebben az esetben pedig különösen, amikor az időugrások miatt a történetre való figyelés különös erőfeszítést kíván, amit ráadásul a kettes próbaterembe száműzött előadás alatti elviselhetetlen fülledt hőség még tovább növelt. A befogadást nehezítő körülmények mellett a zenét zenére való vágás is még tovább rontotta annak az esélyeit, hogy Telihay fel tudja magában építeni a darab világát, aki tiszteletét fejezte ki a vállalkozással kapcsolatban, ellenpontozásként pedig rögtön rámutatott, hogy saját percepciója szerint nem fáj eléggé a kizárólag harminc alattiakból álló társulatnak a létezés.
Erősen közepes darab, amit nagyon próbálnak megmenteni - Tasnádi szerint, míg Nánay István azt tartja a Love & Moneyról, hogy egy "jó dialógusokkal megírt, nem túl izgalmas történet." Habár a válogató Kukorelly vallomása szerint "a szöveg egyáltalán nem volt szempont", Telihayt mégis a szájbarágós, mindenáron való minden kimondása zavarja leginkább a kortárs drámában. Szerinte manapság nincs elég tér hagyva, hogy a néző szabadon gondolkodjon, pedig még mindig a titok érdekli őt és az embereket, akik hálásak ha néha fel csillan egy-egy, a történetet megmutató szikra.
Míg a Love & Moneyt még Kukorelly is vastapssal jutalmazta, legalább is a válogatás során látott pesti bemutatót, addig a Plazma Galambból váltott ki hasonló reakciót; a moderátor műsorvezető szerepéből kilépve nem bírta megállni, hogy ne szóljon hozzá a vitához. A Térey szerint furcsa, öntörvényű és dramaturgiájú darabot meglepő módon külön rendező nélkül hozták létre, illetve frissen végzett színinövendékek a főiskolai munkamódszert alkalmazva párokba rendeződtek, és egymást kívülről figyelve alakították ki az előadást. A kliséket bátran, s előnyére használó, egyébként a Garaczy életműben utolsóként számon tartott mű - illetve a bátor kihúzások miatt annak csak mintegy fele - a hagyományos, frontális terekben nem játszható; ezt egyébiránt a darab másik két feldolgozása is tanúsítja. A Leöwey Gimnázium nagytermében plazma alakzatban elrendezett székeken nemcsak a nézők, de az öt színész is helyet foglalt. Hiába voltak egyek közülünk, hiába voltak egy karnyújtásnyira mégis képesek voltak megmutatni az egy személyiségben rejlő több embert.
A mozaikolt szerkesztésű, páros jelenetekből felépülő darab a töredezett, szabályok nélküli és leginkább médiahatások uralta világunkat célozta meg bemutatni. A két "médiageci" rádiós műsorvezető hatásvadász, és marketingvezérelt üres élete hat leginkább a szintén nem igazán belsőleg motivált médiafogyasztók párkapcsolatára. A szakítás után önmagával végezni készülő és ezért hídpillérre felmászó fiatal férfit a szenzációhajhász Tuti FM munkatársa Dodi (Zrinyi Gál Vincze) még a magasba is követi. Erőteljes pillanat, amikor a gimnáziumi zárószinten előadott jelenet átéltsége közben kevés választja el az ablakban álló Ötvös Andrást, hogy kiessen onnan, hiszen az akció közben az ablak valóban kitört.
Hogy erre gondolt-e Telihay amikor azt mondta, hogy "vérre megy" azt nem tudni, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a prezentáció megmaradt a kabarétréfa szintjén, vagyis nem lépett egy másik dimenzióba a történet, mint ahogy azt megszokhattuk például Örkénynél. A plazmák azért végül összeálltak egy történetté, és a negyedik halmazállapot - a plazma - pszichológiai vidámparkja igenis működőképes, újító, és hatásos. Ahogy Kukorelly Endre programválogató-író mondja: "folyamatosan klikkelgettünk egy óra tíz percben végig és ez jóllakatta kortárs étvágyunkat."
