Love and Money - Nézőpont Színház

Love and Money - Nézőpont Színház

szinhaz.blog.hu

2008.06.09. 14:42 drumlin

Dennis Kelly: Love and Money (r. Göttinger Pál)

Nem igazán volt tervben ez a programpont Pécsen (Pécsett lehet hogy helyes, de gáz), de az időpont pont passzolt, ránézésre jónak tűnt a darab és Viola is szerepel benne, úgyhogy beugrottunk az előadásra. Amit végül is nem bántam meg. Kortárs darab (egyébként a darab promója szerint Dennis Kelly a "kortárs angol drámairodalom egyik legmeghatározóbb egyénisége", úgyhogy most már kettőt is ismerek a meghatározók közül, nagyon jó), így bármikor jöhet, ezen kívül a címadás is olyan, amire bukik az egyszerű hívószavakra aktivizálható közönség, pl. én.

A darab görbe tükröt tart korunk elidegedenett társadalma elé, ahol céltalanul létező konzumidióták a tárgyak birtoklásával és fogyasztásával igyekeznek kitölteni az életükben tátongó feneketlen űröket - írnám, ha az Élet és irodalom rendelt volna esszét, de nem. A történet nagyjából egy pár körül zajlik, akik - mint legtöbbünk idekint - közdenek többek közt az anyagi túlélésért és alulmaradnak benne. Mellettük ellenpontként megjelenik a másik oldal, a számító banki gépezet, a kegyetlen világ allegóriája.

A sztori és a probléma figyelemfelkeltő, sokan magukénak érezhetik, valahogy mégsem üt akkorát, amekkorát tehetné. A konzumfüggő csaj kedves és aranyos, de elmarad dráma. A banki kép jó lenne, de hosszú, ismétli önmagát és szájbarág. Az utolsó jelenet hasonlóan és még itt még inkább tantételek felsorolása feeling van, Bartsch Kata is mintha vizsgán lenne.


Erősebb jelenet a shopaholic nő és férje kettőse a kórház folyosóján, és érdekes a felvezető kép is a notebookkal. A díszlet végig feketefehér közeli, ez jó, tényleg csak a funkciók számítanak. Érdekes húzás az elődás vége felé, az irodai árnyékolók elfordítása és a neonfény kombinációja, kórházat idéz a hideg hangulat. A technikai ügyeskedések ebben ki is merülnek, de ez így ok.

A felütés után nekem sokkal több volt a Love and Money-ban, a végére szétfolyt az egész, és az amúgy kézzelfogható központi kérdés is távolabb került tőlem, mint ahol az első 20 perc után volt.