Varga Anikó: POSZT-os nap Kisvárdán
XX. Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Kilencedik nap
Anézői tapasztalatokat összegző kijelentések sűrűsödéséből is érezni,hogy a fesztivál végén járunk, ami (szerencsére) nem a punnyadtközömbösség állapotával párosul, jóllehet a tömény színháznézésóhatatlanul kifárasztja a laikust és szakmai résztvevőt. A mai szakmaibeszélgetés legalább annyira intenzív hangvételű volt, mint az első.Ebben nagy szerepe van a beszélgetéseket mindvégig érzékenyen moderálóSzűcs Katalin Ágnesnek és a diszkussziókhoz releváns észrevételeivelhozzájáruló Alföldi Róbertnek, aki a vitaindítás tetemes részétvállalta magára. De a parázs viták feltétele mégiscsak az érdemikérdéseket kiváltó színházi élmény.
A tegnapi kételőadás, amely a POSzT versenyprogramjában is szerepelt, ilyen volt. Aharmadik előadást, a Közeleg az időt, melyet a Temesvári Csíky GergelyÁllami Magyar Színház társulata adott elő, sajnos nem láttam. Abeszélgetésen elhangzó kritikai észrevételek László Sándor rendezésénekesetleges és következetlen elemeit kifogásolták. Valamint ismétfelmerült a darabválasztás problémája a hozzászólók által közhelyes ésközepes színvonalúnak tartott Line Knutzon-dráma kapcsán. Ekérdés mentén tért át a beszélgetés a Székelyudvarhelyi NézőpontSzínház előadására, mely Dennis Kelly Love and Money című drámájábólszületett (s melyet Göttinger Pál rendezett). Ez a szöveg isközmegegyezésszerűen sorolódott be a középszerű kategóriába. Minthanehezen akadna manapság jó kortárs dráma; Tompa Andrea színháziszocializáltságunkra és elvárásainkra mutatott rá, amikor különbözőszínházi kontextusokat hasonlított össze. Véleménye szerint a 95százalékban kortárs drámákból összeálló angliai repertoárban nemennyire szélsőséges a fogadtatása egy közepes nívójú szövegnek, mint azalapvetően klasszikus drámákra épülő hazai színházi közegben, ahol ezekelkerülhetetlenül is a „mindenséggel” mérődnek össze. Tompa ugyanakkora székelyföldi színházak konzervatív színházi kultúrájában kiemelte aNézőpontosok vállalkozásának jelentőségét. Göttingerrendezésének problémái véleményem szerint is nagymértékben a drámajellegéből fakadnak. A szöveg egy kifulladó, a feleség öngyilkosságáhozvezető házasság történetén keresztül a kapitalista világtermelési-fogyasztói hajszájának kissé didaktikus korrajzát jelenítimeg. A történet élesen tagolt retrospektív jelenetekből rakódik össze.Az elsőben a férj (Kroó Ádám) email-ezéséből szerzünk tudomást feleségeöngyilkosságáról. A perspektivikusan táguló sötét teret és Kroó arcát alaptop fénye világítja meg, miközben egy francia nőnek írt,kíméletlenül, de iróniával kitárulkozó leveleit olvassa fel. Alevelezés a történet felvezetéseként egyrészt túlnyújtott, ugyanakkordramaturgiai szempontból némiképp indokolt is: folyamatot vázol,amelyben a feltárulkozásra egyszer csak nem érkezik válasz, egyedülhagyva így a férfit az önmagával való szembenézésben. Egy másikjelenetben a szülők mesélik el abszurd sztorijukat a lány sírjánakszomszédságában emelet mauzóleum szétveréséről: ekkor a pénzt, amegalománia lehetőségét irigylő szólamokban mutatkozik meg torz módon alány elvesztése miatti fájdalom. Aztán jeleneteket látunk arról, hogy aférj munkát akar szerezni. Ekkor a főnöknő (Tamás Kinga), az ex-barátnőkíméletlenül megalázza volt szeretőjét.
Egymásik jelenetben az irodai munkások vallomása tagolja a feleség, Jess(Bartsch Kata) megszólalásait, melyekben a kiüresedés pótcselekvéseirőlbeszél: a buddhizmusban való elmerülés egyazon szinten és azonosfunkció szerint működik az önkép-erősítő vásárlással.
KiemelkedőBartsch Kata utolsó monológja, amelyben az emberi létről szólótriviális tudományos eszmefuttatást a köznapi beszéd tétova,visszavonó, akadozó egyszerűségével adja elő. Úgy gondolom, az előadásjelentősége, ereje nem annyira a közhelyesnek tűnő mondanivalóbanrejlik, mint inkább a nagyszerű színészi játékban, ami hiteles hangonszólaltja meg a mindannyiunkat érintő problémákat. A színészi játékérzékeny játékossággal stilizálja a civil, mindennapi beszéd- ésmagatartásmódot. Például Magyari Tekla és Viola Gábor egymás szavárabeszélő házaspárjában a pénztelenségből fakadó abszurd frusztrációkeveredik a tipikusan megkövült emberi viszonyok tüneteivel, TamásKinga főnöknője pedig a hatalmi helyzetbe került, szexista nő rafináltalázás-technikájának alapos tanulmányozására épül.
UrbánAndrás Urbi et Orbi című rendezése, a szabadkai Kosztolányi DezsőSzínház színészeinek zsigeri hatású produkciója is vitát generált. Aszakmai hozzászólók annak a törésnek az okait firtatták, amely élesenválasztja el egymástól az előadás első részének elementáris erejűgyónás-jeleneteit a második rész Heiner Müller és Pilinszky Jánosszövegeire épülő jeleneteitől. Véleményem szerint a törés az eltérőszínházi nyelvkezelésből adódik: Urbán előadása úgy épít a rituálisperformansz-színház elemeire és hagyományra, hogy a gyónásjelenetekszínházi helyzetét is ironikusan, reflexíven játssza ki, míg a másodikrész sokkal jobban bízik az elemi erő zártabb, metaforikusabb, kevésbéjátékos kinyilvánításában. Valóban nagy hatású Béres Márta, ErdélyAndrea, Mikes Imre Elek és Mészáros Árpád gyónása: a pizsamába és szexifehérneműbe öltözött színészek sorra színpadra kerülnek, hogy egymikrofon előtt, a nézőtér sötétjébe rejtőzött társaik kínos éserőszakos vallatására tárják fel leplezendő bűneiket. Talán ez egyszerpozitívan hatott a Rákóczi stúdió visszhangossága, ami a leplezés, azavar mozdulatait hatásosabbra nagyította, börtönné, kijárat nélkülikínzókamrává változtatva a teret.
Gazdagasszociációkat rejt az előadás, ami a bűn-bűnösség kérdéseit járjakörül. Ugyan ez a vizsgálat keresztény kontextusba helyeződik, számosdidaktikusan túlhasznált kellékkel és metaforával, mint például alánchordás, konzervhal-evés, vagy a bárány vérének csöpögtetése alámpabúrából. De a bűn problémáját mégsem kultúrafüggően, relatívkéntmutatja (a vallásos hatalmat téve felelőssé érte. Hiszen lehet, hogyonanizálni már nem annyira ciki a szexuálisan nyitottabb nyugatitársadalmakban, de az ölés tiltása nemcsak univerzálisan erős, hanemtitokzatosabb, megfoghatatlanabb tabun alapul. Alföldi Róbert a szakmaibeszélgetésen megjegyezte, hogy jóleső volt olyan előadást látni afesztivál programrengetegében, amelyben átütő az alkotók mély viszonyaaz előadás anyagához.
2008. 06. 28.
