VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó

Pesti Műsor Online - 2008. június 20. / Bóta Gábor

Kukorelly Endre a válogatásával felrúgta a színházi kánont. A VIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában nem szerepeltek a nagy öregek rendezései, nem kaptak meghívást olyan társulatok, amelyek korábban jelentős babérokat arattak a POSZT-on. Azok élveztek előnyt, akik valami szokatlant vagy látszólag szokatlant csináltak. A KoMa ifjú csapata például jött, látott és győzött. Az együttes tagjai civil ruhában játszanak, nincs díszlet sem, kellékként elég pár narancs, csak saját színészi erejükben, éles szemükben bíznak. Garaczi László Plazma című darabjának segítségével élvezettel tűzik pellengérre korunk visszáságait, a média bornírtságait, a felszínességet, azt, hogy érdemi kapcsolatok híján elnyargalunk egymás mellett. Nem búskomorak, de komoly dolgokról beszélnek szarkasztikus formában. Elementárisak, virgoncak, üdítően szemtelenek. Lehet, hogy vannak, akik ilyennek látják Pintér Béla és Társulata A démon gyermekei című előadását vagy a Bodó Viktor által rendezett, nyíregyházi Fotel című produkciót, én azonban mindkét rendezőn az elfáradás, az önismétlés jegyeit vélem felfedezni, szikrázó ötleteik gyakran nem állnak arányban a közlendővel. Némiképp ezt érzem a Réthly Attila által írt és rendezett kaposvári Szabadaz Á! előadása esetében is, pukkannak az ötletpetárdák, olajozottan, nagy energiabefektetéssel működik a társulat, keményen dolgozik mindenki. Felidéződik a rendszerváltás kori idők hangulata, és ezen keresztül a mai életérzés, van egy-két briliáns jelenet, de nincs ütése, valódi drámai ereje a produkciónak. Kissé mozaikos szerkesztésű az előadás, nincs igazán összefüggő darab, ez egyébként több produkció sajátja. Például a Szabadkáról érkező Urbit et Orbi című előadásáé is, amellyel Urbán András Társulata érkezett Pécsre. Lényegében belemenős helyzetgyakorlatok soráról van szó, melyekben a szereplők igyekeznek lemeztelenedni előttünk, lelkileg és testileg egyaránt. Reflektorfénybe állítják hazugságainkat, mindent elmismásoló életformánkat. A rideg világot maguk is eléggé ridegen mutatják be. A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház színészei viszont ugyanerről a szétesett világról melegebben, humánus együttérzéssel, szerethető esendőséggel beszélnek Dennis Kelly Love & Money című darabjának segítségével, Göttinger Pál rendezésében. Olyan színházak is helyet kaptak a versenyprogramban, amelyek nem nagyon szoktak. A József Attila Színház például élesen eltért könnyedén szórakoztató profiljától azzal, hogy Zsótér Sándor rendezésében bemutatta Az öreg hölgy látogatását. A kockázatvállalásnak eredménye lett, Ladányi Andrea a címszerepben szikár, kegyetlen, magabiztos milliomosnő, és az egész társulat igencsak helytáll a számára szokatlan játékstílusban. A Magyar Színház sem törzsvendég Pécsen. De Guelmino Sándor rendezésében a hitetlenkedőknek is bebizonyítják, hogy Lars von Trier híres filmjéből, a Hullámtörésből lehet érvényes színpadi adaptációt készíteni. Az is jellemző Kukorelly válogatására, hogy sok benne a kevés nézőt befogadó, kamara- vagy stúdiószínházi produkció. A Bárka Színház Frankenstein-terv című előadására, tán ha ötvenen fértünk be, így visszatérő problémaként sokan kívül rekedtek. Érdemes volt pedig bejutni a Mundruczó Kornél által rendezett előadásra, amit a premier óta jelentősen tömörítettek. Nem is játszanak, inkább léteznek, természetes módon élnek a szereplők a szűk térben. Mindannyian végletekig kiszolgáltatottak. Az a srác is, aki három embert meggyilkol, és az őt intézetbe tevő szülei is, sőt, az a filmrendező is, aki nagypofájúan azt hiszi, képes szembesülni a hamisítatlan valósággal. A gyilkos srácot adó Frecska Rudolf konok, fájdalmas tekintetű, alig beszélő, elszánt fiú, Monori Lili és Derzsi János egymást unó szülők, akik között még megmaradtak azért a szeretet csírái. Rába Roland pedig a nagyképűsködő, magát istenségnek gondoló filmrendező. Vidnyánszky Attila, sok rendező kollégájával ellentétben, szereti a hatalmas teret, a jól komponált tömegjeleneteket. Sőt, arra is képes, hogy nagyszínpadon intim pillanatokat teremtsen. Így van ez a debreceni Úri muri esetében is. Ami azért hosszadalmas, időnként nyúlós előadás, de a második részben kibontakozik grandiózus volta, látszik, hogy Debrecenben méltán nagyravágyó együttes formálódik. A POSZT pedig lényegében évek óta változatlan. Minden megy a maga útján, csak a versenyprogram összetétele kavar kisebb-nagyobb viharokat, mint például idén is.