FÉLIG ÜRES, FÉLIG TELE
Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválja, Kisvárda – 3. rész2008.07.01.
Mintha a szervezők meghallgatták volna az idei kisvárdai fesztiválkínos és/vagy mérsékelten izgalmas versenyprogramja kapcsán előadottsirámainkat, mert a hetedik napon végre megtörni látszott a találkozótaddig sújtó átok. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
 Nő a múltból. |
Csoda sajnos nem történt, mindenesetre a szerdai versenyelőadások sorát nyitó marosvásárhelyi Nő a múltbólelőadással végre több mint elégedettek lehettünk. RolandSchimmelpfennig vékonyka szövegének hűséges, ám invenciózusfelhasználásával, a textusba épített elidegenítő effektekkiiktatásával, újak játékba hozásával egyszeriben érdekelni kezdett aMagyarországon néhány éve az Örkény Színházban, Ascher Tamásrendezésében játszott darab. A német sztárszerző 2004-es keltezésűszövegében amolyan itt és most Médeia-történetet játszat el, de sajnosegyetlen, gyorsan kifulladó ötletre felfűzve.
Látszólagez az idea, az időben ide-oda cikázás működteti és teszi érdekessé adolgot, ám a marosvásárhelyi produkció (az időugrások jelölésénekkövetkezetes elhagyásával) bebizonyította, hogy mindez továbbárnyalható néhány eredeti gondolattal. És persze a megfelelő színészeksegítségével: Berekméri Katalin lenyűgöző az öldöklő angyal szerepében - egyszerre csábító és fenyegető jelenés, míg B. Fülöp Erzsébet a fád, cinikus feleséget jeleníti meg szuggesztíven.
 Figaro házassága |
Az ugyanaznap műsorra kerülő gyergyószentmiklósi Figaro házassága-előadás kapcsán viszont erősen megoszlottak a vélemények a másnapi szakmai beszélgetésen. Megjegyzem: mivel Alföldi Róbert és Eszenyi Enikő zsűritagok egyaránt behatóan foglalkoztak korábban a Figaróval – utóbbi épp a gyergyói produkciót rendezőként jegyző Anger Zsoltottette meg az elmúlt évad végén bemutatott vígszínházi előadásánakcímszereplőjévé –, nem lepett meg, hogy egyikük sem rajong egy, asajátuktól gyökeresen eltérő értelmezésért.
Angera hosszadalmasan lebonyolított komédiát ugyanis meglehetősenleegyszerűsítette: másfél óránál is rövidebb lett a várszínházban,féligformán tehát szabadtéren zajló, a vásári produkciók harsányhangütésére hajazó előadás, melyben – nem utolsósorban a sok húzásmiatt – Figaro alakja kissé háttérbe szorult, s lényegesebb lett asztori nagyjából hiánytalan elmondása. Bodnár Enikőszínpadképe megkapó egyszerűségű: póznák közé több sorban kifeszítettfehér függönyök adják a villámgyorsan változtatható teret. A színészijáték ugyan sok esetben hagy maga után kívánnivalót (ki kell azonbanemelni a címszerepet alakító Barabás Árpád és a Cherubin szerepében brillírozó Antal D. Csaba párosát), az összkép mégis kedvező: bármiféle pejoratív mellékzönge nélkül gondolom színvonalas nyári produkciónak a gyergyói Figarót.
 Yvonne, burgundi hercegnő |
A fesztivál egészét tekintve is gyökeresen eltérő minőséget képvisel a sepsiszentgyörgyiek Yvonne, burgundi hercegnő című, a Pécsi Országos Színházi Találkozón már sikerrel szerepelt előadása (Tarján Tamás kritikáját ld. itt). Bocsárdi Lászlórendezése tarolt a kisvárdai díjkiosztón – ez egyrészt örömteli éstermészetes folyomány, hiszen valóban fontos előadásról van szó;másrészt a fesztivál működésével, a produkciók versenyeztetésévelkapcsolatos alapvető kérdést vet fel. Mennyire lehet komolyan venni aversengést abban az esetben, ha a(z idén szintén díjakért küzdő zenéselőadásokkal együtt) közel harminc (!) versenyelőadás elsöprő többségelátványosan alulteljesít? Félreértés ne essék: az ínséges időkbencsupán a versengés értelmét kérdőjelezem meg, nem pedig Bocsárdirendezésének érdemeit akarom kisebbíteni. A szentgyörgyi csapat egy, azideinél jóval erősebb mezőnyben is állta volna a sarat – talán számukrasem szívderítő, hogy erre nem volt lehetőségük.
 Love & Money |
Utóbbkénytelenek voltunk belátni, hogy elkiabáltuk a dolgot: a szerdai éscsütörtöki előadások ugyan pillanatnyi lélegzetvételhez juttatták azsűrit és a legkitartóbb nézőket, de hamar kiderült, hogy elhibázottprodukciókból bőségesen van még készleten. A nézőtér és a színpadközött működő kémia kiszámíthatatlan működésére mutatott iskolapéldát amarosvásárhelyi Paravarieté előadása. A publikum fagyoscsöndben, szinte rezzenéstelen arccal ülte végig a mulatságosnak szántTasnádi-darabot – a nézőtér felől áradó méla közöny tovább nehezítettea játszó személyek amúgy sem könnyű dolgát.
Ha már kategorizálunk, akkor legszívesebben az ’érdekesen rossz’ feliratú skatulyába helyezném a székelyudvarhelyi Love & Money című, a POSZT-ra szintén beválogatott előadást (Rádai Andrea kritikáját ld. itt). Bár Göttinger Pálrendező tisztességgel levezényli az előadást, két alapvető problémárólnem tudja elterelni a figyelmet. Arról ti., hogy nincs valódi dráma (aszó egyik értelmében sem), ahogy nincsenek valódi szerepek sem. Bartsch Katadarabzáró monológja is akkor ütne igazán nagyot, ha a személyességneklegalább árnyéka átsuhanna a trendin megírt, de valódi gondolatbanszűkölködő szöveg fölött.
 Urbi et orbi |
Kapcsolódó cikkünk:
Szerző: Jászay Tamás
