Tudják a dolgukat - Interjú Zrínyi Gál Vincével
Alegjobb 30 év alatti színész egyik Fidelio Súgó-különdíját a POSzT-on aBartsch Kata kapta, a másikat pedig egy egész társulat. A KoMá-róltavaly decemberben már olvashattak egy írást, most a társulatvezetőjét, Zrínyi Gál Vincét kérdeztem az elmúlt hónapokról.
 |
| Fotó: MFFA |
Zrínyi Gál Vince:Jó évünk volt, bár tanulóévnek éreztem. Valószínűleg a következő is azlesz. Sok minden ért minket, két bemutatót tartottuk, voltakfelolvasóestjeink... Talán az első évhez képest túl sok is volt ez,nagyon elindultunk. Annak ellenére, hogy talán jobb lett volna akevesebb, minden, ami megtörtént velünk, az jó és hasznos volt.
Fidelio Súgó: Ti akartátok, hogy ennyire menjen, vagy maguktól jöttek a dolgok?
ZGV: Szerintem azért alakult így, mert elkezdtünk dolgozni a Plazmán,a semmiből indulva, de nagyon nagy hittel, és egy idő után azt vettükészre, hogy az előadás szinte külön életet él. Hirtelen elkezdtekvelünk foglakozni, jöttek a felkérések, sokan segítettek, különbözőígéreteket kaptunk. Megpróbáltuk nagyon profi n és komolyan csinálni azegészet, beleértve a háttérmunkát is. Rengeteg energiát öltünk bele, deahhoz, hogy ez szinte magától menjen, kellett, az is, hogy sokat írtakrólunk, interjúkat adtunk... Elterjedt, hogy ez egy érdekes csapat, ésvalami jót hoztak össze... Most egy picit vissza kell fogni a gyeplőt,utol kell érni saját magunkat.
FS: Könnyebb így dolgozni, hogy „trendik” lettetek?
ZGV: Amikor tavaly ősszel elkezdtünk a Bakelitben próbálni, majdmegfagytunk, senki nem tudott rólunk, de ez nem zavart minket, mert„csak” dolgozni kellett. Viszont már az elején úgy tűnt, hogy ezérdekli az embereket. Igen, talán egy picit „trendik” lettünk. Mostsokkal nehezebb, mint az elején, mert meg kell felelnünk azelvárásoknak. Ezer lehetőségünk van, és ki kell választani a legjobbat.Ezért nagyobb a felelősség. Egyszerűbb, amikor csak egy lehetőség van,mert abból kell csinálni valamit.
FS: Amikor beszélgettünk a Bakelitben, és elmondtátok aterveiteket, vágyaitokat, gondoltátok, hogy minden ilyen hamarbekövetkezik?
ZGV: Egyáltalán nem. A Plazma bemutatója előtt aztgondoltuk, hogy ez nagyon rossz. Tudtunk, hogy sokat dolgoztunk, nehézvolt, de csak nekünk tetszik. Amikor a közönség elkezdtevisszaigazolni, hogy érződik az energia, amit belefektettünk, még akkorsem nagyon hittük el. Most a VOLT Fesztiválon fejeztük be az évadot, az51. előadással. Sejtéseim szerint idén semmi nem ment ennyiszerMagyarországon. Ezt nem lehetett álmodni sem! Most a Plazmafémjelzi a Ko-Má-t, és tudjuk, ezen túl kell lépnünk. De egy első utánbaromi nehéz egy másodikat megcsinálni, pláne, ha ennyire jól sikerülaz első. Ez nagy veszély. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok mázlikellett ahhoz, hogy ott legyünk a POSzT-on. Valahogy egyedülálló, hogyegy ilyen csapatot a szakma azonnal elismer, és azt gondolja, eztérdemes csinálni.
FS: Játszottatok középiskolákban, ahogy terveztétek?
ZGV: Húsz körül van az iskolai előadások száma. Volt, amikor a70 perces előadás után kétórás beszélgetés kerekedett. Irtó izgalmasfiatalokkal találkoztunk, akiket igenis érdekel a színház, és ha valaminincs kész, mint egy 3D-s mozi, hanem gondolkodni kell, azt is értik ésszeretik. Úgyhogy valószínűleg jövőre a Plazma át is fog tolódni:nagyobb százalékban játsszuk majd iskolákban.
FS: Folyamatosan alakul az előadás?
ZGV: Nagyon sokat, ezért is nem volt rendezője. Vannakjelenetek, amik változtak, részben a közönségtalálkozók hatására,részben pedig, mert azt éreztünk, van igazabb megoldása egy-egyjelenetnek. Előadás közben is van lehetőség, szabadság mást csinálni,nyilván egy határon belül.
FS: Július elején mutattátok be Balatonföldváron Mikó Csaba Idill című darabját. Hasonló dolgokra törekedtetek, mint a Plazmánál?
ZGV: Az eszköztelenség próbál hasonló lenni, bár a darab egészenmás, mint a Plazma, mert nem párbeszédes, hanem öt tördelt monológbóláll. A nézők pozitívan nyilatkoztak, de szerintem meg még sok munkalesz vele. Az irány jó, de még bele kell ásni magunkat.
FS: Jövőre maradtok a Sirályban?
ZGV: A Trafó felajánlotta, hogy decemberig dolgozhatunk aReaktorban, ami a Trafónak egy régi, már nem használt helyisége. Otttudunk próbálni, és rendszeresen játszani. Viszont a Sirálynakrengeteget köszönhetünk, és bár decemberig a Reaktor lesz a bázisunk, aSirállyal biztosan fenntartunk egy szorosabb kapcsolatot.
Fidelio Súgó: Ti akartátok, hogy ennyire menjen, vagy maguktól jöttek a dolgok?
ZGV: Szerintem azért alakult így, mert elkezdtünk dolgozni a Plazmán,a semmiből indulva, de nagyon nagy hittel, és egy idő után azt vettükészre, hogy az előadás szinte külön életet él. Hirtelen elkezdtekvelünk foglakozni, jöttek a felkérések, sokan segítettek, különbözőígéreteket kaptunk. Megpróbáltuk nagyon profi n és komolyan csinálni azegészet, beleértve a háttérmunkát is. Rengeteg energiát öltünk bele, deahhoz, hogy ez szinte magától menjen, kellett, az is, hogy sokat írtakrólunk, interjúkat adtunk... Elterjedt, hogy ez egy érdekes csapat, ésvalami jót hoztak össze... Most egy picit vissza kell fogni a gyeplőt,utol kell érni saját magunkat.
FS: Könnyebb így dolgozni, hogy „trendik” lettetek?
ZGV: Amikor tavaly ősszel elkezdtünk a Bakelitben próbálni, majdmegfagytunk, senki nem tudott rólunk, de ez nem zavart minket, mert„csak” dolgozni kellett. Viszont már az elején úgy tűnt, hogy ezérdekli az embereket. Igen, talán egy picit „trendik” lettünk. Mostsokkal nehezebb, mint az elején, mert meg kell felelnünk azelvárásoknak. Ezer lehetőségünk van, és ki kell választani a legjobbat.Ezért nagyobb a felelősség. Egyszerűbb, amikor csak egy lehetőség van,mert abból kell csinálni valamit.
FS: Amikor beszélgettünk a Bakelitben, és elmondtátok aterveiteket, vágyaitokat, gondoltátok, hogy minden ilyen hamarbekövetkezik?
ZGV: Egyáltalán nem. A Plazma bemutatója előtt aztgondoltuk, hogy ez nagyon rossz. Tudtunk, hogy sokat dolgoztunk, nehézvolt, de csak nekünk tetszik. Amikor a közönség elkezdtevisszaigazolni, hogy érződik az energia, amit belefektettünk, még akkorsem nagyon hittük el. Most a VOLT Fesztiválon fejeztük be az évadot, az51. előadással. Sejtéseim szerint idén semmi nem ment ennyiszerMagyarországon. Ezt nem lehetett álmodni sem! Most a Plazmafémjelzi a Ko-Má-t, és tudjuk, ezen túl kell lépnünk. De egy első utánbaromi nehéz egy másodikat megcsinálni, pláne, ha ennyire jól sikerülaz első. Ez nagy veszély. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sok mázlikellett ahhoz, hogy ott legyünk a POSzT-on. Valahogy egyedülálló, hogyegy ilyen csapatot a szakma azonnal elismer, és azt gondolja, eztérdemes csinálni.
FS: Játszottatok középiskolákban, ahogy terveztétek?
ZGV: Húsz körül van az iskolai előadások száma. Volt, amikor a70 perces előadás után kétórás beszélgetés kerekedett. Irtó izgalmasfiatalokkal találkoztunk, akiket igenis érdekel a színház, és ha valaminincs kész, mint egy 3D-s mozi, hanem gondolkodni kell, azt is értik ésszeretik. Úgyhogy valószínűleg jövőre a Plazma át is fog tolódni:nagyobb százalékban játsszuk majd iskolákban.
FS: Folyamatosan alakul az előadás?
ZGV: Nagyon sokat, ezért is nem volt rendezője. Vannakjelenetek, amik változtak, részben a közönségtalálkozók hatására,részben pedig, mert azt éreztünk, van igazabb megoldása egy-egyjelenetnek. Előadás közben is van lehetőség, szabadság mást csinálni,nyilván egy határon belül.
FS: Július elején mutattátok be Balatonföldváron Mikó Csaba Idill című darabját. Hasonló dolgokra törekedtetek, mint a Plazmánál?
ZGV: Az eszköztelenség próbál hasonló lenni, bár a darab egészenmás, mint a Plazma, mert nem párbeszédes, hanem öt tördelt monológbóláll. A nézők pozitívan nyilatkoztak, de szerintem meg még sok munkalesz vele. Az irány jó, de még bele kell ásni magunkat.
FS: Jövőre maradtok a Sirályban?
ZGV: A Trafó felajánlotta, hogy decemberig dolgozhatunk aReaktorban, ami a Trafónak egy régi, már nem használt helyisége. Otttudunk próbálni, és rendszeresen játszani. Viszont a Sirálynakrengeteget köszönhetünk, és bár decemberig a Reaktor lesz a bázisunk, aSirállyal biztosan fenntartunk egy szorosabb kapcsolatot.
