HAMVAI KORNÉL: POKOL
Eric és Carolyn házasok. Még. Eric azt állítja, hogy nagyon szerelmes Carolynba, és soha nem akart ártani neki. Carolyn azt állítja, hogy soha nem szerette Ericet, annál többször félt viszont tőle. Eric vissza akarja kapni Carolynt, Carolyn válni akar. Ehhez azonban kénytelen alászállani a poklokra. Vagyis a pokolba, legalább csak egy van belőle; az viszont egyenesen Eric lakásán. Szűkös, szögletes kis lyuk, ahol még az asztal is üres pizzásdobozokból van. Eric ott trónol a közepén, és éjjel-nappal ír. Na jó, nagy ritkán félreteszi a laptopot, és maximumra tekeri a hangerőt a hifin, hogy a felső szomszéd, aki állandóan fel-alá sétálgat a lakásban, és ezzel Eric idegeire megy, vegye végre észre magát. A felső szomszéd nő. Vagy olyan férfi, aki magas sarkú cipőt hord. Merthogy kopog a cipősarka. Ez alapján azért az a logikus, hogy nő. Aztán egyszer lejön elenni Eric elől a pizzát, és akkor meg eléggé férfinek tűnik. Nagyjából akkor kezd el gyanakodni az ember, hogy van itt valami furcsaság. Odáig nem több az egész egy párnál, aminek az egyik fele válni akar, a másik fele meg nem akar válni. A férfi ír (most hogy jól, vagy menthetetlenül, reménytelenül rosszul, az igazából nem derül ki), meg pizzát zabál. Szóval ír, pizzával tömi magát, és vágyakozik a felesége után, aki valahol máshol van, jó régóta. Bár aztán egyszer csak, váratlanul, betoppan. Elvileg teljesen össze van zuhanva, de ez csak a szájából elhangzó szövegből derül ki, nem látszik rajta. Miért? A színésznő csinálja rosszul? Vagy a nő hazudik?
Azt mondja, azért jött, hogy pontot tegyenek végre az i-re: hogy Eric írja alá a papírokat, hogy elválhassanak. Akkor aztán elkezdődik a meccselés kettőjük között. Először a férfi mondja el a saját verzióját a házasságukról, aztán a nő következik. Fény derül egy abortuszra, meg arra, hogy Eric a felesége miatt mondott le fényesnek ígérkező írói karrierjéről. Carolyn bizonygatja, hogy mennyire rossz volt minden, felemlegeti a férfi hibáit, hogy aztán az védekezni kezdjen, meg előhozakodjon a párizsi nászúttal. Ez egy pillanatra meg is hatja Carolynt, de túl gyorsan tovatűnik ez a pillanat. Hamar rájön, hogy neki Párizsból az a legmaradandóbb élmény, amikor a szakadó esőben órákig kellett bolyonganiuk az utcán, mert busz már nem járt, taxi meg arrafelé egy sem akadt. Nem éppen egyedi, ahogy megpróbál végleg kilépni a kapcsolatukból. Merthogy határozottan az az érzésem, hogy mindent tudatosan színez ennyire feketére. Lehetne persze azt mondani, hogy a félelemtől lát mindent ennyire negatívnak; mert azt aztán jól megtanuljuk, hogy Carolyn fél Erictől (ráadásul úgy gondolja, hogy az ember azért választ társat, mert fél, majd keseregve közli, ő meg volt olyan szerencsétlen, hogy olyan társat választott, akitől fél). Nagyjából hárompercenként elhangzik, hogy Carolyn fél, az viszont egész végig homályos marad, hogy miért kell félni ettől a szerencsétlen Erictől. Igen, a szerencsétlen jelző valahogy jellemzőbbnek tűnik rá, mint a gonosz, vagy az abnormális. A nő szerint gonosz, de talán csak tehetetlen, és "egyszerűen" szerelmes. És valószínűleg a nő egy valamiben végig igazat mond, ő sosem volt szerelmes belé- amivel Eric is tisztában van, ettől őrül meg. Ezért hallja a kopogó cipősarkakat: azok képében Carolyn kísérti. Nem, én nem hiszem, hogy Eric gonosz lenne. A szó hagyományos értelmében még csak nem is elmebeteg, vagy, ha elmebeteg, akkor a szerelem maga az elmebetegség. Eric a két lábon járó szerelem, és szenvedély, és vágyakozás; és csak azért tűnik annyira szélsőségesnek minden, amit csinál, mert Carolyn soha, egy percig nem szerette őt. A semmi mellé téve egy apróságot persze, hogy elvesznek az arányok, és az apróság óriásinak tűnik. Nem az a lényeg, hogy Eric egy hónapon keresztül minden nap valamilyen tárgyat küldözget Carolynnak, vagy hogy a nő háza előtt parkol, és a kocsiban alszik, csak hogy reggel láthassa, amint munkába indul. Ezeket talán valójában nem is tette meg.
Az sem biztos, hogy abban a bűvös naplóban (talán ezt a naplót írja az előadás alatt is szinte végig, talán nem) olyan rettenetesen nyomasztó módon van benne, amit érez. Eric valószínűleg csak Carolyn szemszögéből nézve mániákus. Amikor egy igen, és egy nem áll egymással szemben; amikor ennyire végletes változatai vannak egy történetnek, akkor ott sosem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyik a valós verzió. Valószínűleg egyik sem, úgyhogy a kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy melyik áll közelebb a valósághoz, illetve, hogy melyik kezdte a torzítást, és miért. A Pokolban Carolyn végig azt sulykolja, hogy Eric gonosz, hogy Eric ártalmas, hogy Eric miatt neki tönkrement az élete. De antipatikus nekünk Eric? Ki vesz magának fegyvert, Eric, vagy ő? Ki él elszigetelten, magányosan; és kinek van új párja? Kinek vannak sikerei a munkájában? Ki hall hangokat? Ki követ el gyilkosságot, hogy aztán ugyanonnan folytatódjon minden? Ki nyomorította itt meg a másikat, ki úszta meg kevesebb sérüléssel? Carolynnak új párkapcsolata van, dolgozik, ún. normális életet él. Eric egyedül él, nem tud elszakadni a múlttól, úgyhogy az cipőkopogás formájában állandóan ott visszhangzik a fejében. Nem számít, hogy Carolyn mit mond. Nem számít, hanem idegesítő. Idegesítően súlytalan problémái vannak Ericéi mellett. Carolyn vak, és ráadásul pofátlan is. Azaz, pofátlan, mert vak. Vagy nem érzi magát felelősnek, vagy nem akarja annak érezni magát; de azt biztos, hogy eltolja magától ezt a felelősséget, ráadásul úgy, hogy Eric vállára teszi az egészet. Aztán Eric aláírja a papírokat, nincs több akadály, el lehet válni. Carolyn megszabadult tőle, Eric meg megy fel lövöldözni. Lelövi a felső szomszédot, de akkor meg ő kezd el körözgetni a szobában. Most akkor ki a nyertes? Ki a vesztes?
"A szeretett személy iránti vágyban, és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem."- írja bölcsen szerelem címszó alatt a Magyar Értelmező Kéziszótár. Eric vágyik, odaadna, és nemileg vonzódik. Mit kap érte? Még egyszer, utoljára lefeküdhet a feleségével a pizzafutár előtt, mert a pizzafutár igen helyes fiú, tetszik Carolynnak nagyon. Hideg számítás, érzelemmenteség, közönyösség, vádaskodás, játszmázás. Carolyn győz. Minél több ilyen győzelem, annál mélyebben járunk a pokolban.
Hamvai Kornél: Pokol
Merlin Színház
Rendező: Göttinger Pál
A rendező munkatársa: Gerő Szandra
Díszlet: Daróczi Sándor
Szereplők: Ötvös András, Sipos Vera, Zrinyi Gál Vince, Tóth Simon Ferenc
Szijártó Rita
