Ír kocsmazene - a Firkinről a Zalai Hírlapban
Megjelenés dátuma: 2008. november 21. 04:29.00
Szerző: Benedek Bálint
Nagykanizsa - Különlegesen érces, vérbeli ír kocsmazene töltötte be a műfaj hangulatához kissé steril HSMK színháztermét a minap. A muzsikát az újonnan alakult Firkin együttes szolgáltatta.
A budapesti Firkin táncolható zenével készült, s akadt is vállalkozó, aki a színpad elé állva csápolt ütemesen minden egyes dalhoz. Senki sem akart lemaradni, a ritmust mindenki érezte, olykor csak lábbal, máskor tapssal követve az ír életérzést. Még úgy is, hogy a dalok kivétel nélkül angolul, jól kihangsúlyozott ír akcentussal szólaltak meg, persze mindez magyar torokból. A bandát egytől egyig komoly zenei múlttal rendelkező muzsikusok alkotják, akiket megérintett az itthon oly népszerű ír dallamvilág.
Ha valaki a koncertig még nem járt kocsmában, most a dallamok szárnyán egy felettébb érdekes hangulatú helyre juthatott el. Volt ott minden: összeborulós, szerelmes, vigadós, vigasztalós, búfelejtős, de háborúba menős és onnan jövős is. Szóval a repertoár kifogyhatatlan mennyiségű témát és dalt kínált. A zenei palettán szerepelt: basszus-, és akusztikus gitár, dob, fuvola, furulya, hegedű, valamint az a bizonyos érces torok! Talán ezeknek a harmonikus, olykor vad egyvelege késztette arra a nézőket, hogy vörösre tapsolják a tenyerüket.
- Nemrégiben alakultak, s máris járják az országot. Mi történt tavasszal? - kérdeztük még koncert előtt a zenekart alapító Péter Jánostól, a M.É.Z. egykori fuvolásától.
- Bécsben az egyik barátom mutatott egy Flogging Molly névre hallgató zenekart. Amerikaiak, ír punkot játszanak, s a hazájukban népszerűek - kezdte Péter János. - Ez indított el, hogy összehozzak egy olyan csapatot, ami vidám, jól táncolható és pattogós zenét játszik. Erre volt szükségem. Egy kicsit lefulladtam, szomorú voltam, kevés energiával, viszont ez az elementáris muzsika feldob, az ír vonulat mindig közel állt a szívemhez. Nyáron összehívtam a legjobb barátaimat, akikkel 15 éve dolgozom együtt, így teljes stábot, marketingest, stylistot gyűjtöttem magam köré.
- Mindegyik hangszerre talált e körből zenészt?
- Nem, egy meghallgatáson találtunk rá hegedűsünkre, Sárhidai Zsuzsára, aki minden kritériumnak megfelel, s jól bírja a gyűrődést. Két énekesünk van, felváltva szerepelnek, egyikőjük színházi rendező, Göttinger Pál, másikuk Marthy Barna. A dobosunk, Juhász Róbert ESE az előző együttesemben a Shannon.hu-ban dobolt, így egyértelmű volt a választás. Szuna Péter jazz basszusgitáros, eddig csak abban a műfajban létezett, de aztán hamar rátalált az őrült ír zenére. Másik gitárosunk a 20 éves Marczis Attila, szintén egy meghallgatáson figyeltünk fel különleges karakterére.
forrás: Zalai Hírlap
Nagykanizsa - Különlegesen érces, vérbeli ír kocsmazene töltötte be a műfaj hangulatához kissé steril HSMK színháztermét a minap. A muzsikát az újonnan alakult Firkin együttes szolgáltatta.
A budapesti Firkin táncolható zenével készült, s akadt is vállalkozó, aki a színpad elé állva csápolt ütemesen minden egyes dalhoz. Senki sem akart lemaradni, a ritmust mindenki érezte, olykor csak lábbal, máskor tapssal követve az ír életérzést. Még úgy is, hogy a dalok kivétel nélkül angolul, jól kihangsúlyozott ír akcentussal szólaltak meg, persze mindez magyar torokból. A bandát egytől egyig komoly zenei múlttal rendelkező muzsikusok alkotják, akiket megérintett az itthon oly népszerű ír dallamvilág.
Ha valaki a koncertig még nem járt kocsmában, most a dallamok szárnyán egy felettébb érdekes hangulatú helyre juthatott el. Volt ott minden: összeborulós, szerelmes, vigadós, vigasztalós, búfelejtős, de háborúba menős és onnan jövős is. Szóval a repertoár kifogyhatatlan mennyiségű témát és dalt kínált. A zenei palettán szerepelt: basszus-, és akusztikus gitár, dob, fuvola, furulya, hegedű, valamint az a bizonyos érces torok! Talán ezeknek a harmonikus, olykor vad egyvelege késztette arra a nézőket, hogy vörösre tapsolják a tenyerüket.
- Nemrégiben alakultak, s máris járják az országot. Mi történt tavasszal? - kérdeztük még koncert előtt a zenekart alapító Péter Jánostól, a M.É.Z. egykori fuvolásától.
- Bécsben az egyik barátom mutatott egy Flogging Molly névre hallgató zenekart. Amerikaiak, ír punkot játszanak, s a hazájukban népszerűek - kezdte Péter János. - Ez indított el, hogy összehozzak egy olyan csapatot, ami vidám, jól táncolható és pattogós zenét játszik. Erre volt szükségem. Egy kicsit lefulladtam, szomorú voltam, kevés energiával, viszont ez az elementáris muzsika feldob, az ír vonulat mindig közel állt a szívemhez. Nyáron összehívtam a legjobb barátaimat, akikkel 15 éve dolgozom együtt, így teljes stábot, marketingest, stylistot gyűjtöttem magam köré.
- Mindegyik hangszerre talált e körből zenészt?
- Nem, egy meghallgatáson találtunk rá hegedűsünkre, Sárhidai Zsuzsára, aki minden kritériumnak megfelel, s jól bírja a gyűrődést. Két énekesünk van, felváltva szerepelnek, egyikőjük színházi rendező, Göttinger Pál, másikuk Marthy Barna. A dobosunk, Juhász Róbert ESE az előző együttesemben a Shannon.hu-ban dobolt, így egyértelmű volt a választás. Szuna Péter jazz basszusgitáros, eddig csak abban a műfajban létezett, de aztán hamar rátalált az őrült ír zenére. Másik gitárosunk a 20 éves Marczis Attila, szintén egy meghallgatáson figyeltünk fel különleges karakterére.
forrás: Zalai Hírlap