Fehér Elephánt kritikája a Tengerenről a toptipp.hu oldalon

Jó negyedóráig rettegve kucorogtunk: megint egy lepusztult alkoholista-darab, vicces részegek, álságos világmegváltás...?!? Hálás dolog ilyesmit játszani, a nagyérdemű derül, a kritika borul - másrészt nagyon is hálátlan: öl, rombol és ripacs-nyomorba dönt. McPherson színműve azonban, a hosszú expozíció után igencsak beindul, fokozódó izgalmakat gerjeszt, sőt, még gondolati értékeket is hordoz. Míg a mi Portugál-unk naturális helyzet-dráma jó dialógusokkal, ez a mű 5 kiválóan megírt figura életre keltéséhez ad lehetőséget. A rendező félredobja a szereplők életkorára vonatkozó előírásokat, maszk nélkül, majdnem civilben realizálja a közel azonos évjáratú társaságot, könnyedén hidalva át a játszók gyakran húsz évnyi korkülönbségét. Göttinger Pál színészvezetését mi sem dicséri jobban, mint az, hogy a különböző stílusokban szocializálódott színészekből, harmonikusan illeszkedő quintettet kovácsolt. Gados Béla jottányi gesztusokból építi fel "az embert, aki ott se volt", aki egyszerre mond igent és nemet, akinek földöntúli ragyogású, szélesen gyermeki mosolya felér egy Guiness-reklámmal. Kontrasztja a túlfűtött mozgású, hetyke szószátyár Nicky, akit Dévai Balázs briliáns technikáján túl, a kiérlelt jellemábrázolás komplex eszközeivel ábrázol. Kálid Artúr elegáns gentleman-figurája alaposan kirí a lepukkant környezetből, de hiszen ő nagyon messziről jő és még ismeretlenebb vizekre távozik. Hahota-fokozásba fulladó pálinka-kóstolója bravúros szóló, transzcendens fölénye mellett siralmas helyzetét is képes megmutatni, hiszen neki még asszony sincs, aki időnként jól elagyabulálja. Mucsi Zoltán annyi méltatlan szerepben elkoptatott, egyedülálló egyénisége végre színpadon is igazi lehetőséghez jut, aprólékosan kidolgozott, szó szerint a legkisebb porcikájáig ható metamorfózisa, ezerarcú mimikája, poentírozásának pregnáns ritmikája teszi figuráját feledhetetlenné. Sok szép vakalakítást láttunk már, de csak az ő Richardjának vaksi szemébe tudtunk együtt érző mosollyal belenézni... Az első percektől a színpadon van egy alig beszélő, robusztosságában is jelentéktelen ember: az örök untermann, a totális vesztes, az elnyomott legkisebb fiú. A talányos alak titkos feszültségeket hordoz, megfejthetetlen kérdőjel, alávetettsége szélsőséges múltat takar. Ilyés Róbert revelatív alakítása minden sémát felülír, látszólagos eszköztelenségére őrjöngő dühkitörésének hangrobbanása cáfol rá, lefokozott létezése óriási színészi teljesítmény. Szempillantás alatt képes hamuszín szürkeségből a leláncolt agresszió mélybíborába vörösödni, hosszú szünetei a kényszerű beleegyezés néma szimfóniái.

Hasonló szenzáció Göttinger Pál rendezői munkája: öt embert mozgat, mind az öt járást használva, magától értetődő találékonysággal, - nála a karácsonyfa is fegyelmezetten esik szét darabokra, a képeknek eleje-vége, hossza és tempója, minden szónak precízen értelmezett súlya és aurája van. Az első rész sötétben ér véget, csak két vörös lámpás pislákol fenyegető sejtelmességgel, később az addig hajlékony átkötő zenék vészjósló zúgássá komorulnak. A póker-parti felépítése tökéletesen kiegyensúlyozott szerkezet, a végkifejlet felvezetése, kibontása és tetőzése: mesteri!

Különdíjat érdemel a Műsorfüzet, lenyűgöző képanyaga, lekötelezően szép olvasmányain kívül, csábító ír whiskey- és sör-kalauzt is tartalmaz...

Friss szelek csattogtatják a Bárka vitorláit, csak így tovább előre a Tengeren!!!

forrás: toptipp.hu