2008. december 27. 07:13 VMR
Sorsok, bűnök és szeretet Göttinger-csomagolásban – ír masnival átkötve. A Tengeren bemutató a Bárka Stúdió meglepetése: egy karácsonyi történet, sok whiskey-vel, pókerpartival és megváltással a végén.
A még csak huszonöt éves rendező, Göttinger Pál ismerője és kedvelője az ír kultúrának: zenészként, főleg ír zenét játszó együttesével maga is megtapasztalta a rivaldafényt. Így nem meglepő, hogy az 1971-ben született kortárs ír szerző és rendező, Conor McPherson jelenleg legsikeresebb, a The Seafarer című darabjára esett választása. Az előadás során pedig szintén nem meglepő Göttinger találó szereposztása. A darab maga mind az öt szereplő sorsát, karakterét felfedi, amit szerethető, esendő emberként abszolvál mindegyik színpadon lévő színész. Mind az öt figura a lecsúszottság, elesettség egy-egy tanulmánya, miközben a karakterek összetett, érző elemzése nem csúszik közhelyekbe.
Az első játékrész lassú ütemű, eseménytelen csetlés-botlásának, karácsony előtti józanodásának a vendégek érkezése vet véget: a vak Richardhoz (Mucsi Zoltán) és az őt ápoló öccséhez, Sharkyhoz (Ilyés Róbert) előbb az otthonából iszákossága miatt kizárt Ivan (Gados Béla), majd Sharky egykori élettársával jelenleg együtt élő, fiatal Nicky (Dévai Balázs) érkezik, Mr. Lockhart (Kálid Artúr) társaságában, aki már csak eleganciájával is elüt a társaság többi tagjától.
Még ebben a felvonásban kiderül Mr. Lockhart hideg szélfúvással aláfestett monológjából: ő maga az ördög, és Sharky lelkéért jött, akit részegen elkövetett gyilkossága alól annak idején még az ő közbenjárásával mentettek fel, és akinek az alázatos ápoló szerepe is csak menekülés kudarcaitól, hiába igyekszik újra és újra leszokni az italról, valamint zokszó nélkül teljesíteni bátyja összes kérését, egészen a lak előtti csövesek hányásának feltakarításáig.
Még sincs rend sem kívül, sem belül. A többajtós, lépcsővel is ellátott lakásbelsőben csak gyűlik az összegyűrt sztaniolpapír és a kiöntött étel-, italmaradvány, hogy mindenki cipőjén, ruháján megragadva jelezzék az igénytelenség és lecsúszottság magas fokát, amit a szenteste összegyűlt, hol titokban, hol az ünnepre hivatkozva nyíltan italozó férfiak képviselnek, és akiket párbeszédeik alapján nincs az a nő, aki le tudna téríteni erről az útról.
A jó helyen beiktatott szünet után a jellemek és a dialógusok stílusának változatlansága ellenére változik a játék hangulata. Míg eddig tétnélküli játszmákat, az ünnep ellenére uralkodó hétköznapok szociológiáját láttuk, ahol a karácsonyfa guiness-papírral van feldíszítve, addig a második részben hullámzik a feszültség, és még a műfenyőből is fegyver válik egy pillanatra, hiszen a pókernek már van tétje.
A kártyázó ördög legendája a színen zajló kártyázással valós izgalmat jelent a mindentudó néző számára, amihez ügyes kontrasztot képez a továbbra is „ártatlan”, kedélyes iszogatás és a vele járó férfi-kakaskodás, káromkodás, ami Upor László regisztereket kitűnően visszaadó fordításának köszönhetően még a legkritikusabb pillanatban is képes megnevettetni, miközben rámutat a kiüresedettség, a menthetetlenség véglegességére. Amikor Sharky egy csodás és mindemellett banális véletlen folytán megmenekül a tengeri utazástól, és Mr. Lockhart a rajta segítő égiekre utalva köszön el tőle, a kisember Richardból csak néhány szidalom és egyfajta együgyűn ignoráló értetlenkedés bukik ki, mielőtt átadná ajándékát a már alvó Ivannak és a meghatódott, megtisztult Sharkynak.
Richard kérdése az emberi faj szempontjából is súlyos tartalommal bír, hiszen a válasz maga is benne foglaltatik: „Ki a jóistenről beszélsz te itt?” Pont őróla van szó ugyanis, a jó Istenről, aki megvált bűnös lelkeket, még akkor is, ha tévelygésük folytatódik, szutyokban, koszban, egy eldugott, eseménytelen helyen.
Az egész előadással valahogy úgy van a néző, mint az ajándékokkal a fenyőfa alatt. Gyönyörködik a csomagolásban, kíváncsian bontja ki őket, tesz-vesz, forgatja a tartalmakat, rendezgeti őket, elképzeli, hova kerülnek majd, és még a szalagokat is elteszi emlékbe – mégha nem is minden egyes darab találó és használható számára.
Conor McPherson: Tengeren
R: Göttinger Pál
SZ: Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Gados Béla, Dévai Balázs, Kálid Artúr
Bemutató: 2008. december 19., 19:00; 3 óra egy szünettel
További időpontok: 2008. december 27., 2009. január 8., 13., 14., 29., 19:00
forrás: kulturpart.hu
