A 6-kor kezdődött Manon Lescaut lett volna a programom az Operában, de a MÁV nem járult hozzá. Így mentem 7-re a Bárkába a Tengeren főpróbájára. Conor McPherson műve, jellegzetes kortárs ír dráma, Göttinger Pál rendezésében. Nem mondhatnám, hogy számolatlanul fedeztem fel értékeket a darabban – hosszadalmas expozíció, miközben a szöveg gyakran kifejezetten rossznak hat –, de idővel nagyjából kikerekedett, vagy legalábbis kikerekítették a színészek, akik egészen úgy festettek, mintha jó szereplehetőséget kaptak volna. Az öt szereplő – Ilyés Róbert, Mucsi Zoltán, Gados Béla, Dévai Balázs és Kálid Artúr – láthatóan élvezettel bíbelődött el a feladattal, amiben lett is köszönet. Ilyés Robi jelenlétének súlya. Gados Bélám világító telihold-arcán a joviális mosoly. Kálid Artúr Benedek Miklós-i komoly eleganciája. Becsben tartom Dévai Balázs alakítását is, aki egy linkóci, kispályás menőt játszik. Amit pedig Mucsi csinál a vak agresszor szerepében, az egy komplett nagydoktori disszertáció színészetből.
forrás: Stuber Andrea naplója
