Szoboszlai Annamária: Több Valami-re való Kurátorok

Kurátorok; Valami - TÁP Színház

A Kortárs Drámafesztivál keretében debütáló „TÁP-oldat", a Kurátorok két héttel később ha nem is esszenciává, mindenesetre „Valami-vé" sűrűsödött. A Tűzraktér-beli földön ülős közös létet a Trafó kényelmes, tágas nézőterének hagyományosabb színházi keretei váltották fel.

Vajdai Vilmos írókat kért fel, hogy nyúlfarknyi darabokat készítsenek a kurátorokról, a művészet pénzelosztó párkáiról, majd a humoros-parodisztikus játékokat rendezők kezére adta. Az eredmény 15 rövid darab, írók és „csak most írók" tollából, iszonyatos mélyrepülésekkel és üdítő szárnyapásokkal. Az előbbiből kicsit több, az utóbbiból kicsit kevesebb rezgette meg az ős-Kurátorok tántoríthatatlan türelmű (de egyre sűrűbben ásítozó) közönségét: kritikusokat, színészeket, valódi kurátorokat (is). Az este 10-től hajnal 3-ig tartó „előadáson" volt minden: kurátor-maffia történet, önfelszámoló „alternatív" kiseposz, időutazás, klasszikusnak induló majd szappanoperává habzó bohózat, nyulak, bárányok, Dart Weder. Ismétlés, elkoptatott kurátor-froclizó toposzokkal, a felsorolás káoszában.

Az eredeti koncepció szerint Tűzraktérben a véletlen, pontosabban a nézői szelekció alakította volna ki, hogy ki mit lát aznap este a „Bársonyteremben", a falra festett könyvek „Ninaálkönyvtárában" és a „Grecsó-szobában" szimultán játszódó darabokból. Ez jól rímelt volna Tasnádi Érző szív 2859 című „pályaművének" komikus szituációjára, hogy miniszteri ellenőr érkezik, s a túlságosan elfoglalt kurátorok rádöbbennek, egyikük sem vette kézbe a beérkezett pályázatokat... A szervezőket biztosan nem egy efféle laza áthallás lehetősége borzasztotta el, sokkal inkább a szabályozhatatlan tömegmozgás rémképe. Így végül kék, sárga, illetve piros szalagokkal látták el a nézőket, és az egyes csoportok mozgását szabályozták. Ezzel nem csak azt akadályozták meg, hogy mindenki összevissza kóboroljon, hanem azt is, hogy bárki számára elvesszen egy-egy értékes darab. Mindenki végigterelődött minden jeleneten.

Hogy mindebből két héttel később Valami született, az valószínűleg a tikkadt, de a viszontagságok ellenére is bíztató visszajelzéseknek köszönhető. A nem csak a kurátorokkal, a rendszerrel, de önmagával szemben is kritikus TÁP Színház okulva a kornyadozó tapsból, alaposan lecsípett a színpadi történésekkel és a helyszínek közti túrázással együtt 5 órás menetből, s 2 órásnyira fazonírozta a Trafóban bemutatott „válogatást'.

A Valami, a Kurátorok ismeretében, elsősorban a szerkesztésről, és a rendezői önuralomról szól. Kialakult egy jól működő ív Háy János Szecsuáni vérengzés című Horváth Csaba által fizikai színházzá álmodott, s ezúttal három részre osztva előadott opusza mentén. Ebbe jól illeszkedett a Godfather (rendezője Vajdai Vilmos), a Sámson és Psziche-Delila (Bozsik Yvette), illetve a már említett Érző szív 2859, a Kovácsoltvas pelenka (Vajdai Vilmos), és a Fekete bárány (Keszég László). A darabok párbeszédbe kezdtek egymással, egy jól működő szövetet alakítva ki, ami az antidemokratikus pénzosztáson és a kurátorok szerelmi életén kívül végre egy kicsit másról is szól, s amelyben felerősödhettek azok a hangok, amelyek a Tűzraktérben egyáltalán nem működtek. A Fekete bárányra, Takátsy Péter írására gondolok, amely egyrészt képet ad az alkotófolyamat esetlegességeiről, blődlijeiről, olcsó megoldásairól, másrészt a döntéshozók hozzá nem értéséről, az elutasítottak számára megindokolhatatlan voksaikról.

A Valamiben maradandó figurák születtek. Például a zseniális Szecsuáni vérengzésben Blaskó Bori vicsorgó, se-nő se-férfi talpnyalója, Andrássy Máté színházbontást propagáló, Oroszlánkirály-rajongó hórihorgas agresszora, és Krisztik Csaba sutyerák, fanatikus alter-rendezője. (Horváth Csabának finoman a darabra illesztett fizikai színháza egyrészt önmaga, másrészt a műfaj paródiáját is adta.)

A Kovácsoltvas pelenka kivétel nélkül jutalomjáték minden szereplőnek. Pálmai Anna tökéletes a panellakó üdvöske szerepében, aki enyhén szólva kevéssé intelligens, és a színjátszáshoz is abszolút tehetségtelenséget mutat. Váradi Gábor komikus-mély átéléssel szavalja az értelmetlen, ámde a rímekre kínosan ügyelő verssorokat, miközben kackiásan rángatja a fenekére vágott „kovácsoltvas-pelenkát", azaz egy piros műanyag lavórt. Bánki Gergő túlérzékeny írója és Zrínyi Gál Vince baseball-sapkás macsó rendezője könnycsordítóan dilettáns, afféle kelet-európai megfelelőjét adják a Madárfészek-beli művész-szerető párosnak, Robin Williamsnek és Nathan Lane-nek. Ezüst Higany szélmalomkörzése tökéletes, még ha nem is tudom igazán hova tenni. Hegedűs D. Géza jövőből érkező, kifinomult kurátora-keresztapája és Keresztes Tamás Douglas Adams sértődős robotjának nagyon távoli, atombogár-külsejű rokona pedig cukormáz Vinnai kultuszgyanús hiper-gagyijának tetején.

Összegezve: amit vesztett a TÁP az egyik oldalon - lemondás a rendhagyó színházi térről, az esetlegesség bájáról, a néző szelekcióra késztetéséről és így vagy úgy a demokráciáról -, azt megnyerte a másik oldalon. Schilling Árpád és Gáspár Máté Evangéliuma, amit befejezésül egy idős hölgy olvasott fel, egy kicsit erről is szól: hogy miként lehet, kell jó színházat csinálni, a nem túl kedvező feltételek ellenére is.

A Valami kevésbé formabontó, de szórakoztató. A TÁP Színház véresen szatirikus művészi ars poeticával zárja az előadást: az Oroszlánkirályból éneklők rituálisan feláldozzák, kibelezik az önlebontó alternatív színház egy tagját (Kádas József), hogy jogosulttá váljanak a támogatásra. A mártír, önigazolásként, mit is kiálthatna mást: HATOK! HATOK!

Kurátorok

TÁP Színház

Író: Filó Vera, Galambos Attila, Gazdag Péter, Háy János, Kárpáti Péter, Kukorelly Endre, Maros András, Molnár Gál Péter, Mohácsi István, Takátsy Péter, Tasnádi István, Tóth Krisztina, Vinnai András

Rendező: Ascher Tamás, Bozsik Yvette, Gáspár Máté, Göttinger Pál, Horváth Csaba, Keszég László, Kovács Dániel, Mundruczó Kornél, Néder Panni, Pelsőczy Réka, Schilling Árpád, Tasnádi István, Török Ferenc, Vajdai Vilmos

Színész: Bánki Gergő, Csányi Sándor, Dankó István, Ezüsthigany, Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás, Kovács Lehel, Máthé Zsolt, Mészáros Béla Zrínyi Gál Vince, Fortedanse Társulat, Bozsik Yvette Társulat, KoMa, HOPPart...

...és így tovább

Helyszín: Tűzraktér

Valami a Kurátorokból

TÁP Színház

Író: Galambos Attila, Háy János, Mohácsi István, Takátsy Péter, Tasnádi István, Vinnai András

Rendező: Bozsik Yvette, Gáspár Máté, Horváth Csaba, Keszég László, Schilling Árpád, Tasnádi István, Vajdai Vilmos

Színész: Bánki Gergő, Dankó István, Ezüsthigany, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás Kovács Lehel, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Zrínyi Gál Vince, Fortedanse Társulat Bozsik Yvette Társulat, KoMa, HOPPart...

Helyszín: Trafó

forrás: ellenfény.hu