Titkok a jelenben

Nézőpont Színház: Love and Money

Pénz vagy szerelem, éhenhalás vagy önfeláldozás, sikertelenség vagy kiüresedés, érzelmek vagy értelem, munkamánia vagy szabadulás, illetve mindezek lelki síkjai a felületestől a legmélyebbig - alapvetően e kérdéseket tárgyaló, érdekes, kezdetben furának tűnő, ám a későbbiekben a néző figyelmét teljesen lekötő, töretlenül mai előadást láthattak mindazok, akik ellátogattak hétfő vagy kedd este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermébe. A székelyudvarhelyi Nézőpont Színház Love and Money című produkciójával jött el Marosvásárhelyre és színültig töltötte a nézőteret. Nem hiába. Dennis Kelly darabja pergő, érdekes, izgalmas, egy különleges és mégis napjaink világára teljes mértékben jellemző történetet mesél el egyszerű, de mesteri módon. Öten játszanak több szerepet, a főszereplők általában ugyanazok. Történetük különböző, kezdetben egymáshoz látszólag nem, valójában nagyon is kötődő jelenetekből áll össze egységes sztorivá, amely az idősíkok keveredésével dobja fel a labdát nézőnek, színésznek egyaránt. 

Egy férfi, egy üzletember, egykori tanár áll a sötét szobában, akinek arcát csak hordozható számítógépe világítja meg. Új barátnőjével levelezik, leveleiket nézőinek tolmácsolja. Barátnője arra kéri: meséljen elhunyt feleségéről. Ő nem akar. Végül mégis beszélni kezd róla. Arról, hogy hogyan halt meg. És megindul a kegyetlenül őszinte, egyszerűségében megrázó vallomásáradat, a férfi múltja képekben, jelenetekben, amely két órán keresztül nem kímél sem Istent, sem embert. Elindítja a köldöknézés folyamatát, de teljes mértékben megkímél a pátosztól. Mint a mai társadalomban élő, munkamániás, lassan teljesen érzelem- és részvétmentessé váló, csak számokban, eladási statisztikákban, hitelekben gondolkodó ember lelkének lecsupaszított, emberségükről szinte teljesen elfeledkezett, agyonhajszolt, szakmailag sikeres és halandóságukat tudomásul nem vevő vázai, úgy jelennek meg előttünk a szereplők. A férfi felesége öngyilkos lett. De nem sikerült neki teljesen. Így végül hazaérkező férje ölte meg. Hogy megszabadulhasson felesége adósságaitól. Már nem szerette őt, hiába harcolt az érzés ellen. Felesége idegbeteg volt, megjárta a zárt osztályt. És a vásárlás volt a mániája. Férje otthagyta szeretett tanári állását, üzletembernek állt, hogy több pénzt szerezzen, sikeres legyen. Hiába. Minden elúszott az örökös vásárlások miatt. Állást keres volt nője cégénél. Aki egykor Istenben, most már csak a pénzben hisz. Miután teljesen megalázzák, a raktárra kerül. Az angolnyelv-diploma mégsem közgazdasági diploma… Felajánlják neki, ha gyorsan pénzre van szüksége, szopjon f..t a kamera előtt. Nem kellemes, de jövedelmező. Idősebb házaspár beszélget. Kiderül, faltörő kalapáccsal törték szét lányuk síremlékét. A giccses, hatalmas márványtömböt, amelyet férje állíttatott neki. Az özvegy ebbe teljesen beleroppan. És újraépítteti. A sales-osztály, a menedzseri tanács ünnepel. Új hitelkonstrukciót dolgoztak ki, amely a fizetésre képtelenekhez szól - magasabb kamattal. Működik. Rengetegen igénylik, rengetegen tönkremennek miatta. Az ember már csak számokat lát, és számoknak látja az embereket. A számok között megjelenik egy nő. Egy szimpatikus, kedves, örök álmodozó, e világtól idegen, tönkrement és idegbeteg nő. A férfi felesége. Akinek ő is felvette ezt a hitelt. Aki majdnem megmenti egy leszúrt ember életét, de amikor férjével találkoznak, azt csak az érdekli, hogy vásárolni volt-e az Oxford Streeten, majd dühöngve magára hagyja. Öreg kujon cserkészi be a fiatal lányt a sarki köpködőben, és ráveszi, hogy adja neki a bugyiját. Pornóban utazik az úriember, és megmutat neki egy képet, amelyen egy férfi épp f..t szop. Valamikor tanár volt az illető. Megmutatja, hogy bizonyítsa, nem árul zsákbamacskát, majd otthagyja a névjegyét. Egy nő jelenik meg a színen. Kedves, szimpatikus lány. A csillagokról, majd Isten láthatatlan és megtagadott valójáról mesél. Szerelmes. Társa megkérte a kezét és ő igent mondott. Egy fiatal tanárhoz megy feleségül. És alig várja, hogy elkezdődjön új, gyönyörű élete. 

Göttinger Pál rendezése egyszerű és ízléses színpadteret eredményezett. Egy perspektivikusan mélyülő fehér, a néző fele nyitott, minimal stílű szobában zajlik a játék nagy része, eléje csak néha lépnek ki a szereplők. Leginkább a férfi felesége. A szoba hol lakószoba, hol iroda, hol váróterem, hol kocsma, pusztán a díszlet pár elemének megváltozatásával. A fehér itt ridegség és nem tisztaság, a fények és tárgyak teszik a teret azzá, aminek éppen lennie kell. A szöveg viszi a játékot, és a játék méltó a szöveghez: természetes, egyszerű, megdöbbentően őszinte, kegyetlen és igen hiteles. Lecsupaszított és giccstől, pátosztól kímélő. Még a világvárosok emberölő tempójától és sikerorientációjától idegen néző számára is. Ez van - mondja a szerző, és elmesél egy mai nyelvezetű, szomorú, ám logikus történetet. Megkeveri az idősíkokat, meghagyja a következtetés lehetőségét. Ez van - mondják a játszók, és előadják ezt a történetet úgy, ahogyan megírták. Ez van - mondja a néző, és elgondolkodik rajta. Elgondolkodik, mert saját, díszletmentes korát látja benne, és önkéntelenül keresni kezdi a lehetséges megoldásokat. De megoldások nincsenek. A darabnak kérdései vannak, de válasza nincs. Nem ad fogódzót, nem szabadít fel, nem ítél el. Csak megmutat. A tettes áldozat, az áldozat tettes. Mindannyian függünk egymástól, nincs fehér és nincsen fekete. Nincsenek negatív és pozitív szereplők. Csak szereplők vannak, akik végigélnek egy történetet, felelősségük egymás felelőssége. Történetük pedig napjaink története - a csak önmagát látó, a szebb jövő reményében jelenét és önmagát, környezetét feláldozó, lelkiismeretében megfakult, a transzcendenstől eltávolodott, materiális, nagyvárosi emberé. Jelen, amitől titokban fél és amit soha nem vallana be önmagának. 

Dennis Kelly: Love and Money. Nézőpont Színház, Székelyudvarhely. Rendezte Göttinger Pál. Szereplők: Bartsch Kata, Kroó Ádám, Tamás Kinga, Viola Gábor, Magyari Tekla és Elek Ányos. 

Nagy Botond

forrás: http://www.e-nepujsag.ro/