Kapa a Tengeren - Hajónapló Műhely
Interjú Mucsi Zoltánnal a darab kapcsán...
PRÓBÁRÓL OSON KI, TELEFONÁL, MEGESZIK EGY MÁKOS PITÉT, ÉS SZALAD VISSZA PRÓBÁLNI, MERT HÉTTŐL ELŐADÁS. MUCSI ZOLTÁNNAL A TENGERENBEN JÁTSZOTT SZEREPÉRŐL, A VAK ALKOHOLISTÁRÓL, RICHARDRÓL BESZÉLGETEK.
Sokadszor játszod ezt a karaktert: alkoholista, kicsit lecsúszott figurát. Miben más ez, mint az eddigiek?
Hogyha egy alkoholistát kellene a következő darabban vagy a következő évadban játszanom, akkor is lenne egy csomó olyan pont, ami számomra újszerű, azokat kell megtalálnom. Hatmilliárd-féle ember van a Földön, mind más. Ennek a hatmilliárdnak mondjuk hetven százaléka alkoholista, vagy aberrált, vagy legalábbis valamilyen problémával küszködik. Van egy generálszósz, de ha ezt nagyító alá vesszük, akkor már őrületes különbségek vannak.
Richard vak. Milyen technikai nehézséget jelentett ez?
A fő motívum az, hogy egyfelé figyelek, és az már meghatároz sok mindent. Mert mit csinál az ember, ha nem lát? Nem nézi meg a dolgokat, nem nézelődik – miért is tenné? Ez egyszerű és világos, mégis nehézségeket okoz, mert reflexből odafordulsz, és reflexből nézel. Na ezt a reflexet kell legyőznöd kontrollal. Koncentráció kérdése az egész.
Rengeteget esel-kelsz a darabban. Volt sérülésed?
Nem. Nincsen ám olyan sok esés, csak úgy tűnik. Inkább érzetre sok, mert úgy rakódik össze, hogy Richard részeg, meg vak, kel-fekszik, csetlik-botlik.
Milyen a kapcsolatod ezzel a figurával? Szereted Richardot? Hogyan értelmezed a szerepet?
Olyan ember, mint az emberek kilencvenkilenc százaléka: kiszolgáltatott és rettenetesen önző. Függőségi helyzetet hoz létre, ami igazolja őt. Azért áll alkoholistákból a baráti köre, mert így nem kell ütközéseket megélnie, amiért iszik. Nem csak a vaksága miatt kiszolgáltatott, az csak egy újabb lépcső, újabb állomás. Leginkább az alkoholizmusnak, a dolgokkal való szembe nem nézésnek van kiszolgáltatva. Csupa olyan emberrel veszi körül magát, akinek – a vakságot kivéve – ugyanez a problémája. Ezeknek tudja osztani az igét, és ezeknek a fejedelme, bölcse tud lenni.
A monológ a légyről egyértelmű utalás a figurát mozgató hitre…
Azt gondolom, hogy amikor az emberből kiveszik a hit, akkor megszűnik létezni. Valamilyen, bármilyen hit megnyilvánulása ez, sőt lehet a hitetlenségé is, ami nyilván fontos része az embernek. Az a monológ nekem inkább arról szól, hogy vajon ki vagy mi lehetett ez az ember, vagy mi lehetne, ha nem lenne alkoholista, és nem ebben a környezetben élne. Mert az egy olyan váratlan megnyilatkozás, ami felveti a kérdést, hogy ez a tudatalattiból vagy a szürkeállomány melyik részéről került ide. Úgy értem, hogy a túlzott alkoholfogyasztás következménye-e, és mint olyan már egy torzult valami, vagy ott hátul, mélyen, legalul még van az emberségnek nyoma, szikrája, ami az emberi létezéshez őt hozzácsatolja.
Kit ment meg az Isten a történet végén: Sharkyt vagy Richardot?
Szerintem mind a kettőt, mert ők már összetartoznak, ők egy pár. Ha Sharky elmegy, akkor éhen hal Richard is, bevégeztetett, csak két héttel később. Azt nem tudjuk, hogy a zebránál egy kocsi megy át rajta, vagy itt a lakásban beleejti a kádba a hajszárítót, vagy hogy milyen módon végezné, de egyedül képtelen már az életre.
Radnóti Judit
(Hajónapló Műhely 7.)