Hajnalok völgye
Kortárs kórusszenei fesztivál a szlovákiai Csábon
Első alkalommal rendezték meg Csábon a Hajnalok Völgye Kortárs Kórusfesztivált 2008. október 4-én. A szervezők a kultúra ápolásán nemcsak a hagyományőrzést értik, hanem a vadiúj zeneművek bemutatását is.
Csáb kis falu a balassagyarmati határátkelőtől talán 12 kilométerre. Úgy ezer lakosa van, körülbelül háromnegyedük magyar. Ami különösebben nem számít arrafelé – a helyi kórusnak is van szlovák tagja.
A Szeder Fábián Dalegylet 2000-ben alakult, jelenleg huszonvalahányan énekelnek benne. Karnagyuk, Tóth Árpád 2002 óta jár ki Budapestről hétvégenként. – A fesztivál régi álmunk volt – magyarázza. – Egy olyan kórustalálkozót szerettünk volna, ahol ősbemutatók is elhangzanak, ezért jött az ötlet, hogy az egész a kortárs zenéről szóljon.
A fesztiválra a házigazda Csábi Szeder Fábián Dalegylet négy kórust hívott meg, bár végül csak három jött el: a galántai Kodály Zoltán Daloskör, mely még névadója életében és hozzájárulásával alakult, a kórusimprovizáció alkalmazásáról is ismert budapesti Halastó kórus, valamint a szintén fővárosi Városminor Kamarakórus, ez a baráti alapon szerveződött együttes. Mind a négy kórus egy-egy fiatal magyar zeneszerző művét választotta ősbemutatónak: a csábiak Horváth Márton Levente, a Kodály Zoltán Daloskör Bella Máté darabját, míg a Városminor Kákonyi Árpád 61. zsoltárját, a Halastó pedig Rubik Ernő improvizációját adta elő a szerző vezényletével, de emellett sebtében megtanulták és előadták Sztojanov Georgi Oberon áldása című, a Szentivánéji álom című Shakespeare-vígjáték egyik versére írott sokszólamú művét is, amely végül a fesztivál fődíját is megnyerte. A közönségdíjat Horváth Márton Levente Locus iste című motettája kapta.
– Szerintem fontos és izgalmas karnagyi feladat, hogy először mutassunk be egy művet – mondja Tóth Árpád, aki a fesztivál egyik főszervezője is (a szervezésben a csábi kórus szinte minden tagja aktívan részt vett). – Egy színdarab is eljátszva a legjobb, de azért elolvasva is érthető, sőt, gyakran élményt okoz. De a zene nem létezik anélkül, hogy előadnák. Ugyanakkor sok kórus nem vállal ősbemutatókat, mert az ilyesmi többnyire nagyon nehéz és kockázatos, komoly szakmai felkészültség szükséges hozzá a karnagy, és összehangolt zenei tudás a kórus részéről. – Az Oberon áldását többek között azért kiáltotta ki nyertesnek a zsűri (amelynek tagjai a jelenlevő kórusok karnagyai és Duka-Zólyomi Emese, Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke voltak), mert egy „könnyű, sajátos, nem közhelyes, különleges színfoltról” van szó. Ez a darab lesz a tervek szerint a jövőre megrendezendő fesztivál közös záródarabja is (idén Horváth Márton Levente O Salutaris című, a kórusok körében egyre népszerűbb kompozíciója töltötte be ezt a szerepet).
A siker nemcsak a szerzőé
Sztojanov Georgit ugyancsak meglepte a díj, mivel abban sem volt biztos, hogy szerzeménye egyáltalán elhangzik a fesztiválon. A darabot az ipolysági Musica Aurea énekegyüttes számára írta, amely betegség miatt végül nem tudott jelen lenni. A szervezőknek azonban fontos volt, hogy ha már valaki az alkalomra írt darabot, az el is hangozzék, ezért Tóth Árpád ott helyben betanította azt egyik kórusának, a Halastónak (amelynek egyébként Sztojanov is tagja). „Bár én sem lehettem ott Csábon, el tudom képzelni, milyen nehéz lehetett a Halastónak egy este alatt megtanulni a darabot – mondja a szerző –, mivel azt kifejezetten a Musica Aurea karnagyával, Tömöl Gabriellával történt egyeztetések után, az ő igényeikhez alkalmazkodva írtam. Tömöl Gabi nagyon pontosan tájékoztatott arról, hogy a kórusukban melyik szólamnak mik az erősségei, illetve ki milyen hangszereken játszik. Ezért is írtam hozzá gitár- és furulyakíséretet.” Sztojanov Georgi személyes sikerét is részben az ipolysági kórusnak tulajdonítja, mivel „olyan darabot kértek tőlem, amely vidám, gyors, és sokan énekelhetik; ezért is esett a választásom a Szentivánéji álomra”.
A szlovákiai magyar kultúrának két fontos központja van: Csallóköz (Komárom, Dunaszerdahely és környéke), valamint Kassa. E két végpont között félúton fekszik Csáb, „a semmi közepén”, már ami a helyi magyar kulturális életet illeti, és a helyi közösségek fenntartásának egyik legalkalmasabb módja a kórus. A Szeder Fábián Dalegylet elsősorban művészegyüttes, és mint ilyen látja el a hagyományőrzés funkcióját is. Az olyan vállalkozások pedig, mint a mostani Hajnalok Völgye fesztivál, reményeik szerint minden korábbinál inkább ráirányítja a figyelmet olyan tájakra, amelyeket általában elkerül a reflektorfény.
Eörsi Sarolta
ZeneSzó
