Tengeren (az ördöggel)

Egy ír legenda szerint a Dublin fölötti hegyen, a Hellfire Clubban az ördög kártyán nyerte el az ott mulatozók lelkét. Sok száz évvel később karácsony este négy ismerős és egy idegen férfi összeül pókerezni, a tét pedig egyre nagyobb lesz.

Röviden és tömören erről szól a Bárka Színház Stúdiójában 2008. december 19-én bemutatott Tengeren című előadás. Természetesen a felszín alatt ennél sokkal többről van szó. A darabban öt különböző karaktert ismerhetünk meg egyéni problémáikkal, ennek ellenére közel érezzük magunkhoz őket. 

Először is ott van Richard Harkin (Mucsi Zoltán), aki nemrég vesztette el a szeme világát. Beletörődött sorsába, de nem képes egyedül ellátni magát, szüksége van valakire. Ezért költözött hozzá öccse, a jószívű de néha agresszív Sharky Harkin (Ilyés Róbert). Tulajdonképpen Sharky karaktere a kulcsfigura, miatta látogatja meg az ördög a díszes társaságot. 

Karácsony estéjén a Harkin testvérekhez érkezik két barátjuk: Ivan (Gados Béla), akit éppen kidobott otthonról a felesége, és Nicky (Dévai Balázs), az aranyifjú, aki Sharky volt barátnőjével él együtt. Utóbbi társaságában érkezik Mr. Lockhart (Kálid Artúr), aki Sharkynak felfedi valódi énjét: "A reggel fia vagyok, Sharky. A kígyó a kertben. A lelkedért jöttem ide ezen a karácsonyon..." Ezután kezdődik a mindent eldöntő pókerparti, ami nem kis meglepetéssel zárul.

Minden kétséget kizáróan a rendező Göttinger Pálnak sikerült a megfelelő színészeket kiválasztani, mindenki telitalálat. Külön említésre érdemes Mucsi Zoltán vak karaktere, ami minden színésznek nagy kihívást jelenthet, Mucsinak sikerül hitelesen a semmibe révedő tekintettel végigjátszania a darabot, és szerethetővé tenni a kötözködő, trágár Richardot. Kálid Artúr Mr. Lockhartja titokzatos és elegáns, mindemellett kellően ijesztő és félelmetes.

A Tengeren-t a 38 éves Conor McPherson írta. Darabjának érdekessége, hogy csak férfiak játsszák, a nőket csak megemlítik. Erről a The Guardian hasábjain nyilatkozott a szerző: "Férfi vagyok, ezért a világot is férfiként élem meg. A világ igazi, nyers igazsága számomra hímnemű." Ugyanebben az interjúban arra is fény derül, miért ábrázolta McPherson minden karakterét részegnek karácsony estéjén: "Az alkoholizmusban tudtam megízlelni a függetlenség és a szabadság érzését... Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy jobban érzi magát, pedig csak elodázza a bajokat - voltaképpen halogatja saját magát."

Ahogy McPherson említi, "olyasmit szeretnék létrehozni, ami a közönségből érzéseket vált ki, ami elviszi őket valamerre". A darab az élet nagy kérdéseire próbál válaszokat találni. Létezik-e Isten előtt bűnbocsánat? Egyáltalán létezik-e valaki, aki mindig vigyáz ránk onnan fentről? Miért jó a szeretet? Ajánlom ezt a darabot mindenkinek, aki nem a látványos díszletekért és az önfeledt szórakozásért megy színházba, hanem a jó színészekért, a nagy gondolatokért, a katarzis átéléséért és nem bántják a trágár szavak...

forrás: http://www.pepita-magazin.hu/