Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és epika. Móricz Zsigmond Színház – KoMa Társulat, Nyíregyháza
Alapos poétikai kiképzésben részesülnek Nyíregyházán a kisiskolások és tanítóik, esetleg szüleik és nagyszüleik is. S ez nagyon helyes. Nem azért, mert bizonyára rájuk is fér, sőt valószínűleg nem is nagyon fog rajtuk, hanem mert a legelszántabb gyerekelőadás is csak akkor jó igazán, ha a felnőtteket is meg tudja szólítani, ha számukra sem csupán szülői-nevelői kötelesség egy-egy előadást végigülni.
Zappe László| NOL| 2009. május 1.|
Szabó Borbála és Varró Dániel ötletesen rétegzett mesét talált ki gyerekek és kísérőik számára. Líra és epika e szerint két szomszédos birodalom, melyek között ősi ellenségeskedés dúl. A hatalmas Epika a háborúság közgazdasági következményei miatt, a kis Líria meg a végső vereségtől féltében meg szeretné szüntetni az ellenségeskedést, mégpedig házasság révén. Ám a két ország és a kétféle mentalitás közötti eltérés a szerelemben is zavart okoz. Epika lakosai közt ugyanis nemcsak hogy a prózai, de a pontos, tárgyszerű, terjengős, tudományos beszédmód járja, míg a másik nép csakis a könnyed, játékos, derűs, nagyvonalú, komolytalan és főképp verses, rímbe szedett szövegelést bírja elviselni. Líra herceg körmönfontan költői, az ellentét fokozó erejére épített vallomását nem értheti meg Epika királykisasszony és rokonsága.
Különféle bonyodalmakon keresztül végül persze minden megoldódik, megvilágosodik a végső bölcsesség, hogy a kétféle világlátás csakis együtt üdvözítő, és egyáltalán, a békesség sokkal jobb a háborúságnál. Lényegében ugyanolyan a mese, mint az összes többi, csak éppen a szereplők érkeznek sajátos, távoli, elvont világból, a poétika tudományának köréből. A lírai oldalon a király Poézis, a királynő Szinesztézia, az apródok Spondeusz és Pirrikkiusz, a csavaros eszű udvarhölgyet pedig egyenes Licenciának hívják. Epikumban a dolog természetéből adódóan nem szárnyal ennyire a fantázia, a királyné Prozetta, a máki Próza, a királyt Eposznak, az udvari bolondot Krokinak nevezik. Ezeken éppúgy, mint Varró Dániel kifogyhatatlanul ötletes rímein és kínrímein mulathat a humán műveltségű felnőtt, a mesei fordulatok racionális-gazdasági indoklásai, a gazdasági válság emlegetése meg másokat is mosolyra fakaszthatnak, miközben az apróbbak főképp a játékot élvezik, a grimaszokat, az ugrálásokat, a bujkálásokat, amelyek egyaránt kísérik a szellemesen unalmas és a még szellemesebben csavaros szövegeket. A Nyíregyházán vendégeskedő KoMa (a kortárs magyar rövidítése) Társulat, kiegészítve néhány helybeli színésszel lendületesen szórakoztatja az ifjú publikumot. Göttinger Pál, aki főképp különös, alternatív performanszokkal tette ismertté magát, kifogástalan gyerekmulatságot rendezett. A két kotnyelesen bohóckodó apródot Polgár Péter és Horváth Sebestyén Sándor játssza, Líria komolytalan uralkodója Gyuris Tibor, kívül-belül csiricsáré felesége Lass Bea, a merész udvarhölgy Guary Szandra. Epikum bölcs, békét kereső feje Kameniczky László, belső értékeire és egészséges életmódjára hiú, hisztériára hajló asszonya Jelinek Erzsébet, Kroó Balázs a ténytisztelő márki, a megnyerően unalmas bölcsességű bohóc Zrínyi Gál Vince. Lőrincz Sándor a túl költői udvarló, Patocskai Katalin a prózai környezetében is érző lelkű királykisasszony. Sebő Rózsa labirintussá mintázott kockákból mindkét hadban álló fél számára egyaránt sok mindenre használható várat épített a színpadra, Kovalcsik Anikó egyszerű szabású, szürke ruhákba öltöztette Epikum lakóit és pompásan tarka viseletet kaptak Líria polgárai.
A nyíregyházi gyerekközönségen látni, hogy otthonosak a színházban, lelkesen részt vesznek a játékban. Ha egy kérdés hangzik el a színpadon, ők akkor is felelnek, he nem is őket szólították meg, a teendőin töprengő hőst akkor is lelkesen ellátják tanácsokkal, ha erre nem is kérte őket.
forrás: Népszabadság
