Az irodalom birodalmában - Sors Vera az Ellenfényben

GYEREKSZÍNHÁZAK | Gyerekszínház

Szabó Borbála-Varró Dániel: Líra és epika - KoMa Társulat, Móricz Zsigmond Színház

Sors Vera

2009. március 4-én a debreceni DESZKA Fesztiválon volt a Líra és epika visszaolvasó-próbája, a temérdek fesztiválprogram és előadás közül az egyik legélvezetesebb, ezért joggal lehetett bizakodni a méltó folytatásban: a bemutató április 9-én volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.

A DESZKÁ-n - Kiss Csaba Esti próba című visszaolvasó-próbájához hasonlóan - érthetetlen módon semmilyen hivatalos visszhangja nem volt, pedig a Líra és epika nagyon szórakoztató és szerethető produkció volt már abban a fázisban is. Már ekkor kitűntek azok a szerkezeti egységek, melyekről sejteni lehetett, hogy a születő előadásnak alapköveit adják majd.

A Líra és Epika Líria és Epikum népének örök konfliktusát és egy olyan szerelmet mutat be, melyben Líra herceg és Epika királykisasszony (Lőrincz Sándor és Patocskai Katalin), a két család által hangsúlyozott politikai és gazdasági előnyöktől függetlenül is egymásra találnak. A neveknek megfelelően a darab szövegében váltogatja egymást líra és epika, feszültségük dramaturgiai és irodalmi természetű is egyszerre. Szabó Borbála és Varró Dániel rendkívül szellemes, igényes nyelvi játékokkal és színvonalas szóviccekkel dolgozó szövegeit a rendező, Göttinger Pál rendezte össze, melynek eredményeképpen egy nyelvileg izgalmas és pörgős darab született. Műfajának megfelelően (zenés mesejáték) elsősorban gyerekeket céloz meg, nekik mutatja be azt a meseirodalomból és a szépirodalomból ismerős toposzt, amikor két ellenséges család gyermekei egymásba szeretnek. A bonyodalom és a megoldás végül egy másfajta szüzsében teljesedik ki. 

Azonban nem biztos, hogy szerencsés a Líra és epika beillesztépse a gyermekszínházi kategóriába. Az április 9-ei bemutató óta szinte folyamatosan játsszák az előadást Nyíregyházán, gyerekbérletben, ahol a célközönség az általános iskola alsó tagozata, ami - bármilyen inkorrektül is hangzik - nem tesz jót a darabnak. A 6-10 évesek ugyanis még túlságosan kicsik ahhoz, hogy ezt a rendkívül szellemesen megírt és jól dramatizált szöveget a maga teljességében meghallják és magukévá tegyék. Életkoruknak megfelelően sokkal érzékenyebben reagálnak az előadás vizualitására, mint az elhangzó szövegre, holott a kettő csak együtt tud teljes pompájában kiteljesedni. Érdekes módon a darabbeli háború, melyet kard helyett szavakkal, pontosabban a líriai és a prózai stílussal vívnak, felcsillantja annak a lehetőségét, hogy a szöveg, a koreográfia, a néha felhangzó zene és a színpad képisége együtt hasson. Az előadás ezen csúcspontja azonban mégsem tud végül kemelkedni a többi jelenet közül.

A jelmezek és a díszlet a darabban szereplő két nép habitusát követi: míg az epikumiakra a szürke és annak árnyalatai jellemző, a líriaiak esetében az élénk (és ezért vidám) színek teljes orgiája jelenik meg. A díszletet nagy, kb. 1,5 m magas, összetolt, egymásra halmozott kockák alkotják. Ezek egyszerre jelentik a két uralkodó család birodalmát. Elől nyitottak, ami lehetővé teszi, hogy a szereplők ezeken keresztül érkezzenek a színre, vagy éppen innen nézzenek kifelé mint egy tömlöcből vagy szobából. A nyílást fedő roló két fele a jelmezekhez hasonlóan kétszínű: aktuális árnyalatukat a jelenetben szereplőkhöz igazítják. Az időnként felbukkanó kellékek is látványosak. Amikor például a hirtelen haragú, hisztériás Prozetta királyné ál-felindulásból le akarja mondani az esküvőt - csak mert leánya, Epika kíváncsi jövendőbelije, Líra herceg küllemére -, és levelet akar írni Poézis királynak és Szinesztézia királynénak, a feltekert pergamen a dühtől az asztal tetejéről (azaz egy fenti kockáról) egészen a földig gurul; Prozetta pedig a kockákon egyre lejjebb haladva teleírja a papirost. Ez, valamint a toll - romantikus lúdtoll formájában -, ahogyan lehull és odaragad merőlegesen a földhöz, hangos csodálkozást és tátott szájakat eredményez a nézőtéren.

A szöveg azonban alig érvényesül, bármennyire is küzdenek a színészek. A természetes gyerekzsivaj elnyomja a nyelvi poénokat, melyek ráadásul legtöbbször azokat a párhuzamosan futó képet egészítik ki, melyek rabul ejtik a gyerekeket. A színészek az előadás előrehaladtával egyre jobban felerősítik hangjukat, és kénytelenek (?) néha belemenni valamiféle ripacskodó játékmódba - igaz, ez néhol kifejezetten jól áll a szerepnek, melyet megformálnak. Gyuris Tibor Poézis király szerepében türelmes férjként támogatja a tündérien buta Szinesztézia királynét alakító Lass Beát, aki bár nagyon igyekszik, nem képes megjegyezni, jövendőbeli menyének nevét. Hasonlóan remek párost alkot a két líriai apród, Spondeusz és Pirrikkiusz, azaz Polgár Péter és Horváth Sebestyén Sándor, akik igaz bohócokként minden lehetőséget kihasználnak a helyzetkomikum érvényesítésére. Rajtuk tényleg lehet nevetni, nem úgy, mint a prózai udvari bolondon, Krokin, aki szerepe szerint csapnivaló mókamester. Bár legfeljebb maflaságán lehet mosolyogni, mégis összességében mulatságosnak kellene lennie, Zrinyi Gál Vince bolondját azonban legfeljebb aranyosnak lehet nevezni, szórakoztatónak semmiképp. Rajta kívül Jelinek Erzsébetről (Prozetta királyné) és Kroó Balázsról (Próza márki) lehet elmondani, hogy nem igazán találják helyüket szerepükben. Ezzel szemben Kameniczky László, mint Eposz király, valamint Guary Szandra, mint a kerítőnő Licencia visszafogottan és nagyszerűen játszanak - Licencia felbukkanása mindig üdítően hat, és ezzel dramaturgiai szerepét is teljesíti.

A Móricz Zsigmond Színház és a KoMa előadásának végén Kroki megpróbálja az épp távozó közönséget véget nem érő aranyhalas viccével ott tartani - kevés sikerrel. Kár, hogy a nézőtéri felügyelők azzal, hogy nem engedik ki a gyerekeket (mondván, hogy még igazából nincs vége), esélyt sem adnak arra, hogy az iskolások és a prózai bolond között valamilyen kapcsolat kialakuljon. Pedig a közös játék emlékezetes pont lehetne számukra.

SZABÓ BORBÁLA-VARRÓ DÁNIEL: LÍRA ÉS EPIKA

KoMa Társulat, nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Díszlet: Sebő Rózsa

Jelmez: Kovalcsik Anikó

Zene: Rubik Ernő Zoltán

Koreográfus: Topolánszky Tamás

Rendező: Göttinger Pál

Szereplők: Gyuris Tibor, Lass Bea, Lőrincz Sándor, Guary Alexandra, Horváth Sebestyén Sándor, Polgár Péter, Jaskó Bálint, Kameniczky László, Jelinek Erzsébet, Patocskai Katalin, Kroó Balázs, Zrínyi Gál Vince, Várkonyi Eszter

Helyszín: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

forrás: http://ellenfeny.hu/