Cupido és a Halál - Bárkával a Halastón
Írta: EveCarrot
2009. június 30. kedd, 09:00
A Cupido és a halál című barokk kisopera (masque) tavalyi munkabemutatója- és előadásai után, idén hivatalosan is bemutatásra került. Hat teltházas alkalmat tudhat a kórus maga mögött, hat olyan napot, amikor is a „gyanútlan” néző egy merőben szokatlan világba csöppent, ha erre a darabra váltott jegyet. Fürdőruhás, jó arc srácok jöttek elő a sötétből, hogy jól megmutassák nekünk mit tudnak, hogy megnevettessenek, szórakoztassanak, pillanatokra elvarázsoljanak. Kellemes kis estét élhettünk át; utána olyan igazi jó szívvel hajtottuk le a fejünket a párnáinkra. Dehogy mi van itt? Milyen kórus ez? Hogy jön ide egy kisopera? S pláne a bikini meg az úszónadrág? Olvassanak tovább, s mindenre fény derül!
A Halastó kórus 2004-ben alakult. A két karnagy, Halas Dóri és Tóth Árpi vezetéknevének összevonásából született meg a kórus igen találó neve. Aztán már csak pecabotot kellett bedobni ebbe a bizonyos tóba, s összefogdosni a halacskákat. Halak jöttek, halak mentek, de a kórus azóta is aktívan működik. Nem is akárhogyan!
A kórusokról az átlagembernek egészen lohasztó képe van; egy rakás unalmas ember, unalmas dolgokról énekel, miközben igazából csak azzal van mindenki elfoglalva, hogy fölszedjen végre egy csajt vagy pasit, aki valamennyire megjárja. Na, ezt a képet most tessék széjjel tépni, mindjárt festünk helyette egy újat.
A Halastó természetesen foglalkozott klasszikus zenével, de egytől egyig válogatott, valamilyen módon különleges művekkel, amelyekkel már önmagukban is felhívták magukra a figyelmet. Azonban az igazi különlegessége ennek a csapatnak, a kórusimprovizáció volt. Néhány egyszerű dalocska és különböző kézjelek biztosítanak itt kapaszkodót, minden más a pillanatnyi állapot, egymásra hangoltság függvénye. Az eredmény eszményi, érdemes legalább az életben egyszer meghallgatni őket, mikor impróznak. Telt az idő, s elérkezett a 2008-as év. A vezetők feltúrták a Zeneakadémia (bizonyára jó poros) archívumát, és rátaláltak a Cupido és halál című 17. századi, késő barokk kisoperára, melyet Matthew Locke és Christopher Gibbons szerzett. Lefordították, s átdolgozták a saját szájuk íze szerint. Az alapgondolatokon kívül semmi nem maradt, ami a barokk világot idézné. A klasszikus formákat széttörték, majd a szilánkokból olyan produkciót építettek fel, ami még belefér a műfaj tágan vett kereteibe, ahol a történet is megmarad, de már nem az, ami.
A darab most már nem halott emberek, halott és elavult gondolatait közvetíti, hanem élő világot láttat, olyan élőt amilyenek a szereplők maguk is. A Cupido és a halál igazából róluk szól. Ezért is kerülhetett ilyen közel hozzánk a produkció. Persze, most elemezgethetnénk az apróbb hibákat; igen, néhol volt egy-egy hamis hang, és persze bizonyos prózai részek sem úgy hatottak, mintha Sinkovits Imre mondta volna. És olykor az sem volt világos, hogy épp hol tartunk a történetben; de ez mind-mind igazából lényegtelen. Hogy miért is? Mert ezek a fiatalok most fogták magukat, s minden tartalék energiájukat bevetve létrehoztak valamit, ami érték.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tagok többsége hobbi-kórista, tehát amit csinált a múlt évben, s most, a Bárka színházban, azt „szerelemből” csinálta. A szabadidejüket, a kapcsolataik ápolását feláldozva gyakoroltak fáradhatatlanul.
S hogy mit láthattunk tulajdonképpen a színpadon? Ahogy beléptünk a terembe már visszafogott zene szólt, néhány kórustag adta meg az alaphangulatot. Aztán elkezdődött maga az előadás. A történet arról szól, hogy Cupido és a Halál fegyverzetét kicseréli egy számító, de egyben vicces kedvű inas, s ezután elszabadul a pokol. Fürdőruhás szerelmesek hullnak porba Cupido nyilai nyomán, s ősi ellenségek szíve gyúl szenvedélyre a Halál nyilainak tüzében. Strandhangulat, sok-sok homok(os), könnyed, humoros párbeszédek uralták az estét. A mű ’happy end’-el zárul, a veszélyes fegyverek visszakerültek gazdáikhoz, mi pedig ezután megihattuk a jól megérdemelt ásványvizeinket a büfében. Az este páratlan volt, a víz pedig drága. Halastó, köszönjük az élményt!
Cupido és a halál
Rendező: Göttinger Pál
Bárka Színház
2009. június 30. kedd, 09:00
A Cupido és a halál című barokk kisopera (masque) tavalyi munkabemutatója- és előadásai után, idén hivatalosan is bemutatásra került. Hat teltházas alkalmat tudhat a kórus maga mögött, hat olyan napot, amikor is a „gyanútlan” néző egy merőben szokatlan világba csöppent, ha erre a darabra váltott jegyet. Fürdőruhás, jó arc srácok jöttek elő a sötétből, hogy jól megmutassák nekünk mit tudnak, hogy megnevettessenek, szórakoztassanak, pillanatokra elvarázsoljanak. Kellemes kis estét élhettünk át; utána olyan igazi jó szívvel hajtottuk le a fejünket a párnáinkra. Dehogy mi van itt? Milyen kórus ez? Hogy jön ide egy kisopera? S pláne a bikini meg az úszónadrág? Olvassanak tovább, s mindenre fény derül!
A Halastó kórus 2004-ben alakult. A két karnagy, Halas Dóri és Tóth Árpi vezetéknevének összevonásából született meg a kórus igen találó neve. Aztán már csak pecabotot kellett bedobni ebbe a bizonyos tóba, s összefogdosni a halacskákat. Halak jöttek, halak mentek, de a kórus azóta is aktívan működik. Nem is akárhogyan!
A kórusokról az átlagembernek egészen lohasztó képe van; egy rakás unalmas ember, unalmas dolgokról énekel, miközben igazából csak azzal van mindenki elfoglalva, hogy fölszedjen végre egy csajt vagy pasit, aki valamennyire megjárja. Na, ezt a képet most tessék széjjel tépni, mindjárt festünk helyette egy újat.
A Halastó természetesen foglalkozott klasszikus zenével, de egytől egyig válogatott, valamilyen módon különleges művekkel, amelyekkel már önmagukban is felhívták magukra a figyelmet. Azonban az igazi különlegessége ennek a csapatnak, a kórusimprovizáció volt. Néhány egyszerű dalocska és különböző kézjelek biztosítanak itt kapaszkodót, minden más a pillanatnyi állapot, egymásra hangoltság függvénye. Az eredmény eszményi, érdemes legalább az életben egyszer meghallgatni őket, mikor impróznak. Telt az idő, s elérkezett a 2008-as év. A vezetők feltúrták a Zeneakadémia (bizonyára jó poros) archívumát, és rátaláltak a Cupido és halál című 17. századi, késő barokk kisoperára, melyet Matthew Locke és Christopher Gibbons szerzett. Lefordították, s átdolgozták a saját szájuk íze szerint. Az alapgondolatokon kívül semmi nem maradt, ami a barokk világot idézné. A klasszikus formákat széttörték, majd a szilánkokból olyan produkciót építettek fel, ami még belefér a műfaj tágan vett kereteibe, ahol a történet is megmarad, de már nem az, ami.
A darab most már nem halott emberek, halott és elavult gondolatait közvetíti, hanem élő világot láttat, olyan élőt amilyenek a szereplők maguk is. A Cupido és a halál igazából róluk szól. Ezért is kerülhetett ilyen közel hozzánk a produkció. Persze, most elemezgethetnénk az apróbb hibákat; igen, néhol volt egy-egy hamis hang, és persze bizonyos prózai részek sem úgy hatottak, mintha Sinkovits Imre mondta volna. És olykor az sem volt világos, hogy épp hol tartunk a történetben; de ez mind-mind igazából lényegtelen. Hogy miért is? Mert ezek a fiatalok most fogták magukat, s minden tartalék energiájukat bevetve létrehoztak valamit, ami érték.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tagok többsége hobbi-kórista, tehát amit csinált a múlt évben, s most, a Bárka színházban, azt „szerelemből” csinálta. A szabadidejüket, a kapcsolataik ápolását feláldozva gyakoroltak fáradhatatlanul.
S hogy mit láthattunk tulajdonképpen a színpadon? Ahogy beléptünk a terembe már visszafogott zene szólt, néhány kórustag adta meg az alaphangulatot. Aztán elkezdődött maga az előadás. A történet arról szól, hogy Cupido és a Halál fegyverzetét kicseréli egy számító, de egyben vicces kedvű inas, s ezután elszabadul a pokol. Fürdőruhás szerelmesek hullnak porba Cupido nyilai nyomán, s ősi ellenségek szíve gyúl szenvedélyre a Halál nyilainak tüzében. Strandhangulat, sok-sok homok(os), könnyed, humoros párbeszédek uralták az estét. A mű ’happy end’-el zárul, a veszélyes fegyverek visszakerültek gazdáikhoz, mi pedig ezután megihattuk a jól megérdemelt ásványvizeinket a büfében. Az este páratlan volt, a víz pedig drága. Halastó, köszönjük az élményt!
Cupido és a halál
Rendező: Göttinger Pál
Bárka Színház