A Placcc Fesztivál 2008-ban indult el, reméljük megállíthatatlanul, mert nagyon ráfér a budapesti emberekre, hogy más szemmel nézzenek a környezetükre. A fesztivál célja, hogy kicsit másképp tekintsünk otthonunkra (a közterekre, az épületekre, a városi tárgyakra), mint a hétköznapokban, illetve felfedezzük az elfeledett különleges tereinket. A naponta látott helyszíneken igazán különleges alkotások születtek, népszerűsítve a helyszínspecifikus művészetet.
A Soharóza kórus előadása szerepelt az egyik legnagyobb sikerrel a programban, ezért "kénytelenek" voltak megismételni az előadást, így februárban újra lemehettünk a hideg (télen persze ez nem különleges) Szemlőhegyi Barlangba, mivel a kórus a barlangot és a barlang különleges tereit értelmezte újra (/át/fel/meg/szét) a Szlengblog "díszes" szövegeivel. A legkevésbé lelkes felfogás szerint is így minimum egy nagyon extra barlang-körbevezetésen vehettek részt a nézők.
Persze lehet, hogy így is sokan lemaradtak, sőt, azt se tudják, hogy létezett ez az előadás, mert túl nagy média-megjelenést nem kapott. Kérdezte is egy ismerősöm, hogy miért nem reklámozták ezt jobban, hiszen nagyon különleges dolog. Csakhát a Soharóza előadásait egyáltalán nem szükséges reklámozni, mert így is mindig teltházas koncerteket adnak, minimum rendszeres Basszuskulcs olvasónak és a magyar kulturális élet ismerőjének kell lenni, ha valaki jegyet akar szerezni egy előadásukra. És ez így is van rendjén, mert a Soharóza kórus egy igazán üde jelenség a magyar kulturális életben. Először azt akartam írni, hogy zenei életben, de az szinte sértés lenne, mert bár kórusról van szó, előadásaikat inkább performansznak kell hívni. Persze ezekre a műfaji meghatározásokra nem feltétlenül van szükség, de azért ennek az előadásnak kapcsán is megpróbálkozott vele a média.
Érdekes, hogy egy ídő után mindenhol szlengblog-operának kezdték el hívni, pedig az alkotók erre sehol se utaltak. Nyelvész Józsi, a Szlengblog szerkesztője is így harangozta be a koncertet: "...az opera igazi kőnig dolog, ilyen nagyvilági tematika. Főleg a Kinder Béci szerint, múltkor vitt is ilyen fullos pinát Pesten."
Előadás után el is gondolkoztunk, hogy ha nem opera (mert nem az), akkor minek kellene hívni, amikor az egyik barátom felkiáltott, hogy "dehát ez egy oratórium baszki". Ő egy színházi kritikus, szóval megbízhatunk benne, hogy akkor ez tényleg egy oratórium volt, de talán ezzel nem lettünk közelebb ahhoz, hogy elképzeljük, milyen lehetett a koncert.
A darab a fiatal rendező, Göttinger Pál ötletéből született, aki megkereste a Szlengblog szerzőjét, hogy a szavakat illetve szövegeket felhasználná egy előadáshoz. Nyelvész Józsi ezt persze sokkal viccesebben fogalmazta meg: "Na, tejtestvéreim! Mi a faszom -kérdezhetitek. Van egy arc, a (számomra ismeretlen) színházi világban mozgó Göttinger Pál, aki nem egy bobi. A tag arra vállalkozott, hogy a Szlengblog legfaszább szövegeit egy operaelőadásban."
A szövegeket Juhász Kristóf, a Szputnyik Hajózási Társaság szövegírója állította össze, a Szlengblogon kívül még a magyar börtönszlenget is felhasználva. Emiatt annak ellenére, hogy magyarul énekeltek, még csak egy félmondatot is nehéz volt értelmezni, viszont garantáltan vicces volt minden egyes szó. Néhol túlságosan is tömény volt a szöveg, kicsit azt az érzést keltve az emberben, hogy túl lassú az agya ehhez a sok ismeretlen magyar szóhoz. Koncert után beszélgetve néhány nézővel elhangzott egy-két olyan véleményt, hogy zavaró volt, hogy nem lehetett érteni a történetet, csak azt, hogy a számokból valami történet kirajzolódik. Ennek ellenére szerintem így sokkal jobban érezhettük a barlang tereivel való kapcsolatot. A kórus nagyon érdekesen megteremtette a barlang termei és a dalok összhangját, a számok és a tér kapcsolatából nagyon erős hangulatok, érzések érhették az embert, így sokkal érdekesebb volt ez alapján kitalálni azt, hogy vajon mi történik éppen a darabban, mint "hétköznapi" módon, a szöveg alapján tenni ugyanezt.
Aki volt az Ördögkatlan fesztiválon ott is megtapasztalhatta, hogy a kórus milyen különlegesen tud a terekhez alkalmazkodni, még ha nem is ez a konkrét célja a fesztiválnak. Az opera (oratórium) műfaj miatt talán kevésbé volt hangsúlyos a kórusimprovizáció ezen a koncerten, amit amúgy a Soharóza egyedülálló módon művel.
Elképzelhető, hogy pát hónap múlva újra láthatjuk ezt az előadást pár alkalommal a Szemlőhegyi Barlangban, de ha nem, a Soharózában bízhatunk, hogy a közeljövőben valami különleges darabbal rukkolnak elő. Az biztos, hogy mi kíváncsian várjuk!
Február 13, szombat, 19:30, Szemlőhegyi Barlang
bálint
Fotó: Jelen Fruzsina
forrás: http://basszuskulcs.hu/
