Esterházy Péter: HARMINCHÁROM VÁLTOZAT HAYDN KOPONYÁJÁRA
2010. január 16. Bárka Színház - Esterházy-rajongóknak ajánlható
Zenei vezető: Dinnyés Dániel
Dramaturg: Szabó Borbála
Rendező: Göttinger Pál
Írhatnám azt is, hogy zenebarátoknak ajánlható. Csakhogy az a gigantikus fecsegés, ami elönt időt és teret, még az időnként fölhangzó élő muzsikáért cserébe is kemény próbatétel. Az előadás megtekintésének mellékgyakorlata azon tűnődni, milyen jó érzés lehet kétségektől mentes lazasággal, kontrollálatlanul ontani a különböző minőségű és elhasználtságú asszociációkat, természetesnek véve azok értékességét, egyszerűen azért, mert nekünk jutottak eszünkbe. Rostálatlan, kábító szóözön a forgatókönyv. De aki az első rész után is bírja, az méltányolni kezdi az összes közreműködő, nem utolsó sorban a rendező és a dramaturg erőfeszítéseit, s időnként még el is nevetheti magát. Benedek Miklós tökéletes választásnak tűnik arra a „Haydn-papa" szerepre, ami a szerzőt foglalkoztatta, Lázár Kati pedig, mint a „művész anyja", kárálgató jelenéseivel szépen összeszövi az utókor jelenét a múlttal. Katona Gábor koreográfusként sokat tett a szétfutó est egyben tartásáért.
Az írói önélvezet graciőz bája és biztonsága időnként lefegyverző is tud lenni. Göttinger Pál a maga rendezői muzikalitásával jól veszi ezt, és szinte színházzá szervezi. A megbecsülendő anyagi ráfordítással létre jött ismeretterjesztő ünnepi műsor azért drága és töredezetten tarka műsor marad.
Nem lehet azonban eltagadni a produkciót összefoglaló, s annak minden összevisszasága ellenére is jól kivehető szerzői gesztus kacér energiáját. Esterházy, a hercegivadék, odahajló kedvességgel, kissé ferdén tartott fejjel, alulról fölfele nézve a Mester felé fordul, s még tán a hátát is meglapogatja, mosollyal mondván: „Faszikám...". Az meg, a szeretetnek ellent nem állhatván, ide bóklászik a másvilágról, hercegi rendelésre játszani egy kicsit. S a tapsrendre meg is érkezik.
forrás: http://www.gyermekszinhaz.hu/
