Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója a teátrumok jövőjéért és lelkéért aggódik
Makrai Sonja
Seress Zoltán 2008 óta vezeti a budapesti Bárka Színházat. Igazgatása alatt kortárs darabok kerültek előtérbe, és kidolgoztak egy átfogó drámapedagógiai programot. Seress Zoltán a műfajokkal való kísérletezést tartja szem előtt, ahogy ő fogalmazott, elsősorban azért, hogy a színészeit kibillentse a komfortérzetükből.
Két éve vezeti a Bárka Színházat. Hogyan értékeli az eltelt időszakot?
– Az eredeti szerződésem kettő plusz három évre szólt, de meghosszabbították 2014-ig. Nehezen kezelhető örökségeket kellett helyreállítani, elsősorban a gazdálkodás területén. Fel kellett készülnünk az előadó-művészeti törvényre, mert tudtuk, hogy a Bárkát jelentős elvonások fogják sújtani. Ez be is igazolódott: kilencvenmillió forintot vontak el a színháztól. Az önkormányzat nem tudta teljes egészében pótolni a kiesett összeget, de 2011. január 31-ig biztosított a Bárka fenntartása. Kérdés, hogy az új kormányzati struktúrában milyen szerepet kap a kultúra. Ha a színházat ideológiai hadszíntérként kezelik, az békétlenséget szül, amely megöli az alkotást. El kell felejteni a múltbéli sérelmeket, hogy továbblépjünk. Ha ezt nem tesszük meg, nem a színházak gazdasága, hanem a lelke fog összeroskadni.
– Az Orczy-kert is a Bárka fenntartása alá tartozott egy ideig. Erre miért volt szükség?
– Az önkormányzat kultúráért felelős politikusai úgy gondolták, ha az Orczy-kerttel összevonják a Bárkát, az anyagilag sokat segíthet nekünk. Mostanra a helyzet változott: mégsem lesz összevonás, mivel nem rendezettek a terület tulajdoni viszonyai. Egy májusi testületi döntés szerint az Orczy-kert önálló intézményként működik.
– Az ön vezetése óta művészi szempontból milyen utat jár be a Bárka?
– Idén nincs klasszikus előadásunk. A kortárs művek bemutatására akartam koncentrálni. Nem könnyű, mert a kortárs magyar dráma nincs túl jó helyzetben. A művek dramaturgiai szempontból más rendszerben műkődnek, ezáltal a rendezés is más utakat járhat be, mint egy klasszikus darabnál. A másik szándékom az volt, hogy a zenés daraboknak is nagyobb figyelmet szenteljünk, hogy kísérletezzünk a műfajjal. Ilyen próbálkozás volt a Piaf, Piaf című előadásunk, amelyet Jorma Uotinen rendezett, illetve a Haydn-év zárásához kapcsolódó Harminckét változat Haydn koponyájára, amelyet Esterházy Péter írt nekünk. A jövő évadban, ezt az irányvonalat folytatva, egy meseoperát tervezünk. A görög mitológiával foglalkozó, jelenleg Párkák munkacímmel futó darab szövegkönyvét Szabó Bori, a zenét Dinnyés Dániel írja.
– A hét végén rendezték meg Palotanegyed fesztivált, amelyben a Bárka jelentős feladatot vállalt.
– A nyolcadik kerületi önkormányzat elnyert egy kétmilliárd forintos uniós támogatást, amelyet gazdasági és kulturális fejlesztésekre kell fordítania 2011-ig. Ez magában foglalja a közösségi épületek és terek létrehozását, utak javítását, épületrekonstrukciót, illetve a Palotanegyed intézményeinek együttműködésében megszülető kulturális programokat. Gyerekprogramok, koncertek, könyvfesztivál szerepel a programban, illetve egy bemutató a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ez azért is kiemelkedő együttműködés, mert nem kerületi intézményről van szó. Arisztophanész Béke című darabját adja elő a társulat egy szerb rendező vezetésével. Ez ősztől repertoáron is lesz.
– Számos külföldi rendezővel dolgoztak együtt év közben is. Mi ennek az oka?
– Nem azért hívok külföldi rendezőket, mert a magyarokat nem tartom jónak, hanem mert más a munkamódszerük. Ezek a kísérletezések megváltoztatják a színészeket is. Szeretem őket kibillenteni a komfortérzetükből.
– A középiskolásoknak szóló drámapedagógiai program is az ön igazgatása alatt jött létre. Ezt miért tartja fontosnak?
– Vidovszky György már régóta dolgozik a színháznál, de 2008 óta az általa rendezett előadásokhoz drámapedagógiai foglalkozásokat társítottunk. Beavató színházról van szó, kibővített formában. A diákok az előadások előtt megismerkednek a színházzal, és az előadást követően a színészekkel együtt beszélik meg a látottakat. Talán más szemüvegen keresztül látják a világot, ha részt vesznek egy ilyen foglalkozáson. Ezt a programot fontosnak tartottam összekapcsolni a kortárs előadásokkal is, hisz az oktatási rendszer figyelmen kívül hagyja ezeket a darabokat, pedig ezek is kultúránk részei, amelyeket a fiataloknak ismerni, értenie kell. Azt gondolom, egy ilyen előadásban több viszonyítási pontot találnak a saját életükkel. A színháznak ki kell lépnie a maga teremtette szűk keretekből, nyitnia kell a nézők felé. Közönséget kell építenünk. Nem magunknak, hanem a kultúrának.
forrás: http://www.mno.hu/
