A maszatokon túl

Nehéz a mai audiovizuális zűrzavarban, a földönkívüliek, szörnyek, szuperemberek, gyakran infantizáló képernyőhősök korában valami sajátos élménnyel izgalomba hozni a gyerekeket. Két budapesti színházi produkció, úgy fest, mégis sikerrel próbálkozik ezzel. A meseoperaként hirdetett Párkákat a Nagyvárad tér közelében adják, de aki a Maszat-hegyen túlra akar eljutni, annak csak a Váci utcáig kell vándorolnia. Mitológiai figurák és földi lények élete bonyolódik a három különféle karakterű, mulatságos párka sorsszövésének jóvoltából a Bárkában, míg egy lánymentő, költői kaland állomásait követhetjük a Pestiben.

Családi szórakozás mindkettő, de míg az előbbinél az invenciózus zene, az állandó, dinamikus mozgás az erősebb, az utóbbi Varró Dániel zseniális, többfenekű versezetével nyűgöz le. Ha leszámítunk néhány ízléstelen kiszólást (talán az ilyen értelmetlen maszatok idővel kikopnak az előadásból), a Párkák játszóváras, csúszdás színpadi ötletkavalkádja – a bonyolult cselekmény ellenére – a gyerekek számára közvetlenebb érzéki élményt nyújt, mint a Pesti produkciója, mert annak szellemes utalásait, egy-egy, abszurdba hajló figurájának jelentőségét sokszor csak a szülő érti.

De mindkét történet gyerekcsalogató, ráadásul a mélyükben ott rejlik a szemérmes tanítás: figyelj a másikra, az ármányok ellenére tarts ki a valódi értékek mellett, és vállalj áldozatot is a barátodért, szerelmedért! És ez a tanulság a XXI. századi környezetben megható.

SZÉKELY ANNA

forrás: http://www.fn.hu/