Ez bányász lánya - így mutatták be Kádár Jánosnak Kubik Annát 25 éve, amikor rendszerellenes tüntetésnek számított az Advent a Hargitán utáni félórás taps a Nemzeti Színházban. A színésznő negyedszázados késéssel a Kossuth-díjat is megkapta.
- Mi köze is van egy szem primőr epernek Kádár Jánoshoz?
- A Kossuth-díjasok fogadása volt a Parlamentben, 25 éve, 1986. április 4-én. Nem sokkal azelőtt, január 2-án engedélyezték a korábban betiltott Sütő András-darab, az Advent a Hargitán bemutatását a Nemzeti Színházban, melyben Árvai Réka szerepét játszottam. A fogadáson kinéztem magamnak egy szem primőr epret, ami abban az időben nagy kincsnek számított, de nem jutottam el az asztalig - valaki folyton megállított, és az előadásról kérdezett. Kádár János pártfőtitkárhoz is odavittek, és bemutattak mint fiatal tehetséget, aki egy bányász lánya.
- Köztudomású, hogy Kádár szerette a bányászokat. De hogy került a Kossuth-díjasok fogadására?
- Akkor sokan úgy vélték, le is írták, hogy Réka alakításáért, amely lényegében négyes szerep volt, Kossuth-díjat kéne kapnom. Talán ezért történt, hogy az akkori Jászai Mari-díjasok közül egyetlenként - az elismerést aznap vettem át - meghívást kaptam a nemzeti ünnepen a parlamenti fogadásra. Mivel az előadást a rendszer kritikájaként is értelmezték, a legmagasabb művészeti kitüntetést mégsem ítélhették oda érte. Bárhová megyek, azóta is azzal állítanak meg sokan, hogy életre szóló élmény volt. A 650 férőhelyes színházunkba ezren jöttek be, a kívül rekedteknek kint a hóban a Tiszatájból l olvasták fel a darabot, gyertyával világítva.
- Hitte volna, hogy negyedszázaddal később egy besúgó jelentésében olvassa mindezt?
- Én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, mint a Kalász fedőnevű ügynök, aki a Nemzeti Színház előadásáról szolgálati jelentést küldött Mészáros Béláné alezredesnek. Róla mostanában olvashattam Gervai András Fedőneve: "szocializmus" - Művészek, ügynökök, titkosszolgák című, nemrég megjelent könyvében. A tüntetésszámba menő estéről azt írják a jelentésben, hogy pontosan harminc percig szólt a taps, a színészek nem hajoltak meg, így tiltakoztak, hogy Sütő András nem lehetett jelen a bemutatón. Benne van, hogy Kubik Anna lement a nézőtérre, mintha keresné a szerzőt, a hárászkendőjét leterítette, az jelentette Sütőt. Tényleg így történt, valahogyan mi is tiltakozni akartunk, ami akkor azért bátor dolog volt.
- Nem érzi úgy, hogy megszaporodott a még feldolgozatlan múlt idézése a művészetekben? Merthogy nemrég Jolán pártelvtársnő szerepében találta magát.
- Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmben nagyon érdekes a közelmúlt láttatása, örültem, hogy Dézsy Zoltán hozzá mert nyúlni ehhez a témához. Filmjében a beszervezett főhős anyját játszom. A hűséges pártelvtársnő alakját közösen találtuk ki a rendezővel: a kort az is megidézi, hogy Jolánként az Advent a Hargitán című előadást nézem a tévében, vagyis magamat. Jolán még az a fajta elvtársnő, akinek tényleg voltak elvei, és ott szolgált, ahova a párt állította. Egyik legfontosabb jelenetemben azt mondom a fiamnak, hogy mi mindent ennek a rendszernek köszönhetünk, nem lehet ágálni ellene.
- Jól értjük, hogy ennek napjainkra vonatkozó üzenete is van?
- Lehetséges a film szerint, hogy a hatalom átmentését beépített ügynökök hálózata készítette elő. S valóban: napjainkban sorra derül ki, hogy közülük ma ki milyen vezető pozícióban van. Még mindig sokan ragaszkodnak ahhoz a rendszerhez, merthogy sokan jól éltek a kis mutyikból, és nem hiányzott nekik a szabadság. Egy kis hétvégi vityilló, olcsó kenyér, sör - sok ember ezt sírja vissza...
- Néha úgy tűnik, mintha valaki előre megírta volna az életét "keretes szerkezetbe" helyezve - mint A kőszívű ember fiai esetében.
- Leesett az állam, amikor tavaly tavasszal fölhívott Vándorfi László, van-e kedvem eljátszani Baradlaynét. Engem ugyanis az ő története indított el a pályámon. Tizennégy éves voltam már, amikor életemben először jártam színházban: megnéztük A kőszívű ember fiait. Az iskolában aztán fogalmazást kellett írni az egyik szereplőről, mindenki Jenőt vagy Richárdot választotta, én írtam egyedül Baradlaynéról. Csodáltam, megrendített erős, hitet sugárzó asszonyisága.
- S ha valaki azt mondaná, hogy Harry Potter, a vámpírregények és Danielle Steel után Jókai mára elavult?
- Le se lehet tenni, annyira izgalmas, csak biztatni tudok mindenkit, hogy felnőtt fejjel ugorjon neki ismét. Arra készültem, hogy passzusokat, leírásokat fogok kihagyni, de nem így történt. Jókainak fantasztikus, szarkasztikus humora van, két-három mondattal utánozhatatlan jellemzést ad a szereplőkről. Minden mondata fontos.
- Ezekben a napokban mindenki Jókait, Petőfit, Irinyit idézi. Van az 1848-as forradalomnak napjainkban is érvényes üzenete?
- Ajánlanék újraolvasni pár oldalt a regény második részéből, az Egy nemzeti hadsereg című fejezetből, amikor ez a nemzet minden porcikájával érezte, hogy össze kell fogni, akkora a baj. "Mindenki testvér volt a trikolór alatt, ... mind egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat."
- Most, amikor a parlament is foglalkozik a demográfia, a család, az együttélési formák problémájával, különösen aktuális a Háromszögek című darab is. A napokban volt a bemutatója a Magyar Színházban, s a történet még a szereplőket is felkavarta.
- Az olvasópróbán rámeredtünk Háy János darabjára: mindenki érintettnek tartotta magát, úgy éreztük, benne van a személyes történetünk. Nemcsak szerelmi, hanem mindenféle más háromszögről is szól. A szeretet és a szeretetlenség, a bizalom és a bizalomvesztés, a családtagok közötti viszony és a felszabadult idő ugyanúgy szerepet játszik benne. S a darab felveti a kérdést: ha betoppan egy fiatal szerető, törvényszerű-e, hogy otthagyjuk a párunkat.
- A megcsalt feleség szerepét játssza. A darab mely üzenete volt fontos önnek?
- Én az anya-lánya viszony nehézségeit élem-boncolgatom. De mindenkit várnánk erre az előadásra, aki bármilyen kapcsolatban él; nincs olyan család, amelyben ne jelenne meg a darabban ábrázolt probléma. Elképesztő kuszaság van bennünk, nem tanultunk meg, ha megtanulható egyáltalán, fontos dolgokat házasságról, együttélésről, nem tudjuk, mit kell tenni a másik megtartásáért. Nem tudom, honnan van ilyen életbölcsessége a 28 éves rendezőnek, Göttinger Pálnak, de nagyon pontosan végigvezette a szereplők közötti drámát. Háy tisztességesen bánt a figuráival, a nők szájába olyan igazságokat adott, amiket nagyon jólesett elmondani. S mindezt sajátos nyelvezettel, hiányos mondatokkal.
- A sajátos nyelvezet korunk kommunikációját is jellemzi. A Facebook korszakában hogyan boldogul az a Kubik Anna, aki életében sok száz kézzel írott levelet kapott?
- Ma már én is a Facebookon kapom a leveleket, és ott is válaszolok - bár előadásrészlet, videó telepítésekor főiskolás lányom segít. Mióta a Heti Válasz Kiadónál megjelent Kit ad Isten? című kötetben egy tabutémáról, a gyászról elmondtam a gondolataimat, őszintén beszéltem azokról, akiket elvesztettem, és arról a lelki folyamatról, amit átéltem, azóta erről írnak nekem a legtöbben. Nagyon sok embert érint ez a dolog.
- Tabutémákról van alkalma beszélgetni, hiszen folyton úton van. Pécs, Sopron, Szombathely, Fehérvár, Füred - néhány város, ahol a következő hetekben megfordul. Mit akarnak öntől?
- Beszélgetésekre, verses estekre hívnak. Erősödni próbálnak lélekben az emberek. Visszajelzést, megerősítést várnak, szellemi táplálékot. Ki vannak éhezve a szépségre, a költészetre, a harmóniára.
- A politikáról is elmondják a véleményüket?
- Közvetlenül nem, de érződik az erkölcsi megújulás igénye. Nem igaz, hogy csak a gazdaság vagy csak az anyagi kérdések számítanak. Mindenki érzi, hogy véges az a mondandó, ami az anyagiakról szól. A pénzhajhászás gyűlölködéssel jár együtt, s ebbe belefáradtak az emberek. Most már arra vágynak, hogy valami megmelengesse a szívüket. Hihetetlenül jó érzés a közönséggel szemben állni: csillognak felém a tekintetek.
- Lehet sokáig bírni ezt a tempót?
- Kutyául elfáradok, de én is energiákat kapok. Jó látni, hogy a vers megérinti az embereket, hogy létrejön egy áramkör, s egy pillanatra megszűnik a magány, ami sokszor olyan nehezen áttörhető. Angyal száll el felettünk. Hinné valaki, hogy ismét növekszik a versek népszerűsége? Rengeteg szavalóverseny van, ahol zsűrizek. Ez fontos nekem, mert az én pályám is az 1977-es Ki mit tud?-on indult, versekkel. Jó látni, a fiatalok hogyan fedezik fel maguknak a költészetet, és végre a tanárok is elfelejtették a kurzusverseket. S vannak nagyon jó fiatal költőink, Lackfi János, Szentmártoni János, Varró Dániel, akik sokat lendítettek az ügyön.
- A közönség kedvenc verse?
- Nagy kedvenc Gyurkovics Tibortól az Ebek harmincadja vagy Tóth Bálinttól a Magyar litánia. Mindig jó érzés, amikor azt mondják, hallottak tőlem egy verset, mondjam megint el. Nálam jobban senki nem örül annak, hogy nem a gatyaletolós humort vagy a Való Világot akarják látni. Az egyik legszebb feladatomnak tartom a líra közvetítését.
- Ez kiderül Ablonczy László most megjelent, Árvai Réka csodái című könyvéből is, amely verssel kezdődik és verssel zárul. Benne a Kubik Annával folytatott beszélgetések sok évvel ezelőtt kezdődtek.
- Hosszú ideig ellenálltam, de aztán meggyőzött Ablonczy László érve, hogy a könyv nemcsak egy színésznő sorsáról, hitvallásáról szól, hanem egy korról is. Az átölelt harminc évben a színház furcsa változáson ment keresztül. Régen még fontos volt, hogy kik játszanak egy előadásban, és milyen bemutatók vannak. Mára sok lett a lila köd. Átveszik a szerepünket a celebek meg a politikusok, ők vannak a címlapokon - eldobható papírfigurák, teljesítmény nélkül. A színház pedig, melynek mondanivalója van, reményt ad és szellemi muníciót, rangját vesztette. Magánemberként nem szeretek reflektorfényben lenni, de az érdekel, hogy mit és kit állítunk értékként az emberek elé.
- Most például Kubik Annát, aki két évvel az alternatív Kossuth-díj után a valódit is megkapta.
- Számtalan elismerésben részesülhettem már életemben, s voltam Júlia, Melinda, Tünde, Electra, Johanna, Yerma, Gertrudis, Dajka, Polly, Portia, Gruse, Sade márkiné, Réka, több mint száz klasszikus és kortárs darab főszerepét játszhattam óriási partnerekkel, s mindig jött valami jel, ami biztatott. A Kossuth-díj a legszebb, legnagyobb jelzés ezen a vándorúton. Édesanyám örömkönnyeit peregni látni pedig elmondhatatlan érzés.
