Bérczes László az Ördögkatlanról: Csak ott és akkor

2011. augusztus 3. és 7. között, idén negyedik alkalommal lesz Ördögkatlan Fesztivál, amelyre bérlet már vásárolható. Három kisközség – Kisharsány, Nagyharsány és Palkonya – adja a helyszínét az egyik sajátos hangulatú összművészeti nyári fesztiválunknak. Bérczes László fesztiváligazgatóval beszélgettünk kínálatról, keresletről, kultúráról.

► A miniszteri külön keretből kapott 15 millió forintos központi támogatással együtt végül mennyi pénzből fog tudni gazdálkodni az idei Ördögkatlan Fesztivál?

Bérczes László (BL): A résztvevő három falu ehhez a 15 millióhoz, amit kisközségként tud, még hozzáteszi, valamint kisebb pályázatokon nyertünk még kicsi pénzeket, szponzort viszont egyetlen egyet sem találtunk. Mindezzel együtt, úgy gondolom, augusztus 3-án reggel 20-21 millió forintunk lesz … de mégsem annyi. Azért nem, mert azt remélem, sok bérletet tudunk elővételben eladni. A jegybevétel alapvető része egy ilyen jellegű (művészeti) fesztivál fenntarthatóságának, ugyanakkor nehezíti a helyzetet, hogy azt szeretném, ha a fesztivált bárki meg tudná fizetni.

Tavaly körülbelül 14 millió forint volt a nettó jegybevételünk, idén is hasonlót szeretnénk elérni. Mindezekből világos, hogy összesen nagyjából 36 milliós költségvetésből kell megcsinálnunk az idei Ördögkatlant.

► Árak?

BL: Tavaly az ötnapos bérlet 10 ezer forint volt, az idén 11 ezer forint lesz. Nagyon fontosnak tartom az elővételes bérletárusítást: május 1-jétől lehetett venni Ördögkatlan-bérletet 8 ezer forintért. A tervezett 14 millió forintos jegybevételt nem magas árakkal, hanem hónapokon át tartó kedvezményes lehetőséggel szeretnénk elérni. Nézzük meg, mit kap azért valaki, ha reggel elindul, és végigmegy minden neki tetsző fesztiválprogramokon, egészen hajnal háromig, amikor a „hivatalos” program véget ér. Egy nap alatt (a 3500 forintos napi jegyért, vagy a 11 ezer forintos bérlet egy napra eső 2200 forintjáért) nagyjából 10 olyan művészeti programhoz jut (sokkal több zajlik, de mindre nem tudhat eljutni), amiket ha egyébként külön-külön látogatna meg, akkor, még kifejezetten olcsóra véve a kalkulációt sem úszná meg 15 ezer forint alatt.

► Részletes program?

BL: A honlapunkon látható program folyamatosan töltődik. Megtehettük volna azt is, hogy program címszó alatt összeírjuk, mit szeretnénk, aztán majd utólag megírjuk, hogy mit sikerült ebből megvalósítani, de ezzel elveszítenénk azt a bizalmat, amit, úgy érzem, a három év alatt elnyertünk. Márpedig én a bizalmat a legfontosabb dolgok közé sorolom. Ezért is nagy a felelősségünk Kiss Mónival, akivel kitaláltuk-szervezzük a Katlant. Sokak szeretetét érezzük, és ezt nem veszíthetjük el. Nem csaphatjuk be az embereket.

Minden évben meghívunk egy határon túli régiót, ahonnan olyan alkotókat is várunk, akikről egyébként nem nagyon tudunk jóformán semmit sem. Idén ez a régió a Kárpátalja lesz. A Vajdaságról vagy éppen a Felvidékről sem tudunk sokat, de talán a Kárpátalja az a régió a határon túli magyar területek közül, amelynek a művészete számunkra a legkevésbé ismert. A régió kulturális központja vitathatatlanul a beregszászi Illyés Gyula Színház, akik két-két előadással is jelen lesznek a fesztiválon. Egy dolgot itt megjegyeznék: ebben a nagyon is hazafias időszakban mégiscsak abszurditás, hogy nemhogy nincsen egyetlen forrás sem, ahová a határon túli magyar régiós programunkkal pályázhattunk volna, de még azok is megszűntek ez ügyben, amelyek eddig voltak. Azt mondják, átmeneti idő: már nincs és még nincs. 60 éve élek Magyarországon „átmeneti időszakban”, miközben az életem nem átmeneti, hanem annyi, amennyi.

► Apropó, milyen színházi programjaitok lesznek?

BL: A minap összeszámoltam, és magam is megdöbbentem: tavaly 25 színházi darab volt az Ördögkatlanon, összesen 54 előadásban, miközben ez nem egy színházi fesztivál! Emlékezetem és ízlésem szerint mazsolázhatnék az idei előadások között, de hát ezek a fesztiválhonlapon is jól követhetőek.

Amit bármiféle programmal kapcsolatban fontosnak tartunk, és ami miatt a beregszászi Illyés Gyula Színház előadási közül a két általam legjobbnak tartott előadásukat – a Három nővért és a Szarvassá változott fiút – kértük, és nem a népszerűbbnek tűnő Liliomfit vagy Boccacciót, hogy a megelőző évek alatt igazolt hitem szerint egy ilyen fesztiválon abszolút minőségi műveket is meg lehet mutatni bármiféle üzleti kockázat nélkül. Az egyetlen kockázat az lehet ebben az esetben, hogyan tudjuk majd kezelni a tömeget.

► Hogyan tudjátok ezt megtenni ott, ahol sokszorosan több a jogosult egy-egy előadást megnézni, mint amennyi a férőhely?

BL: A színházi előadások esetén a legnagyobb gond az szokott lenni, hogy minden karszalaggal rendelkező nézőnek jogában áll megnézni bármit, miközben erre lehetőség – a nagy érdeklődés miatt – nyilvánvalóan nincsen. Nem ideális megoldás, de eddig még senki nem ajánlott jobbat, hogy az előadás napján reggel 10 órától elkezdünk karszalagra ingyenesen sorszámokat adni egy adott helyen, és csak azon az egy helyen. Azért csak azon az egy helyen (amely mindig az előadás helyszínét adó településen van), mert különben káosz lenne, és azért csak azon a napon, mert különben azok, akik például csak hétvégére tudnak lejönni, és esetleg épp a színházi előadások miatt, hoppon maradnak. Ja, és azért délelőtt 10-kor, hogy megmaradjon a napja annak, aki ott áll, a tapasztalatunk szerint már 9-kor jelentős hosszúságú sorban. 10.10-kor pedig már többnyire elfogy a sorszám… Emiatt persze sokan felháborodnak, és személy szerint meg is értem őket, de így még mindig sokkal kevesebb a nehézség, mint amikor az emberek szó szerint verekedtek a bejutásért.

Persze mindenre nem lehet felkészülni: tavaly például a Klamm háborújának egy osztálytermi előadására egy anya pár hónapos csecsemőjével érkezett, és nem akarta megérteni, hogy nem kéne így bemenniük, vagy például a Mulatságra be nem jutott néző felháborodottan kérdezte, hogy miért nem a focipályán tartunk ilyen nagy érdeklődésre számot tartó előadást. Sokfélék vagyunk.

► Milyen szálláslehetőségek vannak helyben vagy a környéken?

BL: Részben a környéki panziók által kínált szálláshelyek, melyeknek az ára gyaníthatóan 2-3 ezer forinttól megy felfelé, részben a három falu saját magánszálláshelyei, valamint egy nagy sátorozási lehetőség Nagyharsányban egy őrzött, ideiglenes kempingben vécével és zuhanyozóval napi 600 forintos áron.

Ilyenkor az sem mellékes, hogy például ezeket a 600 forintokat nem a fesztivál viszi el magával, hanem a nagyharsányi önkormányzat kasszájába mennek vissza, ahogy a vendéglátósok helypénzei is a helyi önkormányzatokhoz kerülnek. Arra törekszünk, hogy amit mi előzetesen kapunk ezektől a településektől, azok a pénzek kerüljenek vissza hozzájuk részben az önkormányzatokon keresztül, részben az egyes helyi lakosokhoz közvetlenül (például szállásdíjként azokhoz, akik kiadják a szobáikat), és ezen felül az egész fesztivál a maga fogyasztásával bizonyosan fontos plusz bevétel tud lenni egy olyan szegényebb település számára, mint amilyen például Kisharsány.

► Mi az, amit sajátosan katlaninak tudnál nevezni, ami ti lesztek ezen a nyáron is?

BL: Törekszünk arra, hogy olyan körülményeket, olyan helyeket és helyszíneket találhassanak az ide látogató művészek, amelyek az adott előadást egyszerivé, valódi eseménnyé teszik, ami csak ott és akkor tudhat megtörténni. Amilyen például Kovács Gerzson Péter kőfejtőbeli szoborparki előadása volt viharelőtti villámlással, és mennydörgéssel, vagy mikor a tavalyelőtti megnyitón Balanescu zenélt, és Ladányi Andrea úgy táncolt hozzá, hogy akkor találkoztak életükben először. Ahhoz is szeretnénk megfelelően „csábító” körülményeket biztosítani, hogy egy-egy fellépő ne csak leadja a műsorát, és már menjen is további dolgaira, hanem, ha lehet, maradjon ott, beszélgessen, érezze jól magát köztünk, ahogy például tavaly Kiss Tibivel, a Quimby énekesével-szövegírójával olyan alkotók festettek falakat, mint mondjuk Háy János. Nagyon fontos számunkra ez az ott-történés, ami a dolog személyességét és egyszeriségét adja (idén például szeretnénk fellépőként látni egy francia képzőművészt, aki világ- és rockzenei koncertek alatt, annak pillanatnyi hatására fest).

Ott az történik meg, ami egyébként nem igen szokott megtörténni se velem, se mással, hogy – akiket a közös érdeklődés egymás mellé terel egy ivóba, egy színházi előadásra, vagy a fűben fekve egy koncerten – egyszerűen csak beszélgetnek egymással az emberek.

Hasonlót élek át mostanában az Ördögkatlan Fesztivállal, amit a Bárka Színházzal Pulán éltem át a kapolcsi fesztiválok során: a nulláról, a semmiből megszületve az első évek még ártatlanok, aztán majd legyőznek bennünket a vendéglátósok, a nyerészkedők, a szálláspénzre hajtók. Ez a negyedik éve az Ördögkatlannak, még nem győztek le minket.

► Lehetne függetlenedni a központi támogatástól?

Ha elbillentenénk a hangsúlyokat a különféle művészeti ágak között, akkor költséghatékonyabbá lehetne tenni egy ilyen művészeti fesztivált. Nem arról van szó, hogy például az irodalom kevésbé érdekelné az embereket, mint egy könnyűzenei koncert, vagy egy színházi előadás, hanem arról, hogy egy irodalmi beszélgetés, egy felolvasás 200 embernél többet nem képes egy rendezvényen elérni, így számottevő bevétel ebből ugyanúgy nem származik, mint a 200 fős közönség előtti templomi koncertekből. Ha a bevétel lenne a fő szempont, akkor például az említett Kovács Gerzson Péter vagy Ladányi Andrea nem léphetne fel többé az Ördögkatlanon.

Nem tudom pontosan, hogy a többi művészeti fesztivál mögött milyen anyagi felelősségvállalások és garanciák állnak, az Ördögkatlan mögött én vagyok és a kedvesem, Kiss Móni. Ez úri ambíciónk, ezért nem is akarok panaszkodni, mi ezt akarjuk csinálni, örülünk, hogy csináljuk, de ha ez a jegybevétel augusztus 7-én nem fogja lefedni a kiadásokat, azt nekem kell kifizetnem, miközben az összes tulajdonom – persze, ez is saját döntésem – egy garzonlakás. Tavalyelőtt a záró koncerten darabra számoltuk az embereket, hogy „jaj, jöjjön még tíz ember, és akkor nullára kijövünk!”. Persze a terv az lenne, hogy annyira legyünk nyereségesek, hogy a későbbiekben a pályázatokra, a honlapra, és az egyéb kiadásokra is maradjon.

Ami minket illet, központi támogatások nélkül csak akkor lenne a Fesztivál lehetséges, ha tudnánk találni egy fő támogatót, aki a kieső összeget pótolja. Talán azért mert mi vagyunk ügyetlenek, talán másért, nem tudom, de valamiért most ilyen támogató nincsen.

De ne ezzel fejezzük be! Ördögkatlan lesz, és akkor lesz öt nap, amikor szépek lehetünk. Hogy védnökünket, Cseh Tamást idézzem: öt napig a „jobbik részünkkel” fordulhatunk egymás felé.

Török Ákos

forrás: http://7ora7.hu/