FeHér ElepHánt a Gyógyírről

Bejelöl egy ismeretlen, megnézzük, hány közösünk van és hogy kik azok, visszajelölünk, az adatlapján keressük az azonos érdeklődési pontokat, egy-két is elég ahhoz, hogy üzenettel felvegyük a kapcsolatot:/"Te vagy a harmadik a Face-en, aki olvasta a Súlyszivárványt!", vagy: "Végre egy Gubajdulina-rajongó!"/. Eszmét és vágyakat cserélünk, szigorúan a kulturális érdeklődés terében, percek alatt, folyamatosan, könnyedén: csodadolog!!! Daniel Glattauer chat-komédiája szellemesen vázolja fel a szituációkat, írásos párbeszédei szóban hangzanak el, pattogósak, humorosak, kedvesek. Kóstolgatja egymást a házasságában magányos nő és az éppen kapcsolati krízisét nyögő férfiú, nagyon kíváncsiak, de kellően óvatosak is. Őze Áron racionális, okoskodó, nagyon is ravaszdi: amikor beülnek egy kávéházba, azt kutatva, vajon felismerik-e egymást, húga segítségével szerelmes ifjúnak álcázza magát, sportszerűtlenül jutva érdemtelen előnyhöz. A színész temperamentumos hozzáállással, energikus lendülettel kelti életre hétköznapi figuráját, nem marad alul a kiélezett szócsatákban sem. Aki miatt mindenkinek látnia kell ezt az előadást, aki az apa-színházi soványka koszt helyett, itt egy igényes közönségbarát darabban mutatja be színészegyéniségének pompás ízeit: az a káprázatos Fullajtár Andrea! Dühös, fölényes, csalódott és reménykedő, megfontolt, de fejest ugrik a sötétbe, hűséges, de vállalja a kockázatot. Ezer szín, ezer gesztus, a hanglejtés, a mimika milljom árnyalata. És annyi száraz tragikum, groteszk irónia, abszurd komikum után, végre igazi emberi arcot is ölt, könnyeset, mosolygósat, örömtelit. Minden szavának súlya van, minden villanása hasít, úgy váltja Sebő Rózsa szellős ruháit, ahogy jellemének végletei között is mesterien egyensúlyoz. Göttinger Pál hajszálpontos értelmezéssel alapozza meg a játékot, a több tucatnyi jelenet élesen elkülönül, legalább harmincszor jönnek be az ajtón és mindig másképp! A feléig nagyszerűen gördül a cselekmény, kicsit lankad a különféle elutazások bonyodalmaiban, egyre keményebben vetődik fel a személyes találkozás kérdése. Lélegzetvisszafojtva szurkolunk: csak-csak össze kéne már jönniük... Az író eredetien oldja fel/?/ a dilemmát, de szerényen felvetjük a közönség megszavaztatásának ötletét! "Szeretné-e, hogy találkozzanak?" - "Inkább maradjon az anonim levelezés?" - aztán lejátszódhat a többségi változat, avagy mind a kettő. Van egy harmadik út: A Hölgy becsenget a Úr ajtaján - függöny!!! Pörgesse magában mindenki tovább...

forrás: http://www.toptipp.hu/