Tévedésből színdarab

A Gyógyír északi szélre Daniel Glattauer sikerkönyvének színdarabbá formált változata.

A műben a virtuális kapcsolatok útvesztőjébe kerülünk, a chatelés személytelen intimitásába, ahol az arctalanság meglepő bátorságot szül. A dialógusok jól pörögnek, a darab mégis hihetetlenül közhelyes. Minden fordulat pontosan tudható előre, semmilyen meglepetés nem ér minket, a cselekmény a várt mederben folydogál. A szereplők igazi személyiségéről nem sokat tudunk meg, ahogy egy chatelés során sem – a különbség csak annyi, hogy a színpadon ez nem feltétlenül szerencsés.

A meglehetősen lapos darabból Göttinger Pál – lehetőségeihez képest – mégis előadást varázsol az Óbudai Társaskörben, de a statikusságból nem képes kilépni. Egyszerre láthatjuk a nyelvpszichológus és a férjes asszony nagyon különböző életterét, amit kizárólag a magány köt össze. A virtuális világ lassan fontosabbá válik számukra a kézzel fogható valóságnál. Természetesen csak addig, amíg megmarad virtuálisnak, ezért halogatja a két főhős a személyes megismerkedést.

Az előadás erénye, hogy a beszédbe átültetett virtuális levelezés rengeteg színészi játékot rejt magában, és a közönség afféle hackernek érezheti magát, aki miután feltörte valakinek a postafiókját, élvezettel kutakodhat mások intimszférájában. Sőt, igazi nagypályásként már a kamerákat is felszerelte, hogy bepillanthasson a szobabelsőkbe, és a két ismeretlent testi valójában figyelhesse meg; fáradtan, könnyes szemmel, alsóneműben, borral vagy whiskyvel a kezében, delíriumban, kiábrándultan vagy éppen jókedvtől duzzadva. Az előadás erénye ugyanakkor éppen a hibája is: mivel mindkét szereplő kirakatban él, és minden esemény a szemünk előtt zajlik, nem marad számunkra megválaszolatlan kérdés.

A mi számunkra édes mindegy, hogy végül találkozik-e a két virtuális szerelmes vagy sem, hiszen már mindkettőt behatóan tanulmányoztuk. Találkozásuktól semmit se várunk. Az avatarok számunkra már megelevenedtek. Fullajtár Andrea és Őze Áron csodálatos kettőse azonban képes elterelni figyelmünket a színpadra alkalmatlan darabról, mélyen elmerülünk játékukban, és nem keressük tovább a miérteket.

forrás: http://www.vasarnapihirek.hu/