"NEM ADHATOM A NEVEM" - INTERJÚ GUELMINO SÁNDORRAL A MAGYAR SZÍNHÁZRÓL


"A Magyar Színház megszűnése a tét" - nyilatkozta nekünk Őze Áron, a Magyar Színház igazgatója, aki arról számolt be, hogy a csomag, amit a fenntartótól jelenleg kapnak nem lesz elegendő az évad kivitelezéséhez, az adósságok rendezéséhez és elmondta, hogy ő lehet az intézményben az utolsó igazgató. A Színház.hu most Guelmino Sándorral beszélgetett a helyzetről, aki lemondott a színház művészeti vezetéséről.

Mintha egy kicsit eleged lenne...
Guelmino Sándor: Néha előfordul, hogy az embernek elege lesz, ha rosszul megy egy próbafolyamat és reménytelennek látja a pályáját, de ami most történik a színházakban, a kultúrában, az egyszerűen perspektívátlan... A színészekkel folytatott beszélgetéseim során folyton kiderül, mindenki azon tűnődik, mit csinált a főiskola elvégzése előtt, amihez esetleg vissza tudna kanyarodni, vagy milyen vállalkozásba tudna fogni. Szörnyű, általános létbizonytalanság, pánik, vagy apátia uralkodik.
Újra felmerül benned, hogy jogász legyél?
Guelmino Sándor: (Nevet.) A vicc szintjén igen, de negyven évesen csak nem fogok gyakornokoskodni. Nem véletlenül hagytam ott a jogászkodást.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az embernek folyamatosan foglalkoznia kell azzal, van-e még elég muníciója a pályához. Most, hogy a csőd szélére került a Magyar Színház mit válaszolsz erre a kérdésre?
Guelmino Sándor: Egy művészembernek folyamatosan meg kell kérdőjeleznie a gondolatait, a képességeit, aki teljesen elégedett, az magára zárhatja a koporsófedelet. Viszont, én pont az elmúlt egy évben kezdtem el igazán hinni, hogy van értelme az elkötelezettségemnek és annak, amit csinálok, olyan emberekkel, akiket korábban a szakma hajlamos volt lebecsülni, illetve olyan fiatalokkal, akik égnek a megmutatkozási vágytól. A „kemény mag” ráadásul hallatlanul tehetséges új színészekkel egészült ki tavaly. A lehető legnagyobb lendület tört meg, értelmetlenül, még mielőtt a csapat igazán kibontakozhatott volna, tehát alig maradt muníció.
Mielőtt kitérnénk arra, hogy mi történik a Magyar Színházban, a múltról faggatnálak, arról, mennyit változtatott a lehetőségeiden az, hogy művészeti vezető lettél, hogy igazgatóváltás történt?
Guelmino Sándor: Sokat változtatott. Nyilván nagy a különbség aközött, hogy az ember követ tör, mint beosztott rendező, vagy művészeti vezetőként az ő ízlése érvényesül. Amikor az Örkényből átmentem a Magyar Színházba, tudtam, hogy olyan helyre kerültem, amivel kapcsolatban rengeteg az előítélet, ahova nem járnak az újságírók, sem a szakma. Bár úgy éreztem magam, mintha a végeken lennék elásva, marha jó volt dolgozni, mert rátaláltam jónéhány értékes emberre, kialakult bennem a felelősségérzet irántuk. A munkát persze nem könnyítette meg, hogy többször elhalasztották az igazgatói pályázat kiírását, folyton csökkent a támogatás és hogy jöttek-mentek a pletykák arról, hogy meg akar szabadulni a minisztérium a színháztól, esetleg átadnák a fővárosnak. Amikor A szecsuáni jó embert rendeztem, azt hittük, a színház utolsó bemutatójára készülünk. Kétségbeesett helyzetünket és az én korlátaimat az is jelzi, hogy a Hullámtörést a vezetés rosszérzése dacára csináltam meg, sok ordítozás árán és hogy Csehov Három nővérével szerettem volna megmutatni, mire képes a társulat, de Iglódi István ezt nem engedte. Attól tartott, nem érdekelné a nézőket. Nehezemre esett megbirkózni a kérdéssel: hova jutottunk, ha a régi Nemzetiben már egy Csehovot sem lehet bemutatni. Nem értettem egyet azzal, hogy Pista úgy próbálta megtartani a közönséget, hogy egyre szórakoztatóbb irányba tolta a műsort. Folyamatosan azt éreztem, szélmalomharcot vívok, holott azért szerződtetett, mert tehetségesnek talált és a fiatalkori önmagára emlékeztettem. Sokszor vágta a fejemhez, hogy egy idő után muszáj lesz megtanulnom kompromisszumokat kötni, de ezt a gondolatot azóta sem tudom magamévá tenni, önfeladásra nem vagyok hajlandó.
Nem bántad meg, hogy eljöttél az Örkényből?
Guelmino Sándor: Nagyon élveztem a dramaturgi munkát, de az, hogy elkezdtem rendezni, idővel konfliktusokat okozott, hiszen Mácsai Pali hiányolta az állandó jelenlétemet. Úgy éreztem magam, mint az első szerelemnél, nem értettem, hol siklott félre a dolog, menteni akartam a kapcsolatot. De miután Béres Ilona -akivel a Piszkavasban dolgoztam- szólt Iglódinak, ő pedig hívott, kapva kaptam az alkalmon, annak dacára, hogy az Örkény és a Magyar Színház művészileg nem tartozott egy súlycsoportba. A Magyar Színházban azt érzékeltem, a színészeknek nagy szükségük van rám, elindultam egy másik úton.
Ennek egy állomása volt, hogy Anger Zsolttal pályáztatok a szolnoki színházra.
Guelmino Sándor: Ez azért történt, mert Zsoltival szakmai rokonságot véltünk egymás közt felfedezni. Engem pedig mindig foglalkoztatott, hogy lehetne összeterelni azokat az embereket, akikkel közös nyelvet beszélünk. A Magyar Színházban is erre tettünk kísérletet az elmúlt egy évben. A programunkban az is szerepelt, hogy egy pár fős rendezői magot kialakítunk. Ha most nincs a megtorpanás, ez sikerült volna, hiszen aki jött és dolgozott a színészekkel, jól érezte magát. Miután jött hozzánk Göttinger Pál, Pelsőczy Réka, Novák EszterKoltai M. Gábor a következő naptári évben pedig érkezett volna még Alföldi, Szőcs Artúr, Rudolf Péter...  Akik jártak már nálunk, új közönséget és a szakmát is vonzották.
Az Áron a múltkor beszélt arról, hogy a Magyar Színház szellemiségét a múltja is meghatározza és a folytonosságot próbáljátok biztosítani. Te is így látod?
Guelmino Sándor: Nyilván én a múltra másképp tekintek, mint Áron, aki akkor került a színházba, amikor még éltek, aktívak voltak a nagy öregek. Számomra is hihetetlen, hogy a mai napig hatalmas színészekkel találkozhatok a Magyar Színházban, ha velük beszélgetek, egy régi kor erejét is érzem. De én már ebből a múltból elsősorban a múltsiratást láttam, ami a színház elmúlt 10 évét jellemezte. A Nemzeti Színházból való átalakulást sokan úgy élték meg, akár a trianoni döntést. Mindig úgy gondoltam, hogy a színháznak (is) ezen túl kellene már lépnie. A folytonosság számomra nem a tradíciókba való belemerevedést jelenti, hanem a szellemi frissesség megőrzését. Egyébként erre az idősebb kollegák is törekednek. Szélyes Imre például teljesen lenyűgözött a nyitottságával a Hullámtörés próbafolyamata alatt. Amikor Áron a folytonosságot említette, valószínűleg arra is gondolt, hogy továbbra is népszínházi funkciókat szerettük volna ellátni. De mi olyan népszínházban gondolkodtunk, ami művészszínházi igényességgel valósít meg különféle műfajokban előadásokat, gatyaletolás és ripacskodás nélkül, miközben tudomásul veszi, hogy elsősorban a zenések és a vígjátékok töltik meg a hatalmas nézőteret. Múlt időben beszélek, hiszen az a koncepció, amit közel két éve megfogalmaztam a pályázatunkban, amihez szerződtettünk harcostársakat, ellehetetlenült.
Te pedig úgy döntöttél, lemondasz a művészeti igazgatásról.
Guelmino Sándor: Ennek az az oka, hogy a pénztelenség, a zárolások és a megkurtított költségvetés miatt elkezdtünk olyan kompromisszumokat megkötni, amelyekkel eddig sem tudtam egyetérteni, a továbbiakban pedig végképp nem tudom adni a nevem olyasmihez, ami teljesen ellentétes azzal, amire vállalkoztunk, amire pályáztunk. A színház fennmaradását már nem csak az anyagiak veszélyeztetik. Áron az ésszerűnek mondható megszorítások után rákényszerült arra is, hogy föláldozza a sajtósunkat, a grafikusukunkat, az arculattervezőnket, majd fölállt a szervezés is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy drasztikusan csökkent a nézőszám. Ez pedig a 22-es csapdája. A jegybevétel-kiesés tetézi az anyagi gondokat. A színészek hangulatát sem javítja, ha azt látják, kiteszik a lelküket, mégis maroknyi ember kíváncsi csak rájuk. Én pedig akkor határoztam el végleg, hogy lemondok a művészeti vezetésről, amikor Áron úgy döntött, törli a december utáni bemutatókat (Parti Nagy Lajos és Bíró Kriszta társulatunk számára írott darabjait, illetve a Rokonokat és A salemi boszorkányokat), a fennmaradás érdekében pedig felmerült a gyökeres irányváltás ötlete. Egyszerűen nem tudom megtagadni azt, amit eddig képviseltünk.
Gondoltál arra, hogy az egészből kiszállsz?
Guelmino Sándor: Igen, egy pillanatra felvetődött bennem, hogy elmegyek a színházból, hiszen most valóban a színház lényege, a művészeti szempontok az utolsók, de nem akartam cserben hagyni a társaimat. Maradok rendezőként, amíg maradhatok, vagy amíg megvan a színházunk. Noha a döntésemmel egzisztenciális válságba sodortam magam, muszáj volt lépnem.
Az Áron említette, hogy két hónapot kapott arra, hogy egy komoly anyagot letegyen az asztalra a fenntartó elé, amelyben felvázolja a konszolidálási tervet. Te pedig azt mondod, felmerült a gyökeres irányváltás ötlete, amivel nem értesz egyet. Ezek szerint a tervezésben nem működtök együtt?
Guelmino Sándor: Nem, én védeném azt az irányvonalat, azt az igényességet, amit kialakítottunk. Ezt tartom értékesnek, ebben tudok gondolkodni, hinni. Ha a fenntartó ezt nem támogatja, azt döntse el ő. Ha Áron megpróbál másban is gondolkodni, annak az az oka, hogy mindenképpen szeretné megmenteni a színházat. Hamarosan ki fog derülni, hogy sikerül-e.
Mi lenne a megoldás a helyzetre?
Guelmino Sándor: Segített volna, ha a minisztérium a hatékonyabb működés érdekében támogatja a közalkalmazotti struktúra átrendezését. Mivel nem tette, most is hurcolunk olyan embereket, akikre nincs szükség, fizetjük a bérüket, mert nincs pénz a végkielégítésre. A leépüléshez némiképp az is hozzájárult, hogy a gazdasági vezetésünk nem ismerte fel a reklámok jelentőségét, ráadásul a bérelt körúti szervezési irodát meg kellett szüntetni, a tulajdonos kávézót nyitott a helyén. Ha egy taxis nem tudja merre található a Magyar Színház, az egy intő jel és ezt sokszor tapasztaltam. Problémát okoz az is, hogy még mindig az elavult alapítóokirat szerint működünk, annak értelmében pedig hivatalosan műsorfüzetet sem adhatunk el.
Mibe kerülne az alapítóokiraton változtatni?
Guelmino Sándor: Feltételezem, néhány aláírásba. Egyébként nem gondolom, hogy a szándék hiányzik, csak lassan őrölnek, ami nekünk az életünkbe kerülhet. Ugyanis rengeteg ötlet született arra, hogy lehetne pénzt behozni a színházba, de egyszerűen jogi akadályokba ütközünk. Hasznot hozhatna a díszletépítő műhelyünk, a fodrásztár, a jelmezkészítő műhely, de gyakorlatilag nem tehetünk semmit. A gazdasági vezetés eljutott oda, hogy csak megszorításokban tud gondolkodni. Ezért az idei évadot körülbelül négyszer kellett áttervezni, pedig az eredetileg is alacsony, és aztán eltörölt 30 milliós keretbe 7 bemutatót tudtam volna belesűríteni. A nyáron elkezdtünk a csodában bízni, azaz a szponzorokban és akkor Áron megkért, hogy állítsam össze a szereposztásokat. Egész nyáron át, különböző embereket hitegettem azzal, hogy lesz munkájuk, de az utolsó pillanatban kiderült, a szavam semmit sem ér. A vendégművészek, akiket hívtunk, már befizették az áfát, de a fizetésük halasztódik. A társulatnak is adósai vagyunk: azzal az ígérettel szerződtettük a Magyar Színházba Györgyi Annától kezdve Pál Andrison át Horváth Lajos Ottóig sokakat, hogy végre olyan helyet találnak, ahol sok jó ember, értelmes munkát fog végezni. Ehhez képest most ott tartunk: lehet, hogy a fizetésüket is veszélybe került. Felelősséget érzek irántuk.
A legrosszabb forgatókönyv szerint, a közeljövőben talán több, mint két társulatnyi embert kéne elhelyezni a szakmában, nem számolva az idén végzős osztályokat.
Guelmino Sándor: Igen...
Szerinted lesz útjuk, ha menni kell?
Guelmino Sándor: A távozó egri színészeket még sikerült valahogy szétszórni az országban, de ebben a helyzetben már nem biztos, hogy mindenkinek lesz útja. Ahogy arra utaltál, ez a pusztulási folyamat nem áll meg a Magyar Színháznál. Ebben a helyzetben, látva a félelmet, az elkeseredést, talán jobb lenne, ha minél hamarabb közölnék velünk, ha vége a történetnek, ha életmentő gyógyszerre nincs pénz vagy akarat, akkor az agóniánál jobb a halál.
Te mit látsz a jövődben?
Guelmino Sándor: A szüleim a délszláv háború miatt kényszerültek hazát és hivatást váltani, ha minden kötél szakad, nekem se fog leesni a karikagyűrű az ujjamról, ha ezt meg kell tennem. De erre csak végső elkeseredésemben lennék képes: nehéz feladni mindazt, amit eddig csináltál, amiről álmodtál. És hát ideköt a nyelv, a barátaim, a családom, minden. Ugyanakkor tény, hogy miután mindent a Magyar Színházra tettem fel, most légüres térben vagyok. Valamelyik nap Székesfehérváron jártam egy bemutatón. Galambos Péter rendezte Israela Margalit Trió-ját, ami Péter nagy visszatérése. Egy kutyanehéz életszakasz után felállt és arról csinált egy darabot, hogy minden szenvedés közepette egyedül az alkotásnak van értelme, a belső késztetéseinkre kell koncentrálnunk. Lehet, hogy hülyén hangzik amit mondok, de az előadás szép lassan visszaadta a hitemet, legalább egy estére.
Tóth Berta/ színház.hu

forrás: http://szinhaz.hu/
forrás: 


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5