„Nem aggódom a Gyógyírért” – interjú a Junior Prima díjas Göttinger Pállal
Junior Prima Díjat kapott Göttinger Pál, a Gyógyír északi szélre című előadás rendezője. Ez a díj a Prima Primissima „kistestvére”, amit 30 év alattiak öt kategóriában kaphatnak meg.
► Ez az első igazi díjad?
Göttinger Pál (GP): Tulajdonképpen igen. 2008-ban az a.N.N.a. című előadásom a legjobb rendezés díját nyerte el az Alternatív Színházi Fesztiválon, de az az előadásnak szólt, nem csak nekem.
► Hogyan értesültél arról, hogy Junior Prima lettél?
GP: A tényt nem közölték, viszont kétszer is fölhívtak, hogy ráérek-e a díjkiosztó időpontjában. Aztán, amikor azt is mondták, hogy az irataim mindenképp legyenek nálam, akkor kezdett gyanús lenni… Elvileg a helyszínen derülhet ki a díjazottak névsora, de valahogy értesíteniük kellett, hogy jelenjünk meg. Úgyhogy hivatalosan akkor tudtam meg, amikor átvettem.
► Kortársak vagytok, azonos területen dolgoztok. Volt már közös munkád a többi díjazottal?
GP: Ötvös Andrással és Polgár Csabával igen. Kovács Lehellel még nem, de évfolyamtársak voltunk a Színművészeti Egyetemen. Grisnik Petrával épp most dolgozom először, Kaposváron próbálunk, december 9-én lesz a bemutató. Pál Andrással az Ördögkatlan Fesztiválon volt lehetőségem közös munkára. A többiekkel még nem találkoztam.
► Indokolták, hogy miért épp nektek ítélték meg a díjat?
GP: Nem tudom, hogyan van a procedúra, hogy mi alapján kapja ezt meg valaki. A díjátadón mindenkiről elmondtak egy rövid méltatást. Indoklásnak nem nevezném, inkább egy összefoglaló volt ez, hogy melyikünk mit is csinált, amióta a pályán van.
► A Gyógyír északi szélre igazi közönségsiker lett. Szerinted volt ennek köze ehhez az elismeréshez?
GP: Két éve osztanak Junior Prima Díjat Színház- és filmművészet kategóriában is, ez a társalapítónak, azFHB Banknak is köszönhető. Az ő képviselőjük az átadás után azt mondta, neki nagyon tetszett a Gyógyír, talán ez is benne van.
► Nyár elején mutattátok be az előadást, lement Balatonföldváron, az Óbudai Társaskörben, ősztől pedig a Belvárosi Színházban látható. Nyomon követed a sorsát, megnézed néha?
GP: Próbálom figyelni. Azt látom, hogy megtalálta a helyét és a közönségét a Belvárosi Színházban, ezért köszönet Orlai Tibornak. Mondják, a legutóbbi előadáson hét percig tapsoltak… Kegyelmi állapotban készült az előadás, nagyszerű színészeket kaptam. Kicsit szétszabdalt volt a próbaidőszak, többször le kellett állnunk, Fullajtár Andreának, Őze Áronnak és nekem is voltak az évad során egyéb színházi elfoglaltságaink. Ezt tudtuk előre, úgyhogy februárban kezdtünk próbálni a júliusi bemutatóra. Ettől viszont nagyon biztos alapokat kapott. A mai napig tartja a tempóját, a ritmusát, ami egy kétszereplős, jószerével csak rövid monológokból álló előadásnál komoly dolog. A műsoron lévő előadásaim közül a Gyógyírért aggódom a legkevésbé, teljesen biztos vagyok benne, hogy minden este rendben lemegy, és ráadásul, ahogy mondani szokás: meg is születik. Bizalmat érzek a színészek iránt. És ők is irántam, úgy tűnik. Hacsak nem füllentenek nekem: szeretik ezt az előadást. Persze biztos azért is, mert egyiküknek ezért, másikuknak azért, de ez a műfaj hiányzott a repertoárjukról.
► Elhagytad a Bárkát, ősztől a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja vagy. Miért?
GP: Bérczes László még tavaly szerződött át a Bárkából, tulajdonképpen az ő hívására mentem. Idén egy, jövőre két kötelező rendezésem lesz Kaposváron. Elvégzem a társulati tagsággal járó feladataimat is, részt veszek a jövő évad tervezésében, de egyelőre nem költözöm oda. Majd meglátjuk, mire jutunk egymással.