Tanár úr, kérem, ... mennyen má' a high school highba

Próbaszünetben osonok be a földszinti nézőtérre. Épül az osztályterem: padok, székek, nehéz iskolatáskák, ablakzsiráf (a gimiben??? jójó, még csak jelzés), katedrának kitámasztás, lefixálás, kész.

Középen Gyuri (Székely, az ügyelő): Pali, így nézünk ki? Pali (Göttinger, a rendező): Mehetünk! Gyuri (Székely, az ügyelő): Tábla? Gyuri (Csík, a díszlettervező): Hát ha fal nincs, hol legyen a tábla? Horizont van! Én (Szemerédi, a jegyző magában): Gitár az osztályterembe? Én (Szemerédi, a jegyző magában): Hát, bítzenés szindarab... Aztán eszembe jut Széchenyi Kati néni: Háttal nem kezdünk mondatot!

Létszámellenőrzés. Tolnai Hella? Jelen! Marofka? Jelen! Fándly? Jelen! Dénes, Takács, Béli, Mózes, Gulácsi? Jeleeeeeen! Lovas hiányzik (igazoltan). Valaki megin' otthon hagyta az uzsiját! Göttinger Tanár Úr köszönti Vackort az első bében, majd megkéri a kamaszokat, hogy ismertessék a jelenet szövegét. A-moll-c-a-négyzeten-dúr. Némedi-matektanár-Árpád bácsi összes Gépészes tanára karakteréből merít, hogy megtestesítse A Tanárt (a mai próbán ismeretlen okokból fehér köpeny helyett csíkos frottír fürdőköpenyben, ám tekintélyéből mit sem veszítve). Minden egyes ismétléskor mást hangsúlyoz, a laza jófej, laissez fare; a kedves, megértő, igazi pedagógus és a porosz oktatási rendszer tábornoka. De leginkább ezek keveréke. Grafitceruzák, racák, orrok a papíron, naplópapír-suhogás, óra előtti dongás, füzetlap-kitépés, galacsindobálásból következő méltatlankodás. Repülök vissza az időben: érzem: az ember fejét néha mintha mágnes húzná a pad világoszöld, körzőheggyel szétkaristolt, hyposzagú asztallapja felé. Homlokkal az alkarra dőlés, elbújva a másik háta mögött, nem fog észrevenni a Rezső (/a Budai/a Gyovai/ az Erdeiné). Nem volt annyira régen, és mégis, mintha évezredekkel ezelőtt: úgy beszélni, hogy előtte felállsz, hintázva egyensúlyozni a szék két hátsó lábán. És megvan az az érzés is, mikor a kulcscsomó csattan a homlokod mellett (mégis észrevett), és érzed, az arcod lángol, a hajad töve is ég, mintha a hajhagymáid tűkké váltak volna, az alkarodon libabőr, a tenyered nyomot hagy a pad zöldjén.

Hogy a mai fiatalság? Nem is tudom, internet, fb, generation gap, felgyorsult, szekularizálódott, digitalizálódott, virtualizálódott. De azért a pad az pad a feneked alatt.

forrás: http://www.csiky.hu/