Végtelen úton

Akkor végződött, amikor a városba költöztek. A szülei beíratták zeneiskolába. Merthogy ott volt zeneiskola, a faluba' meg nem, és különben is, valamit csak kell a gyereknek. De mi legyen a hangszer? Otthon semmi nem volt, legyen hát hegedű, azt lehet az iskolától kölcsönözni, azt lehet hozni-vinni. Hisz ha zongora lett volna! De hegedű volt. Amitől a hétéves gyereknek azonnal libabőrös lett mindene, meg ha volt már rajta szőrszál, hát az égnek állt, ha egyszer is végighúzta a vonót. Hogy a gyantázással lett volna a baj vagy nem jól húzta? Mindegy is, a végeredmény, csak hogy értse az olvasó, hasonlatos volt ahhoz, mint amikor a kréta sikít a táblán. Ezzel, ezzel a hanggal végződött a zenetanulás, és ezzel kezdődött a hangszerektől életen át tartó ámulattal vegyes félelem. Pedighát. Pedighát folyton csak efelé törte a fene. A gitár felé. Minden péntek este belekörmölte a szótárfüzetből átalakított titkos dossziéba a heti slágerlistát, a sajátját. Azt, amit a rédjó lukszemburgból, meg a csekelászlóból magának összeókumulált. '68-at írunk, a gyerek észre sem veszi, hogy bevonulunk a csehszlovákokhoz, ő a listát vezeti, és az év végén összesít: holtversenyben nyer a Rolling a Jumpin' Jack Flashsel és a Small Faces a Tin Soldierrel. Az iskolai padba is az öt Rollingos portréját rajzolja - előbb tollal, aztán megerősítve körzőheggyel, hogy megőrizze őket az örök időknek. Az osztályzenekart is menedzseli, az angol szövegeket ő szedi le a rádióból, mert az ő hablatya hasonlít legjobban az angolhoz. Sőt, a recski szilveszteri vállalati bulin még énekel is a zenekarral, minden Equals-számra (ami egyébként mindig ugyanaz: Baby Come Back) jut egy Akácos út. Talán még mindig efelé igyekszik, a gitár felé. Akkor, amikor könyvet ír csehtamásról, akkor, amikor megkérdezi barátait, Háyt meg Lovasit, hogy nem lenne-e kedvük valamit közösen... Talán még ekkor is azon a végtelen úton jár, ami egyszer, valamikor elvezeti őt a gitárhoz. És akkor elkezdődik: kezébe fogja a hangszert, lefogja egymás után azt a négy akkordot, és övé lesz a világ.

Bérczes László