Életmódshop
Ön, kedves olvasó, elérkezik az életében egy döntéshez. A döntésnek következményei vannak, s ön nyilván szeretné azokat előre látni. Milyen remek lenne, ha akadna egy bolt, ahová bemenvén előre láthatná a döntése következményeit. Ön igénybe venné e bolt szolgáltatásait?
Shivak Shurmannak, a darab hősének hamarosan gyermeke születik. Épp ideje beszerezni a bababútort, felkeresi hát a Furnitur céget, csakúgy, mintha mi az Ikeába mennénk. Azonban a Furnitur némileg más, mint az Ikea – nem a bútort, hanem az életformát lehet megújítani általa. Mégpedig oly módon, hogy a Furnitur készséges csapata szembesíti az embert addigi és eljövendő élete bizonyos pontjaival.
Shivaknak, miközben a cég protokolljai szerinti fogadtatás közepette elragadják tőle „kívánságlistáját” (hiszen miért is lenne arra szükség, ha tényleg kíván valamit, csak emlékszik rá), be kell költöznie a 9-es szobába, amely megtévesztésig hasonlít saját otthonára, olyannyira, hogy barátnője éppen ott fürdik a kádban. Shivak nagyon meglepődik, nem tudja mire vélni a helyzetet, mi, ismervén Vinnai András, a darab írójának világát, kevésbé hökkenünk meg. Itt bizony a valóság és a fikció furcsa keveredése megy végbe hamarosan – természetesen a darab mint alapfikció keretein belül –, amelyben nem az a lényeg, hogy mi a valódi és mi nem, hanem az az atmoszféra és azok a döntéshelyzetek, amelyeket a Furnitur áruház modellez kedves vevőjének.
Így idéztetik fel a folytonos családi vita, amelynek minden alkalommal a Shivakhoz legközelebbi tükör látja kárát, illetve a családhoz tartozó figurák, az anyós és az após, akik ezúttal – hisz a Furnitur mindent lehetővé tesz – nem bújnak a mindennapokban oly kényelmes álcák mögé, hanem saját létezésük lényegét adva mutatnak egy elrettentő példát arra, hová fajulhat egy nem vágyott, de a gyerek jövetele miatt vélhetően kényszerből érkező együttélés.
Aztán a jövő: a gyerek mint csecsemő, akitől egy percet sem lehet aludni, mint kisgyerek, akinek egyáltalán semmi kedve nincs kakilni, és így tovább egészen a már távoli jövőig, amikor apa és fia két ismeretlenként találkozik össze. Mert az út, amelyen Shivak halad, a teljes elhidegülés, az elidegenülés, a magány útja; ennek oka pedig a szembenézés hiánya, az önmagáért és döntéseiért való felelősségvállalás elmulasztása.
Vinnai társadalmi tünetet felnagyító darabja zenés betétekkel bővül a temesvári színház előadásában, ami olyan értelemben jó ötlet, hogy akár a fiatalabb – a darab által érintett – korosztályt is bevonzhatja a színházba; Cári Tibor zenéje musicalesen trendi, de nem olcsó tucatárú: korrekt alkalmazott muzsika. Kár, hogy e betéteket Göttinger Pál rendező nemigen tudja a darab hasznára fordítani, betétek maradnak csupán. Holott maga az előadás kifejezetten összhangban van a drámával: szerencsésen kiemeli mind a komikus, mind a mélyebb vonulatait, csak helyenként hosszabb a kelleténél, nemigen érteni, miért nem él a rendező a párhuzamos szerkesztés időnként adódni látszó eszközével, amelyet Albert Alpár bútoráruházba adaptált, folyamatosan cserélt szobaboxok alkotta díszletében akár meg is lehetett volna könnyen valósítani.
Ugyan a tempó időnként megakad, az előadás azonban egy pillanatra sem veszti szem elől magát. A moderátort játszó Tokai Andrea egy merő protokolldroidként vezeti hősünket a pokol élete különbözőbugyrain időszakain át, három fáradhatatlan és aprólékos munkával különböző arcúra hangolt segéderő – Aszalos Géza, Páll Gecse Ákos, Vass Richárd –, illetve egy tökéletesen abszurd áruházi kabalaállatka – fürj: Kocsárdi Levente – közreműködésével. Az élet minden szeletét tévedhetetlen biztonsággal uraló apát Bandi András Zsolt teszi oly ismerős jelenséggé, a feleségét zseniálisan alakító Éder Enikő pedig saját, külön drámát épít fel a férje öntudatlan pillanatait önmaga kiteljesedésére használó, majd a férj egyszerű mellékletévé visszaalakuló asszony képében. Shivak barátnőjét Magyari Etelka eszköztelen természetességgel alakítja. Majdan megszülető, a furcsa családban meglehetősen furcsává váló gyermeküket Molnos András Csaba, a kísértésként megjelenő vak szappanopera-nőt Tasnádi-Sáhy Noémi játssza. Együttesük különböző szinten ugyan, de megpróbálja érteni a darab furcsa töredezettségét, a síkok egymásba játszatását, a vélhető valóság és a főszereplő szemszöge közötti feleselést.
Nota bene töredezettség – a Shivakot játszó Kiss Attila a kezdeti nyeszlett gyámoltalanságból indulva a darab során „öltözködik föl”, s a végén, immár teljes emberként visszajutva az elejére próbálja összerakni az összetört tükörpuzzle-darabokat. Az egyik üveggel játszva végigjáratja a tükörcserépből visszaverődő fényt a nézőtéren. Lehet, hogy didaktikus, de mégis fontos gesztus: abból jelez valamit, hogy a darab végeztével együtt megyünk ki az áruházból – a többit már mi döntjük el.
(TESZT Fesztivál, Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, 2012. május 26.)
Ugrai István
Forrás: http://7ora7.hu