SZABÓ BORBÁLA: TELEFONDOKTOR
- egyszemélyes bohózat -
Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja
magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel
kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja,
amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani
ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek
odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan
helyrehozhatatlant - mindvégig bezárva. Vajon képes lesz-e Békés Dénes
elrendezni ezt a délutánt (és vele az egész romba dőlni látszó életét), újra
egybesodorni a két óvodás gyermeke, egy link barátja, annak naiv barátnője,
valamint öko-bio-liberális-waldorfos felesége, szélsőjobboldali érzelmű idős
édesanyja és egy paciensének éppen születőfélben lévő kisbabája által
darabokra cincált szálakat - vagy kénytelen lesz elkezdeni igazat mondani?
Játssza: Göttinger Pál
Zene: Dinyés Dániel
Látvány: Csík Melinda
Rendezte: Orosz Dénes
A Manna Egyesület produkciója.
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Göttinger Pál hamar magához vonzza a közönség figyelmét. Az alaphelyzet
meglehetősen egyszerű. A feleségéhez őszintének lenni nem merő doktor
beletöri a kulcsot a zárba, ezért órákra a rendelője foglya lesz, miközben
telefonon (mindjárt három darabon!) próbálja elrendezni a kellemetlen
helyzet okozta, egyre sokasodó problémákat. Partnerei a darabban a (komikus
sztereotípiáknak egyébként tökéletesen megfelelő) feleség, a házsártos mama,
a legjobb barát, annak szeretője, valamint két kislánya, az éppen riasztott
lakatos, és egy mindenórás páciens – mindannyian a vonal másik végén. Doktor
Békés a bohózatok klasszikus dramaturgiája szerint – a közönség legnagyobb
örömére persze – egyre inkább belebonyolódik a saját helyzetébe. (...)
Göttinger energikusan játssza végig a nyolcvan percet. (Revizor Online)
A Telefondoktor egyszemélyes darab, méghozzá az elsősorban rendezőként
ismert főszereplő, Göttinger Pál lassú kiborulásának folyamata, amely egy
sokak által ismert szituációt forgat ki, miközben humorral és iróniával
beszél kortünetekről, groteszk társadalmi jelenségekről és mindazokról, akik
veszítették már el az uralmat saját életük felett. Szabó Borbála remek
dramaturgiai ívet befutó szövegkönyvét puritán díszletekben és visszafogott
gesztusokban keltette életre Göttinger Pál és Orosz Dénes, akinek eddigi
filmes pályafutása alapján a túlbeszélés és a párkapcsolati konfliktus sem
ismeretlen terep. (magyar.film.hu)
Utoljára Kern Andrással láttam egyszemélyes darabot (A kellékes). A több
évtizedes rutin, habitusa, s az általam szeretett manírok kellő biztosítékot
jelentettek a játékidő kitöltésére. Ez esetben egy számomra ismeretlen arc
érte el ugyanezt, aki szerethetően, szimpatikus kiszolgáltatottsággal
hullámvasutazza végig a bő egy órát. Szabó Borbála nekünk és rólunk írt.
Intelligens humora méltó arra, hogy Neil Simon és Francis Veber nevét is
felemlegessem. Sikerül úgy beszéltetnie egy pasit, hogy az éteri cirkusz
összes láthatatlan szereplőjét könnyedén lerajzolnánk, sőt olykor még a
hangjukat is hallani véljük. Három tehetséges fiatal profi összmunkája, ami
az utolsó percig remek ritmussal bír. A hasonló mókuskerékben taposó nézőt
pedig kiadós nevetésre ítélik, mert tudják, egy zűrös nap után pont erre van
igénye. Köszönjük szépen! (hetediksor.hu)
Van, aki beül egy monodrámára mindenfajta kétség nélkül? Hiszen egyetlen
ember akarja lekötni sokak figyelmét, ami veszélyes vállalkozás, pláne, ha
az illető, Göttinger Pál, nem is színész, inkább rendező. Mi keresnivalója
van neki a színpadon egyáltalán? Tényleg elvisz másfél órát úgy, hogy ne
váljon se ripaccsá, se unalmassá? Igen, be kell látni, el. Méghozzá úgy
tűnik, könnyedén. (Népszabadság)
Üresjáratok nincsenek, mindennek megvan a dramaturgiai jelentősége, az író,
a rendező és a színész remek együttműködése süt át a darab minden percén.
Rendkívül élvezetes produkció, mely után mindenki várni fogja Göttinger
újabb színészi alakítását, és Orosz újabb rendezését. (observer.hu)
És épp ez a Telefondoktor nagy erénye: egy pillanatra sem engedi el a
nézőt, hihetetlen jó ritmusa van, és a közönség sokszor majdnem lefordul a
székről nevettében. Előadás közben teljesen meg lehet feledkezni arról, hogy
a fő- (és egyben egyedüli) szereplő valójában három (sőt, négy) süket
telefonba beszél, reakciói teljesen spontánnak, véletlenszerűnek hatnak – és
pont ebből látszik, mennyire ki van találva az egész, mennyire feszes és
pontos koreográfiát követ a darab.(KönyvParadicsom)
Annak ellenére, hogy az egy térben, egy szereplővel operáló darab ötlete
hathatna unalmasnak, a verbális humor és ötletesség élvezetessé teszi a
Telefondoktort. Békés Dénes karakterében egy kicsit mindenki magára
ismerhet, nagyon emberi és esendő, ugyanakkor mulatságos figura, aki nem kis
öniróniával képes szemlélni saját életét. A történet emellett az
örökérvényűség mellett azért is kifejezetten élvezetes, mert van benne egy
jó adag magyar valóság, gondolatok és kritika a világot illetően, amelyben
élünk. (kulturpart.hu)
Egy pillanatra sem vagyunk magunkra hagyva, jól vagyunk vezetve, így pedig
könnyű szeretni ezt az előadást. (7ora7.hu)
Letölthető előadásfotók: https://flic.kr/s/aHBqjzPyGf