Hétvégén még Péterfy Bori progresszív tombolásával integettünk a nyárnak egy utolsó utáni fesztiválnapon, és vártuk, hogy beüssön a barnán rezgő őszi űr. Amíg azonban lesznek emberek, akik simán kölcsönadják a nappalijukat koncerttérnek, vagy képesek öntőüstök és vizes medencék köré csalogatni másokat, zenét, vagy mesét hallgatni, addig távol marad az üresség.
Bár jó néha elzarándokolni a Müpába, megnézni egy fotókiállítást a Mai Manóban, vagy a Szépművészetiben lekövetni az épp aktuális nagy művész életművének egy szeletét, még jobb elengedni olykor a mainstream kultúrafogyasztás görcsösen rángatott fonalát, hogy aztán arisztokrata merevség nélkül huppanjunk oda a medence szélére a zsíros kenyerünkkel. Mintha otthon lennénk.Ötödször is itt a Kultúrfürdő.
Istállóból koncerttér
Besétálunk egy budai ház udvarába, azt mondják, korábban bordély is üzemelt az egyik szárnyban, a nyilak viszont hátra irányítanak a fák közé. Csellószonátákat jöttünk hallgatni egy magánlakásba - a vendéglátó arról mesél, hogy az otthonuk évtizedekkel ezelőtt istálló volt és kocsiszín, alatta pedig barlang van, nem pince.
Szinte nem is érti a kérdést, amikor azt firtatom, miért adták kölcsön a lakásukat ennyi embernek; evidenciának tekinti. Azt mondja, tavaly áthallatszottak a kultúrfürdős koncertek a mostanra életveszélyessé vált szomszédos ál-törökfürdőből, nekik pedig megjött a kedvük, hogy közelebbről is belehallgassanak, aztán, hogy beszálljanak.
Könnyű, nyáresti koncertet ígérnek, negyven-ötven ember kuporodik össze egy nappali padlóján, ahol a hatvanéves ugyanúgy vállalja a törökülést, mint a négyéves, sőt, az alternatív jógapóz hozzáad a hangulathoz. Az előszobában még pont van egy hely a gyerekek gumicsizmái mellett, ott a könyvespolcra is rálátunk, ha elkalandoznánk.
Stoll Péter (cselló) és Kassai Róbert (zongora) zenélnek, mindketten bejártak már több külföldi hangversenytermet, de jól áll nekik a családias minitér is. A szűk egy órába beleférnek az olyan közönségdarabok, mint Mozart Török indulója, vagy Chopin Cisz-moll noktürnje, de sok a laikust ismeretlenségével beszippantó szám is. Kint eső, szendvicsek és bor, bent zene, mi pedig biztosan tudjuk már akkor is, hogy nem állunk meg itt. Más helyszín, más műfaj is kell.
Jin-jang élmény
Kedden már egy 19. századi, faszerkezetű gyárcsarnokba érkezünk, olvasztókemencék és öntőüstök közé. Hatalmas a tér, de a fuvola és a harsona hangja sem veszik el benne. A Barnabás Fuvolakvintett és a Four Bones harsonanégyes nehéz dologba markolt, mikor összeállt, ugyanis egyik formációra sem gondolnak a zeneszerzők igazán. A kotta tehát kevés, zenei átiratot készíteni viszont izgalmas kihívás.
Ennél csak az izgalmasabb, amikor ez a két együttes egymás mellé kerül egy estére. A fuvola suhanó pianói összekacsintanak a harsonák játékos erejével, a nők energiái a férfiakéval, a produkciók különállóak, a hangok mégis egymást támogatják - teljes a jin-jang élmény.
A koncert legszebb része mégsem a zene, vagy a zenészek egymás iránti tiszteletének tapinthatósága, hanem az emlékezés magától értetődő csendje, ami a kvintett pár napja elhunyt tanárának és névadójának, Barnabás Zoltánnak szól. A lányok biztosak benne, hogy már Mozarttal kvaterkázik, sőt, a mester legkirívóbb zeneszerzői hibáit is megpedzette már neki.
Chilis-vaníliás török kaja
A fürdőzés itt sem áll meg, szemezünk a további programokkal, a szervezőktől pedig segítséget kapunk, mit ne hagyjunk ki semmiképp sem.
Lesz például bolhapiac a Margit utca kilencben, ami önmagában megér egy sétát. A helyszín még alakulóban van: két romos, fákkal benőtt ház udvarát alakítottak át, ahol délelőtt termelői piac, este pedig tánc és zene lesz majd egyszer, Kultúrfürdőtől függetlenül is.
Ugyanitt egy másik alkalommal a Chili és Vaníliával ehetünk végig egy isztambuli reggelit élő zenével. Amit ígérnek: tepsibörek, menemen, és joghurtos padlizsán a Gül Baba tövében (vigyázat, regisztrálni kell!). Szintén itt énekli majd el a Csíkszerda improvizációs kórus a Fából faragott királyfitörténetét. Ária nélküli opera, szereplőmentes történetmesélés, hömpölygő zene.
Csobbanós
De hogy a valódi fürdős eseményeket se hagyjuk ki, az egyik központi helyszín a Vízivárosban most a Veli bej fürdő, amit 1574-ben egy forró vizes mocsárra húztak rá. Ha erre tévednénk, mindenképp vigyünk fürdőruhát, a programok közül pedig mindenképp vessük bele magunkat a Hangfürdőbe. Megérkezés, léleklazítás, fényakkord, relaxáció és kórusimprovizáció. Csend. (A hangpamacsokba itt bele is hallgathatunk.)
Ezen túl lesznek még Shakespeare szonettek Senával, Gyabronka József önálló esttel jelentkezik, játszik a Závada Pál és a Szakértők, a szeptember közepéig futó programsorozatnak pedig méltó befejezése is lesz.
A közönség a gálatúra keretében térképek segítségével kisebb-nagyobb csapatokban járja be a környék nem hétköznapi részeit. A titokból annyit árulnak el, hogy a séta közben meglepi a társaságot egy-egy csapat zenész, kórus, vagy színművész. Hogy ki, mikor, és a Víziváros melyik eldugott kapualjában, utcájában, vagy panorámás kilátójában tűnik fel, az a játék része lesz.
Mi is az a Kultúrfürdő?
A Kultúrfürdő egy nyári-kora őszi programsorozat, amelyet a Halastó Közhasznú Kulturális Egyesület szervez a budapesti Víziváros különleges, eddig művészeti célra kevésbé használt helyszíneire, tereire. A Halastó kórusból kinőtt kultúraéhes társaság önkéntes munkájának köszönhetően az első években a Frankel Leó úti ál-törökfürdő romjai adtak otthont a programoknak. Ám a Kultúrfürdő kilépett medréből, és újabb izgalmas helyszíneket vett birtokba.
2012-ben a programsorozat ötödik alkalommal jön létre. Ugyanúgy, mint az előző években, most is nagyon fontosnak tartják, hogy programjaikkal „belakják” a helyszíneket. A Kultúrfürdő rendszeres tematikái a víz, illetve a fürdőkultúra, idén pedig különös hangsúlyt fektetnek az utcazenei produkciókra, illetve workshopot szerveznek amatőr résztvevőknek is.
forrás: http://hvg.hu/
