Addig maradnak a szervezők, amíg a rendezvény el nem veszti az ártatlanságát
Életemben nem stoppoltam annyit, mint most három napig az Ördögkatlan Fesztiválon Palkonyától Nagyharsányon át Kisharsányig. Szinte gondolkodás nélkül megállnak az autósok, hogy a fesztivál-karszalagosokat elfuvarozzák a falvak között, az ötnapos augusztus eleji rendezvény busza ugyanis csak óránként, éjjel még ritkábban jár. Kapolcson is így kezdődött a kilencvenes években, csakhogy ott ma már jóval bizalmatlanabbak a sofőrök, toporoghat órákat az ember negyven fokban az út szélén, amíg valaki megáll.
Életemben nem stoppoltam annyit, mint most három napig az Ördögkatlan Fesztiválon Palkonyától Nagyharsányon át Kisharsányig. Szinte gondolkodás nélkül megállnak az autósok, hogy a fesztivál-karszalagosokat elfuvarozzák a falvak között, az ötnapos augusztus eleji rendezvény busza ugyanis csak óránként, éjjel még ritkábban jár. Kapolcson is így kezdődött a kilencvenes években, csakhogy ott ma már jóval bizalmatlanabbak a sofőrök, toporoghat órákat az ember negyven fokban az út szélén, amíg valaki megáll. Az ilyen utazásban az is jó, hogy közben megtudunk ezt-azt a rutinos ördögkatlanosoktól, a helyiektől, a szőlősgazdáktól, a szálláskiadóktól. Például, hogy a villányi Halasi Pincészetbe már iPaden fut az étlap, a Sauskánál lézerrel vizsgálják a szőlőszemeket, és azt is megmutatja egy helybeli, merre fekszenek a (másod)unokatestvér borászpár Gere Attila és Gere Tamás birtokai, majd azt is hozzábiggyeszti: a Gerék feleségei történetesen testvérek. Útközben halljuk azt is, hogy a falvak közé ékelt Villány ugyan nem része a Kiss Mónika és Bérczes László alapította Ördögkatlan Fesztiválnak, mégis sokat profitál belőle.
Minden második autós, az ötödik Katlan visszatérő vendégei azt emlegetik: ilyen volt a Művészetek Völgye is a kezdetekben. Egyébként a főszervezők is a Völgyből indultak: Bárka Kikötőt vittek 2001-től hat éven át. Aztán a hetedikben, az utolsó pillanatban kiderült, nincs rá pénz, így továbbálltak, és kikötöttek Ördögkatlan Összművészeti Fesztiválként Baranya megyében, a szársomlyói szoborparkban.
Ha nem olvastuk volna, hogy az ördögkatlan nevet egy helyi legenda nyomán kapta a fesztivál, akkor azt mondanánk, a nagyharsányi tornaterem lehet a névadó. Erről ugyanis minden színész azt mesélte: hőfokát tekintve maga a pokol. Itt játszott Pintér Béla és Társulata, a Bárka Színház, valamint itt ment a Vígszínház, a Szakkör és a Füge közös produkciója, A pestis is Hegedűs D. Géza és Márkos Albert előadásában. Nem mintha más zárt helyen jobban járt volna művész és közönség. Mi például a remek Telefondoktor-előadáson aszalódtunk, amelyet a színészként is tehetséges rendező, Göttinger Pál izzadt ki magából Palkonyán kétszer is.
Frissen festették meggypirosra pár hete a palkonyai katolikus körtemplom kupoláit, amely szintén koncerthelyszín. Mi például a halásznadrágban, strandpapucsban zenélő, lassan világsztárrá érő hegedűművész, Baráti Kristóf és a szintén nemzetközileg elismert csellóművész, Várdai István délutáni közös koncertjén ragadtunk oda a padhoz. De minden csepp izzadság megérte!
Azt szeretem a jó fesztiválokban, hogy mindig felfedez az ember egy-egy olyan művészt, akit már régen ismernie kellene, de a csillagok állása vagy a programtorlódás miatt ez korábban nem sikerült. Ilyen volt Palkonyán Korpás Éva, aki gyerekkoncertjére az erdélyi, felvidéki autentikus magyar népzene kiváló dalait hozta el. Kell is a jó program, mert temérdek a fiatal az Ördögkatlanon, főleg a nagyharsányi esti/éjjeli koncerteken vannak sokan. Néhányan panaszkodnak, hogy egy-egy koncerten ugyanaz a műsor, mint tavaly, de igazából a fenét sem érdekli, hiszen tömegek verődtek össze a Besh O Dromra, Sziámi új csapatára Takáts Eszterrel, a Catsandoxra, Péterfy Borira, a 30Y-re, és feltehetően a nyitó Quimbyre és a záró Kiscsillagra is, de azt még vagy már nem láttuk.
Az idei fesztivál szenzációjaként hirdetett francia cirkuszszínház sátra előtt is sok az egyetemista korú. Ők általában fel-le cirkálnak a sorok között, és felszabaduló sorszámok után érdeklődnek. A Galapiat Cirque produkciója és az összes többi színház ugyanis sorszámköteles –nyilván a véges ülőhely miatt. Tizenegykor kezdik el a számokat osztogatni a helyszínt adó falu információs pontján, és olyan is van, aki már hatkor letáborozik a pultnál, hogy biztos legyen széke. Negyed tizenkettőre minden elfogy, a helybeliek is örömmel tankolnak fel a belépőkből. Nem mindenki kultiválja ezt a rendszert, de sokkal jobb ötletről még nem hallottunk.
A francia cirkuszról még annyit, hogy az elkényeztetett cirkuszszínházba járó énem értékelte ugyan a fiatalokból álló csapat frissességét, képességét (zenél, akrobatizál és akár énekel mindegyik), de tény, kockázatban, izgalomban meg sem közelíti, amit a Trafóban télen a Circus Cirkörtől láthattunk. Ráadásul a szájból szájba pattogó-lövellő pingponglabda ott is az egyik szám kiemelkedő eleme volt.
A nagyharsányi Narancsligetbe települt a Magyar Narancs folyóirat is, hangulatos a helyszín. Még Budapesten kipécéztük a fantasztikus színházi fotográfus Koncz Zsuzsa munkáiból készült tárlatot. A nemrég meghalt fotós képei nagy része jól ismert, szinte már történelem a félszobányi sorozat a pár éve elhunyt Cseh Tamásról. Amit nagyon hiányoltunk, és ezt tette volna Koncz Zsuzsa is: a képaláírás és a megfelelő installáció.
Befogadható, jó energiájú, otthonos fesztivál az Ördögkatlan. Értékelendő az is, hogy a vásárjelleg nem ölt akkora méreteket, mint a Művészetek Völgyében, bár az is igaz, hogy a Katlan 27 millió forintot kapott az NKA-tól, míg Kapolcs ennek bő harmadát, 10 milliót. Így valószínűleg az árusbevétel sem tűnt annyira égetőnek, mint a Balaton-felvidéken. Bár mi itt az ötleteket díjaztuk leginkább, mondjuk a cserebereudvar-részt Kisharsányban, ahol könyvet, ruhát és zenét lehet hozni-vinni. Vagy a redizájnolt termékeket, mint mondjuk a kávézacc pénztárcákat, azaz kávészacskókból varrt szütyőket. Igazán biztató ebben a fesztiválban, amit Kiss Mónika és Bérczes László ígér: itt is addig maradnak, míg a Katlan el nem kezd intézményesülni, amíg el nem veszti az ártatlanságát. Ha már túlnő rajtuk, új helyet keresnek, és a nulláról építenek egy másikat. Az ördög tudja, mennyi idejük van még.
forrás: http://nol.hu/
