"Mindenki kiszolgáltatott helyzetben van” - interjú Fullajtár Andreával

Játszik, tanít, doktorit ír. Igyekszik mindenhova elmenni, ahol kíváncsiak a véleményére, és azt egy színházinál nagyobb közönség előtt el is mondhatja. Fullajtár Andrea a Katona József Színház érinthetetlenségéről, egy e-mail szerelemről, meg arról, hogyan és miért Áll a bál.

"Azért lesz valakiből színész, hogy a személyiségének azokat a jegyeit találja meg, amikről korábban nem volt tudomása" - mondja Fullajtár Andrea. A színésznő 15 éve tagja az idén 30 éves Katona József Színháznak.

hvg.hu: Új tendenciának tűnik a Katona műsorán az olyan zenés darabok, pódiumműsorok bemutatása, mint amilyen az Áll a bál. Hogyan állt össze a rendezésében a Bodnár Erika, Fullajtár Andrea, Pálmai Anna, Borbély Alexandra, Pálos Hanna nevéből kirakható című előadás?

Fullajtár Andrea: Máté Gábor az igazgatói pályázatába is beleírta, hogy szeretné, ha a színészei olyan műsorokat csinálnának, amelyekből a közönség jobban megismeri őket. Ezért születnek önálló estek a Sufniban. Gábor több mint húsz éve társulati tag. Pontosan látja, hogy mire van igény a társulat részéről. Amúgy nem az a jellemző a Katonára, hogy színészre keresnének darabot. Nagyon ritka egy színész életében, hogy általa kedvelt verseket vagy prózákat mondhat. A tavaly előtti évad vége felé az egyik előadás után a Kamrában azt mondtuk egymásnak, jó lenne egyszer valami olyat csinálni, amit nem mások osztanak ránk, hanem mi válogatjuk ki a kedvenc verseinket, prózáinkat. Felajánlottam, hogy szívesen összefogom az egészet. Alapvetően nem volt célom a rendezés, ha az lett volna, előveszek egy színdarabot és megmutatom, hogy mit gondolok a színházról. Az Áll a bál öt színész előadóestjének az összefűzése, amiben nagy segítségemre volt a színház dramaturgja, Radnai Annamária. Koprodukcióban készült a Kultkikötővel, amelynek igazgatója, Nagy Viktor egymillió forinttal beszállt a költségvetésbe. Az sem véletlen, hogy szinte alig van díszlet, mert szeretnénk majd vendégszereplésre utazni az előadással.

hvg.hu: Esterházy, Závada, Varró, Márai, Petri, Mosonyi, Nemes Nagy és a többek szövegeiből összeáll egy kép a női létezés különböző aspektusairól, és kirajzolódik, hogy nemcsak nőnek lenni nehéz Magyarországon.

F. A.: Nyílvánvalóan nekem is vannak olyan kedvenc prózáim, amelyek könnyedebb dolgokról, szerelemről, boldogságról szólnak, de szerettem volna valami közéletit belevinni az előadásba. Civilként engem is az foglalkoztat, mi történik ma Magyarországon. Színészként is rengeteg olyan megmozduláson veszek részt, ahol hangot adhatok annak, mennyire fontosnak találom, hogy a közbeszéd vagy a közgondolkodás pozitív irányba forduljon. Tóth Krisztina Szólánca például nagyon erősen odamond, és pontos képe a hazai történéseknek, közállapotoknak.

hvg.hu: A Szóláncban egy nemzetieskedő férfi a vonaton verbális megaláz egy nőt a kisfiával. Tapasztalata szerint milyen hatása van a kirekesztés és a megalázás elleni megszólalásoknak például tüntetéseken?

F. A.: Ezt nehéz megítélni, de azt gondolom, hogy igen csekély. Sokkal komolyabb összefogásra lenne szükség mind a politikusok, mind a nálam jóval ismeretebb, nagyobb hatósugarú közéleti személyiségek részéről, hogy kiszoruljon a közgondolkodásból az agresszivitás. Ennek ellenére csinálom tovább, mert ha nem tenném, akkor hallgatólagosan beleegyeznék abba, ami irritál.

hvg.hu: Azt honnan tudták, hogy szívesen odaáll olyan ügyek mellé, mint a Klubrádióval való szolidaritás, a melegek megkülönböztetése elleni demonstráció, a rasszizmus elutasítása?

F. A.: Tudják rólam és mindig örülök, ha ilyen megkeresés adódik: a meleg felvonulás előtti videókat vagy a szimpátia beszédet is azért vállaltam el, mert úgy gondolom, nagy baj van, ha egy országban szimpátia beszédet kell mondani egy ilyen fajta megmozdulás mellett.

hvg.hu: Mostanában felerősödtek a színésztársadalom tagjainak kiszolgáltatottságával kapcsolatos gesztusok. Ön mit gondol, a Derzsi-Pozsgai incidens is ennek a része?

F.A.: Mindenki kiszolgáltatott helyzetben van ma Magyarországon. Abszolút mértékben függünk a napi politikai találmányaitól, a naponta nyilvánosságra kerülő "vívmányoktól” a gazdasági, közérzeti, közéleti nívótlanságtól. Az Újszínház állatorvosi ló: ráadásul egyszerre jelent meg a jelenlegi vezetés minden hibája, súlyos félreértése. El tudom képzelni, hogy van az a pont, amikor az ember üt, még akkor is, ha elítél mindenfajta erőszakot.

hvg.hu: A politika lesöpri a szakmai véleményeket. A Katona esetében mégis kikezdhetetetlennek tűnik a szakmaiság, a színvonal, és ami a legfőbb: a műhely érinthetetlensége.

F.A.: Tőlünk is folyamatosan elveszik a támogatást. A színház mindig keres új partnereket, szponzorokat, hogy folytatni tudja a munkáját. Természetesen vannak megkérdőjelezhetetlen szakmai vívmányok, amiket nem lehet elvenni.

hvg.hu: Jubileumi, harmincadik évadot ünnepelnek az idén. Kívülről nézve úgy tűnik, ezt a társulatot a nem csökkenő kohéziós erő, a közös szellemiség tartja egyben.

F.A.: A színvonal abból adódik, hogy mindenki tesz érte. Nyilván én árnyaltabban látom az összhang kérdését, azt, hogy mennyire vagyunk egyívású vagy azonos gondolkodás mentén szervezett társulat. Természetesen nálunk is vannak konfliktusok, egyet nem értések, mégis alapvetően mindenkiben erős szándék annak kifejezésére, hogy ennek a közlésnek ne csak egy minőségi művészi aspektusa legyen, hanem reagáljunk arra, ami körülöttünk történik. 

hvg.hu: A főiskola után rögtön a Katonához szerződött. Hogyan látja a saját tizenöt évét a társulatnál?

F.A.: Nekem is nagyon furcsa kimondani, belegondolni abba, hogy ilyen hosszú ideje itt vagyok. Gyakran ma is úgy érzem magam, mint egy kezdő, főleg abban az értelemben, hogy sokszor fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki egy szerepnek. Máskor meg érzem magamban a szakmai tapasztalatot és rutint, mégis elbizonytalanodok, hogy mit is kéne kezdeni magammal, hol tartok, meg tudom-e csinálni.

hvg.hu: Csak nem azt akarja mondani, hogy ez az önbizalomhiányból fakad?

F.A.: Inkább azt mondanám, hogy a számomra fontos munkákban mindig van egy pont, amikor annyira elengedem a korábban már bevált szakmai biztonságot, hogy erős szükségét érzem a rendező segítségének. Hiányolom, ha egy próbaidőszak alatt kimarad ez a fázis, és szomorú vagyok, ha azt érzem, hogy biztonsági tudásból oldottam meg a feladatot. Szeretem azt a periódust, amikor eggyel tovább lépünk, és olyan helyeken járok, amiket még nem próbáltam ki. Azért lesz valakiből színész, hogy a személyiségének azokat a jegyeit találja meg, amikről korábban nem volt tudomása.

hvg.hu: Rendező szakosokat tanítotott a Színművészetin, színésztábort vezet Balatonföldváron, doktorit ír. Egy színésznőnek nem sok ez egy kicsit?

F.A.: Számomra nem. A doktorim témája a színészet negatív oldaláról szól, arról, hogy mennyire teszi tönkre az idegrendszert, a személyiséget. A fiatalokkal való foglalkozás pedig zsigeri szükséglet. Nagyon sokat kapok tőlük, miközben úgy tűnik, hogy én adok nekik. Rengeteg fontos és szép emléket őrzök a balatonföldvári színésztáborról. Idén nyáron például a kisebbségekkel foglalkoztunk, azzal, hogy életünk során hányszor kerülünk kisebbségbe anélkül, hogy más lenne a bőrszínünk. A tábor vezetőjével Nagy Viktorral Zsámbéki Gábor osztályába jártunk. Öt évvel ezelőtt Ács János tanársegédnek hívott, majd a rá következő évben Rába Rolanddal közösen csináltuk a tábort. A harmadik évben már egyedül kaptam meghívást.

hvg.hu: Idén mintha lájtosabb évad várná az anyaszínházában: az évad első felében nem is lesz új bemutatója. Ez nem zavarja?

F.A.: Valóban, csak januárban lesz legközelebb premierem. Goldoni A nyaralásában a főszerepet játszom Mohácsi János rendezésében, amit iszonyatosan várok. A Gyógyír északi szélre kapcsán is kiderült számomra, hogy szükségem van vérátömlesztésre, hogy új emberekkel dolgozzak és ezáltal frissüljön a gondolkodásom.

hvg.hu: Országjáró turnéba kezdtek Őze Áronnal. Minek köszönhető a Gyógyír északi szélre elképesztő sikersorozata?

F.A.: Már amikor a regényt olvastam, megérintett a történet. Éreztem, van benne némi bulváros fogás, mégis nagyon komoly valóságtartalma van annak, ahogy két ember egy e-mail szerelemben vergődik. Először nehezen tudtam elképzelni színpadon, de inspirált a közös munka Göttinger Pállal, aki fiatal korához képest meglepően érett, meglepően sokat tud az emberi kapcsolatokról. Orlai Tibor producer pedig nem véletlenül Orlai Tibor. Pontosan tudja, hogy milyen témához kell nyúlni, milyen helyekre kell elvinni egy előadást, és ha megvalósul, hogyan fog szólni.

hvg.hu: A jövőben is nyitott további rendezői feladatokra?

F.A.: Ha hoz az élet olyan kihívást, ami tetszik, akkor elképzelhető, rendezek még, de nem gondolom, hogy ez az én utam.

forrás: http://hvg.hu