'A RÁCIÓ NEM OLDHATJA MEG DOLGAINKAT' - INTERJÚ BÉRCZES LÁSZLÓVAL

Januártól játsszák Bérczes László kaposvári Vaknyugat-rendezését a Tháliában. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a „nem tudás”-ról, a mezsgye-létről, a csodáról, és arról, mit jelent a maraton elején és végén lenni. Vigyázat, a beszélgetésben a rendező az előadás befejezését is elárulja! Na jó, azért nem egészen...

Hogy érzed magad Kaposváron? Korábbi beszélgetésekben sokszor említed Kaposvárral kapcsolatban a „bizalom” szót...

A társulat bizalmát nagyon nehéz megnyerni. Ezzel azt is kimondtam, nem gondolnám, hogy elnyertem, de ingyen nem is adják. Most türelmet tanulok, türelmesnek kell lennem. Mindenképpen a munka folyamata az, ami eldönti a dolgokat. Például a Vaknyugat próbafolyamata és végeredménye.

A „munka” alatt most a rendezésre gondolsz, de művészeti vezetőként is jelen vagy a színházban. Ez mit jelent?

Nincs kormány a kezemben, hogy látnák, hogy forgatom, vagy épp fékezek. Ez nem látszik. Illetve látszik egy repertoáron és látszik a fogadtatáson. Az első év - első éven az első közös évemet értem Rátótival - botladozó volt, de most bizakodóbb vagyok, a második évad egyelőre nagyon jónak mutatkozik. A gyerekelőadások, azÉjjeli menedékhely vagy az Othello Gyulaházán igazán jól sikerültek, jól is fogadták őket. Büszke vagyok arra, hogy Kaposvárott lehetek, de nem tagadom, néha mégis eszembe jut, hogy bármelyik vidéki színháznál szívesebben lennék, mint itt.

Miért?

Azért, mert abszurd elvárásként folyamatosan számonkéretik a nyolcvanas évek legendás Kaposvárja, amelyik számomra is legendás, részben magam is azon nőttem föl. Nagyon nagyra tartom, de én, vagy mi ezt nem tudhatjuk fölmutatni – és más sem tudná. Egy másik korszakban élünk, amiben a színház sokkal jelentéktelenebb része a nagy egésznek, mint a nyolcvanas években volt. Úgymond szabadság van, tehát a színháznak az a fajta plusz értéke, hogy ott majd mondanak valamit, amit máshol nem lehet, elveszett. A kínálat is sokkal nagyobb az utazástól az internetig, a fogyasztói társadalom átkaként az igénytelenség is nőttön-nő, magyarul sokkal kisebb a színház jelentősége, mint húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt.

A Vaknyugattal már foglalkoztál, a Bárkán szeretted volna megrendezni.

Igen, eredetileg 2004 körül szerettem volna a Bárkán megcsinálni. Akkor is Kovács Lajos játszotta volna Colemant, Hamvai Kornélt pedig már fölkértem a fordításra. A Vígszínház egy cseppnyi késéssel kérte meg a jogokat, fölhívtak, mondtam, hogy nyugodtan csinálják. Az övék Varró Dániel fordításával meg is valósult. A mienk viszont nem, mert Kovács Lajos akkor hagyta abba a színházazást, egyik napról a másikra, én pedig nem akartam nélküle megcsinálni. Pedig nagyon érdekes lett volna, hogy Budapesten két színházban is megy ugyanaz a darab, más rendezésben, ráadásul nem is ugyanaz a fordító. Most majdnem ez történik, Gothár újra megrendezte, most az Átriumban, és azt gondolom, két teljesen különböző előadás született.

Mindkét előadás Varró Dániel fordítását használja.

A Vaknyugatban rengeteg humor van, és ez a nyelvben is megjelenik. Varró Dani ott volt a bemutatón Kaposváron, kíváncsi vagyok, érzékelte-e, hogy le-lenyestünk piciket, egyszerűsítettünk a fordításán. Nagyon élveztem olvasni a szövegét, de meg kellett találni az egyensúlyt, hogy megmaradjon a szöveg humoros, kicsit roncsolt része, de ne győzze le az előadást, vagy ne lógjon le róla.

Mit jelent, hogy a Vaknyugat a Thália Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház közös produkciója?

Valamikor, nyolc-tíz évvel ezelőtt Beregszászban rendeztem Háy János Pityu bácsi fia című darabját. Akkor gondoltam ki, úgy kéne, hogy Budapesten is lássák. Született egy nagyon jól működő szövetség a Tháliával, miszerint két díszlet készül, és csak a színészek utaznak. Tehát nem kellett a szállításra költeni. Nagyon sokszor mehetett így a Pityu bácsi fia. Ez most is lehetőséget teremt arra, hogy ha jól fogadja a Vaknyugatot a közönség, akkor folyamatosan menjen Budapesten, és Kaposvárott is el lehessen néha játszani később.

A Mezsgye című köteted kapcsán idézted néhány soros életrajzodban: „…minden mezsgye volt az életemben, mindent ott csináltam… A mezsgyéről jobban lehet látni, mi történik. Igaz, nem lehet beavatkozni. Ez az átka ennek a helynek. Mi haszna persze annak, ha az ember csak lát.” Mit jelent most a mezsgye az életedben?

A mezsgye valójában magatartást jelöl, a helye változó. A mezsgyét általában valaminek a szélén képzeljük – én most pont középen látom. Ahol vagyok, és ahonnan nem tudom befolyásolni a dolgokat, legfeljebb csak nézem, az pont a két oldal között húzódó sáv. Onnan semmibe nem tudsz beleszólni, mert nincs hatalmad hozzá. De én nem tudok „vagy-vagy”-ban gondolkodni, csakis „és”-ben, az „és” jelenti a mezsgyét számomra. A Vaknyugat is erről szól. Van két testvér - a mi előadásunkban szándékosan idősebbek -, akik már több mint hatvan éve egy házban, mondhatnám úgy is, egy hazában élnek, és egyszerűen nem bírnak egymással meglenni; a több mint hatvan évük folyamatos konfliktusban, veszekedésben, verekedésben zajlott. Jelen van a történetükben egy mulatságos alkoholista pap, aki megpróbál a testvérek közt békét teremteni. Ő az, aki a mezsgyén lavíroz - minthogy alkoholista, azt is mondhatom, a mezsgyén tántorog -, ő próbálja az örök ellenségeket kibékíteni. Az ellenségek testvérek, ami azt jelenti, hogy el nem szakadhatnak egymástól, egymásra vannak utalva, egymásba csavarodva, egymásba nőve. Azt kéne belátniuk, hogy ha már a sors úgy hozta, hogy együtt kell élniük, jobb lenne nem háborúskodással tölteni az életet. A darab szerint ez a végtelenségig tart. Mivel egyikük sem enged, csak megy a másik után, folytatódik minden, ahogy volt. Ezt írjaMcDonagh.

Szerintem nem.

Nem ez a vége?

Benne van a változás lehetősége.

Talán benne van, mindenesetre mi ezt sokkal erősebben hangsúlyozzuk. Ugyanakkor nem látom a realitását, szinte csoda-szerű dolognak kellene történnie, hogy ebben a házban és hazában együtt élő emberek megbékéljenek egymással. Ezt állítom a Vaknyugatról, és ezt állítom Magyarországról.

Nehéz a testvérek dolga, hiszen bármiféle szülői minta híján vannak.

Persze. Ennek a társadalmi vonatkozásaival nem foglalkoztam a próbák során, de ott van valahol hátul az agyamban. Ilyen szempontból érdekes, ahogy Gothár Vaknyugata fiatalítja, én meg öregítem az eredetileg negyvenes éveikben járó testvérpárt. Számomra éppen a két hatvanas éveiben lévő szűz férfi alakja lesz szerencsétlenül szánalmas és mulatságos. Hiányzik mellőlük a nő. De bármilyen elvadult, mégis csak ott létezik a közelükben egy angyal, a Kicsilány, és akármilyen röhejes és szánandóan szerencsétlen, pitiáner a pap, mégis csak övé az erős állítás: áldozatot hoz a testvérekért.

Mit jelent szerinted a vallás, a hit ebben a történetben?

A vallás tárgyi megnyilvánulásai sokszor álságos önmentések; például a szentszobor-gyűjtögetés Valene részéről gyakorlatilag a másik provokálását szolgálja, ennek a valódi hithez semmi köze nincsen. McDonagh pedig elszórakozik kicsit az ír katolikus egyházzal, joggal vagy nem joggal bírálja, nevetségessé teszi. Engem a szeretet része jobban érdekel, és ennek nincs köze hithez vagy hitetlenséghez. Ennek a lehetősége mindenkiben ott van. Én nem vagyok hívő, és mégis, a vágy a hitre bennem elementáris. Ebből indulok ki. Az már csak szerencse kérdése, kivel mi történik életében, eljut-e egy konkrét, megnevezhető hithez, vallásgyakorlóvá válik-e vagy sem. De a vágy a hitre talán mindannyiunkban ott van. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudom, csak annyit tudok: minden egyes ember és emberi viszony, de minden, a fűszáltól a csillagokig, sokkalta bonyolultabb, mintsem, hogy belőle töredéknyinél többet megérthetnénk. Ez a végtelen pedig egyértelműen a transzcendencia felé mutat, akkor is, ha én nem hiszek egy valahol pipázgató nagyszakállú „nemtudomkiben” – nyilván nem is őbenne kell hinni. Azt tudom, hogy fölfoghatatlan a világ és fölfoghatatlan az ember is. Innentől kezdve a ráció nem oldhatja meg a dolgainkat. Maga a vallás csak annyiban érdekel a Vaknyugat esetében, amennyiben egy válságban lévő embert fölmutat, aki egyszerre próbálja képviselni az egyházát és folyamatosan kételkedik annak tanításában.

Van valamilyen különbség a két testvér, Coleman és Valene közt?

Van. Bár ugyanaz mozgatja őket, nagyon különböző személyiségek. A Kovács Lajos által játszott Coleman látszólag durvább, ő lövi szét Valene tűzhelyét, ő töri össze Valene szobrait, a mi előadásunk alapján ő fizikálisan is erősebb. Ő az, aki folyamatosan akcióba lép. Azt hiszem, kevesebbet gondolkodik, de sokkal érzelmesebb. Valene racionálisabb, szárazabb, számítóbb, éppen ezért a próbák alatt néha olyan érzésünk volt, hogy kegyetlenebb, mint a másik. De azért azt hiszem, a mérleg nagyon egálban van. Egyforma bennük az amortizáció, a hitetlenség, a kegyetlenség. Nagyon a végén vannak valaminek. Két véglény. Bennük hinni maga a csoda már.

A műsorfüzetben így fogalmazol: „A két utolsó ember a világon.”

Igen, abból indultam ki, hogy ők a két utolsó ember. Nem mondhatom tehát, hogy „na jó, ezek menjenek a francba, mert ott van az a sok másik”. Nincs másik. Ez a kettő van, ezeket kell megváltani. Ami nem akármilyen feladat. És a pap levelében ez áll: „én mégis fogadok tirátok, mindennek az ellenére.” Amire a pap hivatkozik, az az előadás tétje: hogy ez a két gazember, ez a két véglény vissza tud-e találni a „gyerkőce” korukhoz, azokhoz az ártatlan gyerekekhez, akik valaha voltak. Nem idealizálom a gyerekeket, de ők mégiscsak koncentrált figyelemmel képesek belemerülni a világba, rácsodálkozni mindenre, miközben nem ítélkeznek. Képesek megtapasztalni a csodát. A tét, hogy ez a két gazember elnyeri-e ezt a gyermeki létezést vagy sem. De megsúgom, nálunk elnyeri.

A pap levele, amit a testvérekhez ír, a tó partján születik, ott, ahol az öngyilkosok az utolsó kérdést teszik fel maguknak…

Ez a tó szinte hívja, vonzza a papot, aki végül csatlakozik a sok-sok áldozathoz, akik a tóba ölték magukat. A Kicsilánynak van egy nagyon-nagyon szép monológja ott a tóparton, ami tulajdonképpen kézfogás a halottakkal. A lány azokról beszél, akik már lenn vannak, túl vannak az életen, de súgnak nekünk, hogy bármilyen rossz is, „hajrá, próbáld csak Kicsilány, élj, mert amíg élsz, mindig megvan a lehetőség a boldogulásra”. Ez nekem kapcsolódik a Cseh Tamás könyvhöz is – Tamás, nem sokkal a halála előtt gyönyörűen beszél az életről. Ő, mint kifelé menő ember üzeni az itt maradóknak, hogy az élet káprázat. És ez az, amit a Kicsilány képvisel. Az ártatlan derűt és élni akarást, az élet szeretetét, annak mindenével együtt. Nekem erről is szól ez a darab.

Sok helyen említed a csapatot, akikkel dolgozol, vagy egyes színészeket, akikkel valamiért egymásra találtok. Van valami láthatatlan kötelék, összhang közted és a színészek között.

Rájöttem, nekem mindig szerencsém volt a színészekkel. Mucsi Zolitól Czintos Józsefig, Pálfi Ervintől Bíró Józsefig, Lázár Katitól Szabó Mártáig... És most itt ez a négyesfogat, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Nekem létkérdés egy próbafolyamatban, hogy létrejöjjön egy egymást elfogadó, egymást szerető és egyenrangú emberekből álló csapat. Ide értem a súgót, a kellékest, a világosítót, az asszisztenst, a főszereplőt, a tervezőt is. Ha csak lehet, derű legyen, humor legyen, jókedv és szelídség legyen. Ez a szeretet és izgalom, hogy együtt bábáskodunk valami körül, hosszú távon energiát ad. Szembekerülés lehet a próbákon, hiszen bizonyos dolgokat másképp látunk, de számomra nincs olyan színházi végeredmény, ami az embertelenséget igazolja. Nem fordulhatunk ki magunkból csak azért, mert nagy művészetet csinálunk. Jó lenne ugyanígy közlekedni az utcán is.

Hogyan alakult ki a Vaknyugat „vonósnégyese”?

Kovács Lajossal dolgoztam tíz-tizenkét évvel ezelőtt, de már jóval korábban találkoztunk Szolnokon, ahol középiskolai tanár voltam. Aztán könyvet is írtam róla, vele ez már egy nagyon régi kapcsolat. De például Hunyadkürti Gyuri, akit eddig csak színpadon láttam, óriási felfedezés volt. Mészáros Sárát láttam már, és nagyon nagyra tartottam, kivételes dolog, hogy találkoztunk. Rátótival nagyon izgalmas volt, hogy tud-e nem igazgatóként lenni a próbán. És abszolút tudott. Alázattal próbált. Szerettem volna, ha minél szélsőségesebb karakter az övé. Fontos volt, hogy sikerüljön egy egészen más arcát felmutatni, és kimozdítani őt a rá kényszerített sablonból: ő az elegáns, szép férfi, aki szépen beszél, akitől a hervadó szépségek elolvadnak… Itt kell megemlítenem Cziegler Balázst, a tervezőt is, tehetsége és embersége példa számomra.

A papban nincs ilyen jellegű vonzerő?

Miért ne lenne? Éppen az okozza a feszültséget, ha férfiként tekintenek rá. De ő őszintén hisz, és hiszi, hogy katolikus papként az a dolga, hogy „ne legyen férfi”. Ha ez a feszültség benne van, sokkal izgalmasabb a figura, mintha ránéznénk, és rögtön látnánk: jobb neki, hogy pap lett… Nagyon izgalmas a viszonya Kicsilánnyal.

Kritikát, könyvet írtál, tanítottál, fesztivált szervezel, most művészeti vezető vagy, és újra rendezel. De ez utóbbit ritkán teszed.

Nekem évente megrendezni egy darabot, az is sok. Nagyon sokat áldozok be, irtó szoros lesz a kapcsolatom az adott anyaggal. Nehezen engedem el, de ahhoz, hogy egy másikat csináljak, el kell, hogy engedjem. Tegnap ment a Nehéz, ott voltam, tegnapelőtt a Mulatság, ott is ott voltam. Rengeteg remekmű van, amit megrendezhetnék, de hiába nagyszerű darab például a Godot-ra várva, tudom, hogy milyen, és nekem éppen a „nem tudás” hiányzik. Pont az a kétely és kérdés, ami a saját életemet illetően bennem van, amire a Godot most legfeljebb választ ad, de nem velem együtt kérdez. Márpedig eszem ágában sincs válaszhoz jutni – válasz ugyanis nincs. A probléma kell, nem pedig a megoldása.

Rendezni is így, mindig kérdezve rendezel?

Akik először dolgoznak velem, azoknak szokatlan, hogy a közös asztalra mindig a problémát teszem, nem a megoldást. Egyáltalán nem tudok diktálni, nem is akarok. Sejtéseim vannak irányokról, a térről, gesztusokról, de itt sem a „tudás”-ból indulok ki, hanem a „nem tudás”-ból. Ha visszaemlékszel a Hajónapló Műhelyre, ott is próbáltam érvényesíteni, hogy keveset beszéltem, sokkal többet beszéltettem azokat, akik ott voltak. Mindabból, ami elhangzott, ahogy összegereblyéztük a tartalmat - egy kicsi manipulációval, elismerem -, mégis csak valami olyasmi állt össze, amit eleve gondoltam a dologról. De mivel tízen hozzátették a magukét, sokkal gazdagabb lett az, ahonnan elindultam. Amikor célba érsz, az azt jelenti, rengeteg utat bejártál, és ugyanannál a „nem tudás”-nál vagy. A maraton startja is ott szokott lenni, ahol a cél van. Oda kell befutni, ahonnan elstartoltál, onnan indulsz, ahova majd be kell érkezned. Csak annyi a különbség, hogy az út már benned van.

Készítette: Varga Zsófia



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5