„SZÍNHÁZASDI”, AVAGY SZÍNHÁZ EGY RENDEZŐ SZEMÉVEL – GÖTTINGER PÁL
Göttinger Pál 1983-ban született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, Székely Gábor osztályában végzett 2007-ben. Első önálló rendezése aLove & Money című darab. A Kultúra és Kritika, online irodalmi portál rendezésében a Nyitott műhelyben megrendezett nyílt szemináriumon Göttinger Pállal készítettek interjút a színház és főként a rendezés titokzatos hátteréről. Mi akik nézők vagyunk csak a végeredményt látjuk: a színházi darabot, és a színészeket. A színészeknek tapsolunk nem a rendezőnek, pedig sok esetben őt is legalább akkor taps illetné, mint amekkorát a színészeket. A rendező állította össze a darabot azzá amit megtapsolunk. Göttinger Pál erre hívta fel a figyelmet, hogy a rendező is ugyanakkora lelkesedéssel állítja színpadra a művet, mint a színészek.
Göttinger Pál gyerekszínészként kezdte pályafutását. Ebben az időszakban számos híres színésszel volt lehetősége együtt dolgozni. Ez egy meghatározó élmény volt az életében. Gyakran előfordult, hogy iskola helyett színházba ment gyakorolni. Nagyon hamar eldöntötte, hogy ezzel akar foglalkozni. Színház- és Filmművészeti Egyetemre elsőre felvételt nyert színházrendező szakra. Saját elmondása szerint ahány osztályfőnök annyi iskola. Ő egy szigorú osztályfőnöknél volt diák, aki nagy hatással volt a későbbi éveire. Keményen kellett dolgozni mindennap, sokszor kellett a hajnali órákban is bent maradni és gyakorolni. Ez a tapasztalattal teli időszak tanulságos volt számára, és sajnos rá kellett ébrednie hogy azt amit előtte tanult, nem igazán tudta hasznosítani.
Manapság sok bemutatót van alkalma tartani, de sajnos sokszor a mennyiség a minőség rovására megy. Az ideális a kettő bemutató lenne egy évben, de sok külső feltétel miatt muszáj egy évben négy vagy öt bemutatót tartani. A darabok amiket színpadra visz nagyon széles skálán mozognak. Szívesen rendez akár egy meseoperát, vagy egy könnyű vígjátékot.
A rendezésnél számtalan feltételnek kell megfelelnie, amiket általában a színházak adnak meg. Sok technikai szempont van, amit olykor nem a rendezőt segíti hanem éppen ellenkezőleg hátráltatja. Ezeket el kell tudni fogadni és ezekkel együtt kell tudni dolgozni, mert ha nem akkor önmaga ellen dolgozik a rendező. A darabok elsősorban a közönségnek készülnek, hiszen ők veszik a jegyet, ha jól sikerül a darab teltház lesz. Ha nem akkor a kritika szétszedi a rendezőt, és onnan tudni kell talpra állni.
A független színházak sok szempontból szabadabb kezet adnak rendezés terén. A darab színpadra vitelét a megbízó a dönti el, onnantól kezdve el kell tudni határoznia a rendezőnek, hogy el tudj- e vállalni a művet. Akadhat olyan helyzet, amikor teljes egészében szabad kezet kap, csak a főszereplőt határozzák meg. Ennek különböző személyes okai lehetnek. Amit a néző nem is gondolhat a közönség soraiból, hiszen ő csak a mosolyt láthatja, ami a darabok végén a színész arcán van. De egy ilyen a mosoly mögött, sokszor több a gondterheltség, mint azt a néző gondolná. Ezek azok a kulisszatitkok, amit egy rendezővel való beszélgetés során meg lehet tudni, ebből sokszor kemény világból, melyből a néző sok esetben semmit nem tud. A színészek és rendezők sajátos, saját szabályaik szerinti világ ez. Maguk írják a törvényeiket, amit sokszor meg is szegnek, ha az érdek úgy diktálja.
A vidéki színházakban érdekes, hogy kiemelten fontos az idő: személyes történetként elmesélte, hogy egy darab 15 perccel volt hosszabb, mint azt a néző elvárta és a közönség gondolkodás nélkül felállt és elhagyta a nézőteret. Ezek azok a helyzetek, amikor a rendezőnek fel kell adnia önmagát a darabért, és azt a 15 percet el kell venni a darabból ha sikert akar, illetve ha továbbra is dolgozni akar. Mert dolgozni kell, és ha valaki meg sokáig akar rendező lenni akkor sok elvárásnak kell megfelelnie. Egy rendezőnek bízni kell a színészeiben. Bennük látja a darabot, bennük valósul meg az amit elképzel. Hiába rideg és személytelen a felkészülés, a bizalomnak meg kell lennie. A rendező feladata hogy a próbák során ne essenek szét a színészek, ő neki kell egyben tartania a társulatot. Székelyudvarhely volt az az időszak az életében, amikor önmaga tudott lenni, valamint megvolt a személyes kapcsolat színészek és ő közte. A színes és rendező kapcsolata egy „végtelen bonyolult láncolata az empátiánk és megértésnek”.
A Bárka Színházban négy évig volt társulati tag, majd három évig volt vendég, mindkettővel volt jó és volt rossz élménye. Nagyon szeretett ezzel a társulattal dolgozni, fájdalmas volt onnan eljönnie. Egy rosszul kiválasztott darab miatt szakadt meg a társulati tag szerepe, ez a darab egy meseopera volt a Párkák. A közönség köreibe tartozó gyerekes anyukák nem voltak kellően felkészülve erre a darabra, és kicsit féltek tőle. Majd ezek után vendégként megrendezte a Szabadesést. Vendégnek lenni abból a szempontból pozitív, hogy külső szemlélőként látja a körülötte folyó eseményeket, és ez sokat segíthet a munkában. Jobban tud tanácsot kapni, és adni.
Mennyire lehet fontos a zene? Sokan úgy gondolják, hogy van cselekményformáló ereje. De nagyon sok esetben a zene csak kísérő elem. Valóban nagyon nehéz elképzelni úgy egy darabot, hogy a zene mint harmadik szereplő lép előtérbe. Kiemelkedő számára a zeneszeretet ez egy fajta feszültség levezetés. Témáit tekintve az ember egyik fő probléma forrását említette ez pedig az elszámoltatás, valami vagy valaki felé. Persze ennek van egy vallási vonzata is, de ebben az esetben az emberek felé történő elszámoltatást, tartozást emelte ki. Rendezései közé tartozik a Love & Money című darab. Ebben ez a fő vonal jelenik meg, egy szerelmes pár egymással való kapcsolatát pénzügyi szavakkal helyettesítették. A darab nagy siker volt, ami jelzi, hogy mennyire mondható igaznak ez az állítás, hogy valóban tartozunk egymásnak…?
forrás: http://mustache.hu