Szabó Borbála író-dramaturg sokféle színpadi műfajban kipróbálta már magát, legnagyobb visszhangot kiváltó munkái Katona József Bánk bán című drámájának újrafogalmazása és a Telefondoktor című monodrámája voltak. Ez utóbbit májusban két alkalommal láthatja a közönség az Arizona Stúdióban.
A monodráma egészen speciális műfaj. Könnyebb egy szereplő szemszögét végigvezetni egy történeten, mint „szabályos”, többszereplős drámai formában fogalmazni?
Szabó Borbála: Alapvetően elég rémes műfajnak tartom a monodrámát, szerintem mesterkélt és komolykodó dolog, amikor valaki – általában minden értelmes helyzet nélkül – egy szobában ülve egyszer csak elkezd ömlengeni saját magáról. Én igazából egy cseles ál-monodrámát írtam: a Telefondoktor valódi dialógusokból áll, amiknek csak az egyik felét hallja a közönség. El kell tehát képzelniük az összes többi figurát anélkül, hogy egyszer is látnák vagy akár hallanák őket. Engem nagyon izgatott, hogy ilyen inverz módon írjam meg a szereplőimet, kizárólag a főhősükkel való kapcsolatuk alapján.
A Telefondoktor főhősét nem színész, hanem rendező játssza, Göttinger Pál, akivel gyakran dolgozol együtt. Honnan jött az ötlet, hogy ő adja elő a darabot?
Szabó Borbála: Egy ideig keresgéltünk színészt hozzá, akkor még úgy volt, hogy Pali rendezi a darabot. Aztán csinált belőle egy felolvasószínházat a Kultúrfürdő nevű rendezvényen. Na és akkor lelepleződött a szélhámos: annyira jól olvasta föl, hogy kiderült, ez az ő szerepe – egy kis udvarlás után sikerült rávennem, hogy próbáljuk meg úgy, hogy ő játssza. Megkértük közös barátunkat, Orosz Dénest, hogy rendezze meg, aztán megkerestük a Manna Egyesületet ezzel az egész tervvel. Nekik tetszett, és így 2011-ben bemutathattuk a Bárka Színházban. Az idei év óta pedig már a Tháliában megy.
Írsz mesét, egyszemélyes bohózatot, kabarét, színművet, librettót, de a legfeltűnőbb munkád talán Katona József Bánk bán című művének mai színpadra hangolása volt. Melyik típusú munka áll hozzád a legközelebb?
Szabó Borbála: Mindenképpen saját darabot írok legszívesebben: a dramaturgi munka nem is izgat annyira, és nem is vagyok benne elég jó, amikor a más már elkészült művével kell bajlódni. Leginkább csak bosszant, hogy egy másik író már belekontárkodott azzal, hogy megírta… A Bánk bán más dolog, régi mániám volt, szerettem volna másokkal is elhitetni róla, hogy olyan nagyszerű, mint ahogy én látom. És akkor „lefordítottam”, megmutattam Cseke Péternek, aki lecsapott rá. Borzasztóan örülök, hogy ilyen siker lett Kecskeméten, és hogy a szülővárosában végre (újra)felfedezték ezt a remek Katona Józsefet!
Min dolgozol most?
Szabó Borbála: Épp a Stúdió K-ban próbáljuk egy új darabomat, a Nincsenapám, seanyám címűt. Vidovszky György rendezi, és az egész társulat játszik benne. Egy kamaszlány története ez, aki megpróbálja elviselni zűrzavaros családját – ha kategorizálni kell, akkor ez egy „ifjúsági” témájú színmű, de hátha nem kell, nem nagyon szeretem ezeket a dobozokat. Annak viszont nagyon örülök, hogy lesz az előadások után drámafoglalkozás a gimnazistákkal. Egészen az évad végén, május 30-án mutatjuk be.
forrás: http://7ora7.hu/
