VERDI 200

Csúcsdarabok az operában: pikáns Verdi-évfordulóra számíthatunk

A zeneszerző születésének 200. évfordulójára olyat mutatnak a Kolozsvári Magyar Operában, amilyen még nem volt: romániai bemutatók jönnek.

Határozottan izgalmas, hogy a Kolozsvári Magyar Opera próbálkozik újat mutatni, új rendezőket kér fel munkára vagy eddig Romániában nem látható darabokat mutat be. Ennek a törekvésének a legfrissebb eredménye a Giuseppe Verdi születésének kétszázadik évfordulójára bemutatásra kerülő előadás-trilógia, amelyet december 6–8. között láthat a kolozsvári közönség. A Schiller-szövegek alapján írt három operát – aSzent Johannát, A haramiákat és a Luisa Millert – szervezési okok miatt valószínűleg többet nem is tudják így egyben bemutatni – mondták a mai sajtótájékoztatójukon. De előbb még Budapesten a Magyar Állami Operaházban is bemutatják november 29. és december 1. között a darabokat. Ugyanazokkal a sztár-operaénekesekkel, teljesen azonos szereposztással, és azonos díszlettekkel játsszák minkét helyen, sőt mindhárom előadás esetében ugyanazokból az elemekből építették fel a díszletet. Az előadásokban Budapesten, Kolozsváron és Bukarestben dolgozó énekesek egyaránt részt vesznek, hallhatja például a közönség a mexikói származású Hector Lopez-Mendoza, a budapestiKolonits Klára vagy már a Párizsban is fellépő Károlyi Katalin. 

Szép Gyula, a kolozsvári opera igazgatója bevezetőjében elmondta: 165 éve folyamatosan játszanak Kolozsváron Verdit, és sokan gondolkodtak, hogy miként ünnepelhetnék meg méltóképpen az évfordulót. Végül úgy döntött, hogySelmeczi György ötletét elfogadva, a budapesti operaházzal közösen, három olyan előadást mutatnak be, amelyet korábban soha nem láthatott a közönség Kolozsváron. „Ez az ajánlat sokkal izgalmasabb, pikánsabb és újszerűbb volt, mintha a már eddig is látható darabokat tűztük volna egyszerre műsorra” – nyilatkozta az igazgató, aki azt is elmondta, hogy ez az együttműködés annak a bizonyítéka, bárkivel tudnak partnerek lenni, az intézményük világszínvonalon tud teljesíteni. 

Selmeczi György művészeti vezető és karmester kiemelte, bár ezeket a darabokat az operavilág nem nagyon játssza, egyértelműen elmondható, hogy remekművekről van szó. „Nem kétséges, hogy ezek a művek Verdi alkotói életének különleges darabjai. Az 1840-es években, a Nabuccóval és a Lombardokkal már a sikerei csúcsán lévő alkotó egyszerűen rájött, hogy az addigi szerzői, zenei nyelve nem beszélhető egy életen át, ezért egy gazdagabb, a maga korában avantgárd szerzői nyelvet alakított ki” – magyarázta Selmeczi, aki azt is elmondta, a darab rendezőinek a kiválasztásánál amellett, hogy fiatalokkal szerettek volna dolgozni, arra figyeltek leginkább, hogy meglegyen a műfajjal szembeni kellő érzékenységük. 

Zakariás Zalán, a Szent Johanna rendezője elmondta, bár tíz évvel korábban már dolgozott operában, de ez lesz az első rendezése. Kifejtette, a zene romantikus ereje erős hatással van rá, a megérzéseire hallgatva pedig megpróbálta képileg is kifejteni ezeket. A közös díszletről pedig úgy nyilatkozott: „érdekes volt nem kitalálni, hanem felhasználni a díszletelemeket.” 

Göttinger Pál, A haramiák rendezője szintén azzal kezdte, hogy először rendez operát, bár már nagyon rég szeretne profi módon ezzel foglalkozni, de előbb meg kellett tanulnia, rá kellett éreznie a rendezés fortélyaira. Elmondása szerint a próbafolyamat során az új emberekkel való találkozás volt számára a legfontosabb, hogy olyan tehetséges énekeseket ismerhetett meg, mint a már említett Hector Lopez-Mendoza, és nagyon szórakoztatónak találta, hogy különböző helyszíneken próbáltak az énekesek és a kórus. Szerint az opera egy „csúcsműfaj, a legtöbb, amire a színházasdi képes: a képzőművészet, a mozgásművészet, az irodalom és persze a zene találkozik lenyűgöző egységben.” „Az életben és az előadásban is a szerelem és a halál motívuma jelentette számomra a nagy találkozást: mindkettővel álmodom, mindkettőt hajszolom, a Luisa Millerben pedig jelen vannak ezek a motívumok” - mondta Szőcs Artúr, a Luisa Miller rendezője, aki állítása szerint szintén kezdőnek számít operarendezésben.

forrás: http://multikult.transindex.ro