"Nem hiszek a közönség kiszolgálásában" - Orlai Tibor színházi producer

Miért nem támogatják a nagy cégek a művészetet? Hogyan szerezhetnek mégis támogatást a színházak? Mi számít szórakoztató és mi művészszínháznak? Mire mennének utóbbiak az állam nélkül? Az Orlai Produkciós Iroda működésén kívül ezekről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogyan működik a produkciós iroda?

Orlai Tibor: Az Orlai Produkciós Iroda tulajdonképpen egy magánszínház. Négyen működtetjük, és folyamatosan színházi produkciókat hozunk létre; jelenleg több mint harminc előadást tartunk repertoáron. Ezekkel megpróbálunk egy arculatot kialakítani, egy színvonalat, értékrendet, gondolatiságot képviselni. Az állandó helyünk a Belvárosi Színház, de koprodukciókban máshol is játszunk, és a legtöbb előadással utazunk is szerte az országban. Társulatunk vagy műszakunk nincs, mindenkit egy-egy produkcióra szerződtetünk, de persze a munkatársak sokszor ismétlődnek. A 450 fős nagyszínpadi bemutatók mellett folyamatosan együttműködünk független társulatokkal is; ezt kötelességemnek tartom, hiszen én is független vagyok.

MN: Mi az az értékrend, amit az előbb említettél?

OT: Számomra fontos, hogy olyan minőségi produkciók szülessenek, amelyek széles közönségréteget tudnak megszólítani, de tartalmukban, mondanivalójukban olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek az emberek mindennapjaira reflektálnak, és ezt későbbi élethelyzetekben fel tudják használni, vagy elgondolkodnak miattuk a saját életükön, problémáikon. Lehet és fontos is olyan szórakoztató színházat létrehozni, ami nem arról szól, hogy a néző két óráig jól érzi magát, aztán fél óra múlva már azt sem tudja, mit látott. Vannak témák, amelyek jobban előtérbe kerülnek nálunk, például, hogy az idős embereknek is joguk van az élethez, a boldogsághoz, és a másság különféle kérdései is gyakran előfordulnak. Ezekkel sok esetben nem művészszínházi megközelítésben foglalkozunk, de mindenképpen értéket szeretnénk képviselni velük.

MN: Mit jelent az, hogy művészszínházi megközelítés?

OT: Ezt nehéz megfogalmazni, és sok esetben a kritikusok sem tudják tisztán különválasztani a művész- és szórakoztató színházat. Talán az a különbség, hogy mi szélesebb közönségréteget szeretnénk elérni és megszólítani, mint a vezető művészszínházak.

MN: Milyen eszközökkel lehet ezt elérni?

OT: Nem is annyira az eszközök fontosak, inkább a megfogalmazás direktsége számít: menynyire áttéteken, szimbólumokon, metaforákon keresztül üzenek, vagy mennyire direkten próbálom megfogalmazni, amit arról a társadalmi problémáról, emberi helyzetről gondolok. De nem a nevettetésről és a szélsőséges érzelmek kiváltásáról beszélek, mert a közönség kiszolgálásában érdekelt színházban nem hiszek. A közönséget nem kiszolgálni, hanem megszólítani kell.

MN: Mi van akkor, ha egy darab megfogalmaz ugyan egy számodra fontos mondanivalót, de ezt túlontúl "bulváros" köntösben teszi?

OT: Nem érzem feltétlenül pejoratív jelzőnek, ha valami bulváros. Nagyon sok, a szakma és a közönség szerint is magas színvonalú bulvárelőadás van. A lényeg inkább az, hogy egy előadás mennyire olcsó, mennyire a megúszásra játszik, van-e benne munka, mennyire kidolgozottak a részletek - én itt érzem a határvonalat.

MN: Mi az, amit már túl kockázatos lenne bemutatnotok?

OT: Mutatunk be olyan darabokat is, amelyekről pontosan tudom, hogy nem fognak száz előadást megérni, de fontosnak tartom őket - ilyen például az elmúlt negyven év egyik legfontosabb irodalmi alkotása, a Jadviga párnája, amely nagyon sok, a mai korban felhasználható gondolatot tartalmaz, vagy a huszadik század zsidóságtörténetét bemutató stúdiószínpadi Rose, amit nagyon fontos játszani ma, amikor Radnóti-könyveket égetnek, és Horthy-szobrokat avatnak.

MN: De azért, mondjuk, a Coriolanust soha nem mutathatnátok be.

OT: Valóban. Mivel magánszínház vagyunk, a mi egyetlen bevételünk a jegyeladásból származik, azaz csak olyan előadásokat tudok létrehozni, amelyeknek kellően széles körben tudom eladni a jegyeit. Keresztfinanszírozással belemegyünk kockázatosabb előadásokba is - dolgoztunk már a KoMával, a HOPParttal, legközelebb talán a K2 Színházzal, és folyamatos az együttműködésünk a Jurányi Inkubátorházzal -, viszont ezt inkább stúdiószínházi területen vállaljuk.

MN: A támogatásotokkal létrehozott független színházi előadások, gondolom, nem termelnek profitot.

OT: Nem, ez egyértelműen beruházás. Kötelességemnek érzem, hogy a legprogresszívebb, az új utakat kereső és ezzel később a kőszínházakra is ható terület munkalehetőségeit támogassam. A nagyszínpadi produkcióink bevételéből minden évben megtermelünk valamennyi pénzt; az a mi döntésünk, hogy ebből mennyit fordítunk a fő csapásirányra, vagyis a Belvárosi Színház nagyprodukcióira, és mennyit független előadásokra.

MN: Ez úgy hangzik, mintha nonprofit cégről lenne szó, hiszen azt a részt nem soroltad fel, amiből, mondjuk, új autót vehetsz.

OT: Nem vagyunk nonprofit szervezet, de én a saját megélhetésemen kívül még soha semmit nem vettem ki a produkciós irodából. Mindent, amit megtermelünk, új előadások létrehozására fordítunk, ami abból is látható, hogy eleinte évi egy-két produkciót tudtunk létrehozni, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy évi három-négy nagyszínpadi és két-három stúdiószínpadi előadás születik.

MN: Előadások létrehozásához soha nem pályáztál állami támogatásra.

OT: Ha én azt az utat választottam, azt írtam a zászlómra, hogy magánszínházat működtetek, akkor ehhez kell tartanom magam. Ez így korrekt.

MN: A színészválasztásban befolyásol, hogy egy név mennyire ismert, hány nézőt hoz be?

OT: Mindig annak kell meghatározónak lennie, hogy ki menynyire alkalmas az adott szerepre, mert ha egy alkatának nem megfelelő szerepbe kényszerítünk bele egy bármilyen neves színészt, az sosem lehet sikeres vállalkozás. Annak a színháznak, amit mi is próbálunk csinálni, az a lényege, hogy hiteles legyen, e téren pedig rengeteg múlik a színészválasztáson. Azon túl, hogy a főszereplők személye minél nagyobb közönséget vonzzon, nagyon fontos, hogy a nekik megfelelő szerepben mutatkozzanak be nálunk. Ha egy szerepre felmerül több színész neve, akkor nyilvánvalóan számít, hogy közülük kire kíváncsi leginkább a néző - de ha ez lenne a fő szempont, nem lehetne jó színházat létrehozni. És a lényeg mindig az, hogy a végeredmény jó vagy sem. Lehet bármekkora a reklámkampány, ami igazán eldönti egy előadás sorsát, az a szájhagyomány: ha a nézők szeretik, az elterjed, és fogynak a jegyek. Ugyanakkor nemcsak az fontos nekem, hogy a közönség elfogadjon egy előadást, hanem hogy a szakma, a kritika is így tegyen. Ez egy kontroll, ami megmutatja, jó úton haladok-e; a negatív kritikát megfontolom, a pozitívból pedig kiemelem azt, ami a további utat építheti.

MN: Mennyire szólsz bele egy-egy előadás művészeti kérdéseibe?

OT: A színészválasztásról általában a rendezővel közösen döntünk, de abszolút meggyőzhető vagyok; büszkén vállalom, hogy ez egy kooperáció az alkotók közt. De művészeti kérdésekbe soha nem szólok bele. A peremfeltételeket - a költségvetésről, a technikai lehetőségekről, az utaztathatóságról - az elején megbeszéljük, aztán ott vagyok az olvasópróbán, de onnantól a bizalmam teljes egészében az alkotói stábban van. Ha valami nem működik, legfeljebb legközelebb nem dolgozom azokkal az alkotókkal. De arra nem veszem magamnak a bátorságot, és nincs rá jogosítványom sem, hogy művészi kérdésekről döntsek, hiszen nem vagyok művészember. Nagyon fontos, hogy bár ez magánszínház és vannak bizonyos értékesítési elvárások, fiskális, kommerciális szempontot soha nem helyezünk művészi kérdések elé. Ebből nem engedek, mert innentől alapvetően csorbulna a minőség. Persze ebben benne van, hogy egy-egy előadás megbukik, de természetes, hogy senki sem hoz kizárólag jó döntéseket.

MN: Ha egy előadásod kevésbé fut jól, mint vártad, lehet az érdeklődést marketinggel számottevően befolyásolni?

OT: Nem mondom, hogy reklámmal egy adott határon belül ne lehetne megnövelni az eladást, de ha valamilyen előadás nem megy, az attól sem lesz sikerprodukció, ha én orrba-szájba hirdetem. Az adott sávon belül - amit az ember érez a bemutató után - reklámmal, PR-interjúkkal, esetleg a plakáton egy arc hangsúlyosabbá tételével a felső szakaszba lehet tornázni, de sávot ugrani nem lehet. A másik módszer az árukapcsolás, amikor egy bérletbe tesszük a húzó és a kevésbé húzó előadást, de ezek legfeljebb csak meghosszabbíthatják egy kevésbé sikeres produkció életpályáját - persze ezért is mindent meg kell tenni. De ha valami nagyon nem megy, azt tudomásul kell venni, és levenni a műsorról. Más kérdés, hogy vannak olyan, egyébként jó produkciók, amelyek az első öt-hat hétben nem találják meg azt a közönségréteget, amelynek az az előadás szól - ebben van a marketingnek hatalmas szerepe.

MN: Ha egyszer csak az állam kivonulna a művészet támogatásából, lehetne esélyük a művészszínházaknak - és pláne a függetleneknek - a túlélésre?

OT: A művészszínházak nem tudnak meglenni állami támogatás nélkül. Iszonyú hiba lenne, ha ez megszűnne, mert ahogy az már elhangzott, én Shakespeare Coriolanusát soha nem fogom tudni bemutatni - akkor senki nem is mutatná be, ahogy Moliére vagy Csehov darabjait sem, mert ezek gazdasági alapon működő színházi struktúrában kivitelezhetetlenek. Tudomásul kell venni, hogy a színház és a kultúra nagy része állami támogatás nélkül nem működik, és nem is működhet.

MN: Milyen lehetőségük van a művészszínházaknak a költségeik fedezésére az állami támogatáson kívül?

OT: A mecenatúra a gazdasági válsággal gyakorlatilag megszűnt. Volt idő, amikor egyes nagy cégek erre hajlandóságot mutattak, és biztos vagyok benne, hogy amikor a gazdasági körülmények átalakulnak, és a kultúrához való hozzáállás más lesz a társadalom egy részében, akkor a mecenatúrarendszer újra elkezd működni, és egyes piaci cégek a művészi értéket létrehozó kultúra mellé állnak majd. Ez fontos út. Jelentős kérdés, hogy a kultúra és a színház a társadalom mely részének fontos, mely rétegéhez jut el, mert úgy lehet elérni a potenciális támogatókat, ha ez a réteg széles. Egy magas kultúrájú, nagy ismeretanyagú, széles látókörű társadalom hosszú távon egyre inkább értéket tud termelni, ki a művészi területen, ki a gazdaságban, ki az iparban, ki a bányászatban. Ameddig nem jönnek rá, hogy a kultúra mindenképpen erőforrás-teremtés, addig ilyesmiről nem lesz szó. És ezzel már a kultúrpolitikáról beszélünk.

MN: Lehet a mecenatúra alternatívája a kölcsönös szolgáltatáson alapuló, barter jellegű reklámozás a színházban?

OT: Ez feltétlenül járható út, hiszen a gazdasági válság miatt gyakorlatilag lehetetlen anyagi támogatást szerezni bármilyen produkcióra. A legtöbb cégnél nyitottak az adok-kapok megállapodásokra. Ugyanakkor a barterezés profitorientált, gyártó nagyvállalatokkal nem működik, még a nagyobb közönségű kőszínházak esetében sem, mert nem tudják a reklámozott terméket elég széles réteghez eljuttatni. Inkább a médiapartnerség jöhet szóba. Amikor egy nagy, profitorientált cég támogatja a kultúrát, ma már nem a brand image szempontok alapján döntenek, mert nem abban a gazdasági helyzetben vagyunk. Régebben lehetett számukra fontos, hogy a nevük összefonódjon például egy kulturális rendezvénysorozattal. Magyarországon a rendszerváltást követően volt relatíve nagy a kultúra támogatása, amikor a cégek elkezdték a saját brandjük ismertségét növelni vagy megteremteni, mert ebben segített egy-egy kulturális esemény támogatása. Most viszont minden fillér számít, így a cégek döntési mechanizmusa a következő: ha én egymillió forintot hirdetésre, sporttámogatásra, ingyen ebédeltetésre költök el, vagy egy színháznak adom oda, az milyen hozammal jár, mennyire hoz üzleti előnyt számomra. Tudomásul kell venni tehát, hogy ilyen formában nem fognak támogatásra költeni; hacsak nincs valamilyen magánszemélyi elkötelezettség a művészet felé.

MN: Azt mondják, a színházjegyek árát már nem lehet tovább emelni.

OT: Én is úgy látom, hogy már inkább lefelé kell menni. 2007-ben magasabb jegyárat lehetett kérni egy-egy kiemelkedő produkcióért, mint most. Csökkent a színházba járó közönség jövedelemtermelő képessége, így kevesebb jegyet tudnak venni; ez látszik akár a Ma Este Színház! sikerén vagy azon, hogy újra népszerűbb lett a bérletvásárlás, mint amilyen néhány éve volt.

MN: Tehát a művészszínházak csak akkor élhetnének meg állami támogatás nélkül, ha gyökeresen megváltoztatnák az arculatukat, és teljesen mást kezdenének el játszani?

OT: Így van. De a művészszínházak maradjanak művészszínházak, a függetlenek legyenek alternatívok és progresszívek, a piacról élő színházak pedig hozzanak létre népszerű előadásokat, amelyek értéket képviselnek.

szerző: Kovács Bálint


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5