Lezártunk egy Sokszemköztöt, indult egy újabb

Tartozunk még egy lezárással a Romeo és Júlia projektjét illetően...

Az Arany János gimiben jártunk nem is olyan régen, ott már befejeződött a program. Nem szeretnék hosszasan értékelni, beszéljenek inkább a fiatalok, íme egy-két visszajelzés tőlük, rólunk (és magukról):

A foglalkozás sokat segített, hogy megértsem és élvezni tudjam Romeo és Júlia történetét.

Betekinthettünk a színház hátterébe, megismerhettük a forgószínpadot, a zsinórpadlást és beszélgethettünk a színházban dolgozókkal.

Sok feszültséget szült az osztályban a program.

Jó volt bepillantani a színház életébe, a próbákra.

Közelebb hozta az osztályt.

Szép volt, jó volt, elég volt.

Segített kifejezni önmagam.

Kicsit más szemszögből nézni a R&J-át.

Sokat beszélgettünk, így kiderültek olyan dolgok, amik lehet, hogy a program nélkül nem kerültek volna felszínre. Mostanság keveset beszélgetnek egymással az emberek és nehezen tudnak érvelni, kiállni magukért, de a foglalkozások segítettek mindebben és növelték az önbizalmam.

Tapasztalatot nyertem és még az órák is elmaradtak.

Sokszor nekifutottam már a könyvnek, de nem sikerült végigolvasni, megérteni. Az, hogy a foglalkozásokon mindent kiveséztünk a könyvvel kapcsolatban, rengeteg mindenről beszéltünk, nagyon tetszett.

Ezeket a sorokat olvasva - és tényleg cenzúrázatlanul - kezdem elhinni, hogy jó ilyen formában találkozni fiatalokkal, hiába balhés meg fárasztó néha. Voltak nagy viták, voltak harcok, de enélkül talán nem jönnek elő mélyebbről gondolatok, akár megjegyzések. Olyanok voltunk, mint a Capulet és Montague család, valami kaki van a levesben, de nem kihalászhatatlan!

Majd eltelt egy hét és hopp, ugrás bele a következő projektbe, terítéken a Vonalhúzás (r.: Göttinger Pál). A két nyertes pályázó csoport: Szent Gellért Katolikus Ált. Isk. és Gimnázium és a semmivel sem rövidebb nevű Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.

A darabot Ivanyos Ambrus írta, és hogy miről szól? Egy kis ízelítő:

18 évesen felnőttnek számítasz. Döntést kell hoznod, hogy hova tovább, még előbb is, mint „felnőnél”. Egy jelentkezési lapon dől el a következő jópár éved. De tényleg így a jó? Tényleg az akarsz lenni? És tényleg az vagy, aki lenni akarsz? Ismerős lehet a jelenség: „nagyon meg kéne már csinálnom ezt meg azt, de inkább megnézek még egy részt…” Az előadás ezekre a pillanatokra és döntésekre emlékezik vissza a nagybetűs Élet szemszögéből; elvárások, kinek a döntése, példák és önismeret, van-e olyan, hogy késő? Meddig és hogyan lehet meghúzni azt a vonalat?

Izgatottan várjuk a folytatást!

forrás: http://kibelato.blogspot.hu/