Per Olov Enquist
A TRIBÁDOK ÉJSZAKÁJA
színjáték 1889-ből
Rendező: Guelmino Sándor
Kamaraszínház
Író, színésznők, rendező – egy színpadi próba története.
Férj, feleség, szerető és egy mit sem sejtő kívülálló – egy házasság drámája.
Egy drámát próbálnak, aminek az a címe: Az erősebb.
Egy drámát próbálnak próbálni, de fontosabb, hogy melyikük az erősebb.
Próbálnak próbálni, de házasságuk drámája az erősebb.
Nem szokványos próba, nem szokványos házasság, nem szokványos éjszaka.
Egy darab, ami aztán 1889. március 9-i bemutatóján megbukik. Egy házasság, amit ezt követően felbontanak.
És egy nem szokványos, ámde szerte a világon nagy sikerrel játszott dráma, ami egy megbukott darabról és egy megbukott házasságról szól.
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth Péter
A PADLÁS
félig mese félig musical 9-99 éves korig
Rendező: Harangi Mária
Nagyszínpad
...Szuperintelligens számítógép, körözött betörő, időzített bomba, rádiójelek fényév távolságra, és persze holdfény, pókháló... Egy ócska padlás, csak olyan, mint százezer másik, iszonyú piszok van... És mégis: ez az a hely, ahol kelet és nyugat összeér, ahol a fény a sötéttel összefér, ahol minden szellem látható, és minden szólam hallható, ahol nem fáznak a csillagok, s ahol emlékünk majd élni fog. A hely, ahová tartozunk, s ahol néha másról álmodunk. Így hiszi a négy elfelejtett mesehős, s itt várják be a Révészt, aki átsegíti őket oda, ahol ők élnek: az örökre szépek. S persze eközben az is kiderül, miért jó embernek lenni, a földön élni - szeretni, vágyódni, gondoskodni valakiről, szilvásgombócot enni vagy épp csak az unokák miatt zsörtölődni...
A félig mese-félig musical szól mindenkinek: 9-99 éveseknek, határtalanul. Egy a fontos: a szellemeket csak az láthatja, akinek a szíve olyan romlatlan és tiszta, mint a gyermekeké.
William Shakespeare
VÍZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK
komédia
Rendező: Hargitai Iván
Nagyszínpad
A Vízkereszt remekbeszabott kabaré, szatíra, szerelmi történt és identitás dráma. Sok zene és dal kell hozzá, humorérzék és drámai véna. Látszólag könnyű futama ennek a verbalitásában zseniális angol drámaírónak, aki azért sose tud csak felszínes lenni. Bohóc tréfái végén összeszorul a szív, szerelmi romantikája vad szexualitássá lényegül át, könnyed flörtjei mögött felsejlik egy végzet dráma, hanyagul odavetett figuráiról is hosszú esszék írhatók, valódi sorsok árnyékát vetik. Olyan zseni, mint Mozart. Olyan virtuóz, olyan, könnyed és olyan mély. Olyan kiismerhetetlen.
Shakespeare-t játszani mindig mámorító kihívás a színészeknek és a rendezőnek, mindig megdöbbentően friss élményt okozó, felkavaró a nézőknek. Egy zseniális drámaíró, aki minden csacskaságát és egyedi, megdöbbentő erejét ismeri a színháznak. Színházra termett színházcsinálóknak és csodálatos színházi élményre vágyó nézőknek való! Megszólalt a harmadik figyelmeztetés: színpadra fel! Tessék vigyázni, jön az élet édes-bús görbe tükre!
Georges Feydeau
A HÜLYÉJE
bohózat
Rendező: Göttinger Pál
Nagyszínpad
Feydeau világhírű bohózata a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről. Természetesen nem azt állítja Feydeau, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, mert nagyon is szeretik, de mit tehetnének, ha egyszer ott van a vér, ami bugyog, és folyton jön egy helyzet, amikor beüt a ménkű. Meg aztán mi köze a megcsalásnak a hitvesi szeretethez? Hát nem jól megfér egymás mellett ez a kettő? Különben is, micsoda bátorság kell egy házasságot kockára tenni, micsoda zsenialitás kell észben tartani a hazugságokat, női/férfi neveket és ép bőrrel megúszni a sorozatos in flagrantikat?
Hamvai Kornél bravúros fordítása, a Tatabányán dolgozó színészek színe-java és Göttinger Pál rendező. Velük felszerelkezve zuhanunk bele orral előre ebbe az elképesztő felfordulásba - és próbálunk meg kikecmeregni belőle.
Anton Pavlovics Csehov
SIRÁLY
színjáték
Rendező: Rába Roland
Nagyszínpad
Csehov Sirály című színdarabja három tehetséges, érzékeny fiatalról szól, akik egy varázsos tó partján szerették egymást, de még túlságosan tapasztalatlanok voltak. Rosszul ismerték az érzéseiket, az emberi természetet, a világot, s az bosszút állt rajtuk. Az igazi nagy életre vágytak, de az könyörtelenül eltaposta őket. De szól a beérkezettekről is. Azokról, akiknek sikerült.
Ezerkilencszázkilencven kora őszén felszálltam a Kilián körtéri hetes buszra és a Népházig buszoztam. Besétáltam az épületbe és jelentkeztem az akkor induló színjátszó körbe, aminek Tüske színpad volt a neve. Mondanom kellett néhány verset, talán színdarab részletet is, nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy a színpadon magabiztos voltam. 16 éves voltam ekkor. Azóta elvégeztem a színművészetit és színészként, rendezőként dolgozom.
Az, hogy Tatabányán, a Népházban megrendezhetem Csehov Sirályát, lehetőség számomra, hogy ezekről a fontos évekről, illetve magáról a színházról is mesélhessek azoknak az embereknek, akik között, és akikkel felnőttem.
Hadar Galron
MIKVE
színmű
Rendező: Guelmino Sándor
Nagyszínpad
A mikve rituális fürdő, ahol az ortodox zsidó nők megmerítkeznek, és ezáltal megtisztulva térnek vissza otthonukba, hogy teljesítsék házastársi kötelességüket. Ám a darabbéli asszonyok, miközben testileg lemeztelenednek egymás előtt, lelkük titkait gondosan óvják egymás elől. Hiszen kell-e, lehetséges-e megkérdőjeleznünk alapértékeket, alapigazságokat, ha mindenki más hisz bennük?
De ha a hit nevében éppen magáról az emberről, az emberségről feledkezünk meg? És egyáltalán létezik olyan ember, akinek minden tette, minden tulajdonsága, minden gondolata megfelel az elvárásoknak? Ha másokat megbélyegzünk, azzal el tudjuk magunkról terelni a figyelmet?
Lehetséges-e, kell-e, merünk-e lázadni a normák ellen, ha a közösséghez való tartozásunk éppen attól függ, betartjuk-e annak szabályait? Egy közösséget valóban csak a vakhit és mások kirekesztése tud összetartani és erőssé tenni? Téthelyzetben a félelem, a szabálykövetés, a megfelelni vágyás, vagy emberségünk, igazságérzetünk erősebb?
Hadar Galron színdarabja a humánum és a szabadságvágy drámája.
forrás: http://www.jaszaiszinhaz.hu/
