Merre halad a harmincasok élete?

Vonalhúzás a Magyar Színházban: egy kortárs színmű, amely a pályaválasztás, pályakezdés elodázásának kérdéseit boncolgatja

Mire való és merre tart az életünk? Ezt én magam határozhatom meg – kiérdemelve a többiek lehetséges megvetését –, vagy mások szabják meg számomra, esetleges meghasonlásba vezetve engem? – teszi fel a kérdést Göttinger Pál, a Magyar Színház Vonalhúzás című darabjának rendezője. Lapunknak erről a pályaválasztás aktuális kérdéseit, a „kapunyitási pánikot” feszegető előadásról beszélt.

„A színház sok áttételen keresztül működő kommunikációs forma, hiszen a szerző és a rendező valamit mondani akar, a néző pedig válaszol azzal, ahogyan fogadja. Elsősorban e körülmény miatt kedvelem az új írásokat, valamint a próbafolyamat alatt olyan részletek, értelmezések kerülnek felszínre, amelyekre a rendező gondol először” – mondta el lapunknak Göttinger Pál, a Vonalhúzás című darab rendezője.

A Magyar Színházban nemrég bemutatott művet ezúttal kifejezetten az ő kérésére írta Ivanyos Ambrus. „Mindig változik annak aránya, hogy mennyire vonják be a szerzők a rendezőt. Nagy probléma, hogy a készülő előadás számomra egy szövegkönyv, az írónak viszont irodalom – és a kettő között szinte feloldhatatlan feszültség van. Az írónak rosszul esik, ha átírják a darabját, a rendező pedig nem fogadja el, hogy amit kivittek nagy nehezen az ajtón, azt az ablakon újra behozza az alkotó. A Vonalhúzás esetében az első beszélgetéstől fogva ott voltam: akkor a pályaválasztásról és annak elodázásáról kezdtünk el együtt gondolkozni, mint aktuális témáról” – idézte fel az alkotási folyamatot Göttinger. Hozzáfűzte: az együttírás nem biztos, hogy megkönnyíti a rendező értelmezési feladatát, a Vonalhúzás esetében is akadtak bizonyos nehézségek – de a színház alapvetően nehézségekből áll, ezek adják a szórakoztató részét is egyben.

A színmű fő témája a pályaválasztás, tágabb értelemben az élet értelmének keresése. „A vonalhúzás kifejezést az egyetemi ponthatárok megállapításakor használjuk. Nálunk az a másodperc van felnagyítva, amikor kiderül, hogy ki jutott be, és ki maradt alul. Azt vizsgáljuk, hogy pontosan milyenek is azok az elvárások, amelyekhez képest valaki felülkerekedik vagy éppen elmarad. Szeretnénk válaszokat találni arra, hogy baj-e, amikor alulmaradunk, és valóban siker-e, ha megugorjuk a lécet. Benne van az összes elvárás, amivel egy harmincnégy éves ember találkozhat” – mesélte a rendező.

A főszereplő élete felveti a kérdést: több egyetemet elkezdett, ám végül semmilyen tudományból nem szerzett diplomát – ez valójában mennyire jelent problémát?

„Ha találkozunk egy ilyen emberrel, rögtön a saját elvárásaink szerint tekintünk rá, most viszont azt kutatjuk, hogy ezt a »vonalat« mégis ki húzza meg, hogy mire való és merre tart az életünk. Hogy ezt én magam határozhatom meg – kiérdemelve a többiek lehetséges megvetését –, vagy mások szabják meg számomra, esetleges meghasonlásba vezetve engem?” – vetette föl a kérdést.

Ismert, a Magyar Színház igazgatói pozíciójára új pályázatot írt ki a fenntartó önkormányzat. Ez nagyban meghatározza a jövő évad kialakítását: Göttinger Pál szerint, aki a teátrum főrendezője, ez két igény alapján rajzolódik ki, egyrészt új darabok kellenek, mert Őze Áron igazgatása alatt sikerült kijönniük a gazdasági mélyrepülésből, és a repertoár még közel sem teljes. Emellett tovább szeretnék folytatni a fiataloknak szóló színház-pedagógiai programjaikat is. „Ez a színház, amelyről a szakma jó része le is mondott, életben van, és következő lépésekben mer gondolkozni. Sok újonnan megszólított rendező is felel a meghívásunkra, mások mellett Vidovszky György, Novák Eszter, Horgas Ádám” – mutatott rá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a teátrumnak szüksége lenne egy próbateremre és egy két-háromszáz fős stúdiószínpadra is, az alig százfős Sinkovits Imre Színpad, illetve a 660 fős nagyszínpad mellé.

forrás: http://www.magyarhirlap.hu/