MEGSZÖKNI A VÁSÁRCSARNOKBA - ÖTVÖS ANDRÁS MONODRÁMÁRA KÉSZÜL

Kolbászok, májasok, kolozsvárik jelenítenek meg minden mellékszereplőt Göttinger Pál rendezésében, az Egy csemegepultus naplója című előadásban, melynek egyetlen színésze, Ötvös András bábként játszik majd a tárgyakkal. Gerlóczy Márton azonos című regénye 2009-ben jelent meg, most az Orlai Produkciós Iroda égisze alatt készül belőle darab. A premiert július 10-én tartják Balatonföldváron, a Kultkikötőben, és szeptembertől a Jurányi Inkubátorházban lesz látható.

Hogy lehet egy regényből színházi előadást készíteni? Hogyan fedeztétek fel Gerlóczy Márton könyvét?

Nagyon szerettem volna Ötvös Andrással készíteni egy monodrámát, mert elképesztő, szertelen játékossága és alapos emberismerete nagyon szórakoztató, és a főiskolán már csináltunk együtt ilyet. Közben Orlai Tibor megkeresett a kérdéssel, hogy érdekel-e a regény. A két ötlet egy éve ért össze. Az első elképzelés szerint többszereplős, dramatizált változatot írtunk volna a könyvből, de erről lebeszéltem Tibort, mert az andrisos terv és a könyv csak együtt érdekelt. Így lett a szövegből monodráma. Minden egybevágott, hiszen Andris és a szerző is ismerik egymást évek óta. Gondolkodásukban sok a hasonlóság, ugyanakkor a különbség is, tehát termékeny az egész munka. A könyv egy rosszkedvű, cinikus emberről szól, aki kiábrándul addigi életéből és úgy dönt, másként folytatja. Gyökerestül tépi ki magát korábbi helyéről, és felcsap csemegepultosnak a Vásárcsarnokban. Figuralesnek szánja a kalandot, hiszen íróféle, érdekes embereket akar megfigyelni. Aztán persze olyan dolgok történnek vele, amelyek próbára teszik a személyiségét. Egyébként a történet a valóságban is megesett – a szerzővel.

A könyv fülszövege szerint nappal húsokat akar árulni, éjszaka női combokat szeretne fogdosni.

Mindent máshogy szeretne csinálni, új impulzusokat keres, tapasztalni vágyik és konokul hátat akar fordítani a múltnak. Vállalkozását dac és gyerekesség is mozgatja. Főhősünk jó mélyre le akar ásni, kíváncsi, mit engedhet még meg magának.

Hogy fog ez kiderülni az egyszereplős előadásból?

Andris nagyon sokat fog rohangászni, a színpadon felépít egy egész csemegepultot. A darab negyven valahány szereplőjét mind onnan veszi elő. Rengeteg tárgyat felvonultat bábként, megjeleníti velük a szomszéd nénit, a munkatársait, a vásárlókat, akik beszélnek, vitáznak, verekednek egymással. Főhősünk rengeteget csajozik, minden hölgyet egy-egy húsdarab személyesít majd meg, dobálja őket ide-oda. Tehát minden regénybeli alaknak lesz megfelelője. A próbáinkon részt vesz Schneider Jankó bábszínész, -rendező, aki rengeteget segít nekünk a tanácsaival, ötleteivel, a személyiségével. Ahhoz képest, hogy András egyedül lesz a színpadon, az előadás elég mozgalmasnak ígérkezik. Elbűvölő, ahogy gyermeki játékossággal kezeli a tárgyakat, hamar szereplőket, hegyvonulatot, repülőgépet alkot belőlük.

Milyen hosszú előadás kerekedik a 350 oldalas regényből?

Lőkös Ildikó dramaturg segített elkészíteni a mi változatunkat, keletkezett körülbelül másfél órányi szöveg. Próbáltuk mindkét szálat, a főhős csarnokbeli munkájának történetét és a csajozós sikereket-kudarcokat is végigkövetni. Meglátjuk, mennyi sikerül ebből.

Szórakoztató darabra számíthatunk vagy kirajzolódik benne némi társadalomkritika is?

Elsősorban szórakoztatni kíván ez a színdarab, rengeteget lehet majd nevetni rajta. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon kevés olyan bravúros színészünk van, akit másfél órán át tudunk figyelni önmagában, és Andris ilyen. Ugyanakkor Gerlóczy Márton és az ő emberismerete mélységeket is hordoz. Bár a főszereplő cinikus, valójában szeretettel szemléli vizsgálata tárgyait, a csarnok vásárlóit, az embereket. Szerepelnek gyönyörű, szívbemarkoló részek a szövegben. Például az amelyik egy nyugdíjas esetét írja le, akinek a napi élelme vész el, ha elgurul ötven forintja, és más veszi fel. Egyébként van a regényben egy nagy becsapás, miszerint az elbeszélő utál írni, semmi értelmét nem látja az értelmiségi létnek, pusztán közelebb akar kerülni a valósághoz.

Az értelmiség általában cselekvés helyett a csendes fejcsóválást választja...

Kétségtelen, hogy a főhős a cselekvést választja. Annak ellenére, hogy örömtelen életet él, hogy cinikus, rengeteg játékosság jellemzi. Ez a kettősség nagyon szórakoztató lehet az olvasók, és a nézők számára.

A könyv a kritikák szerint nem igazán nőbarát. Ti hogy látjátok?

Az igaz, hogy van benne egy kis hímsovinizmus. De nagyon fontos leszögezni, hogy a főhős Márczy Lajosnak vannak problémái, kudarcai a nőkkel, ezért próbálja meg a világot hibáztatni a saját bénaságáért. Úgy érzem, nekünk, az előadás alkotóinak sikerül ezt megfelelő gúnnyal kezelnünk. Vacaknak tartjuk, ahogy a nőkkel bánik – alpáriságát nézve saját marhaságainkon, korlátainkon derülünk.

A honlapodról kiderül, hogy vonzódsz a kortárs, magyar írásokhoz. Miből fakad ez?

Egyrészt így jött ki a lépés. Másrészt makacsul hiszem, hogy a kortárs szövegek reflektálnak a legjobban a mai nézők ügyeire. És álmaimban fordítva is igaz a kölcsönhatás.

Úgy képzeljünk el, mint aki járja a könyvesboltokat és figyeli, milyen új könyv lehet alkalmas színpadra?

Abszolút kell klasszikusokat is játszani, de a pályám során úgy adódott, hogy eddig nem én rendeztem őket. Azt gondolom, figyelni kell a mai drámaírókat, azt, hogy milyen témák foglalkoztatják őket. Nekem szerencsém van, hiszen a Magyar Színházban, és előtte a Bárkán is teret adtak az új írásoknak is, pedig a kőszínházak többsége fél a kortárs daraboktól az ismeretlenség, és a benne rejlő rizikó miatt. Attól tartanak, hogy az újdonságok nehezebben hozzák be a nézőt. Kortárs magyar darabot itthon nem is lehet nagyszínpadon játszani, csak stúdióban. Szeretném, ha ez változna. Mennyivel izgalmasabb egy olyan darabot nézni, aminek nem tudjuk a végét! Izgulni egy szereplőért, a történetért... Szerintem ez a gyermeki, önfeledt nézői állapot a legnemesebb.

Te is játszol egy monodrámát, a Telefondoktort. Milyen tapasztalataid vannak az egyszemélyes színházzal?

Nehéz művelni, ugyanakkor rendkívül izgalmas, ha olyan színészt nézünk, akinek minden másodperce közlés, és bár nincs partnere, az egész közönség a játékára tapad. Ahogy említettem, Ötvös András maximálisan ilyen. Rendkívül gátlástalan színész, az ellenkezőnek a fordítottját is eljátssza. Ha kell, esik, bukik. Minden próbára negyven új ötlettel érkezik. Remélem ez kiderül majd az Egy csemegepultus naplója előadásból is.

Szerző: Csicsely Zoltán

forrás: http://szinhaz.hu