Színházunk igazgatója augusztus 28-án a budapesti Mesemúzeumban Csukás István nevét viselő díjat alapított. Őze Áron az idei évben ismét leadta pályázatát színházunk igazgatói állására – a díj alapítása a pályázat egyik kiemelkedő része.
„A Teskándi Csukás István Iskola, a szárszói Csukás Színház, a kisújszállási Bagaméri szobor után a Pesti Magyar Színház Csukás István-díját is nagy örömmel fogadom. Úgy érzem, hogy a sok szeretetet, amit adtam, most visszakapom, és a gyerekektől! Nincs nagyobb dicsőség, nincs nagyobb öröm. Azt szoktam mondani, hogy engem a fél ország ismer és szeret, mégpedig az ország jobbik fele, a gyerekek! Miért kell foglalkozni, miért kell írni a gyerekeknek?
Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá.
Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét.
És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.”
Csukás István
Őze Áron az előző színházi évad végén bejelentette, hogy a 2014. december 31-én lejáró megbízatása után ismét leadja pályázatát a Pesti Magyar Színház vezetésére. Kiemelte, hogy két ciklust tart „egészségesnek” a vezetői pozícióban, így ő mindenképpen szeretné folytatni a megkezdett munkát. A pályázatot a nyár közepén adta le.
Az írásban kiemelt helyett kapott a Csukás István-díj, amely díj kuratóriumának elnöke a díjnak nevet adó Csukás István.
„A Pesti Magyar Színház eddigi tevékenysége során is kiemelt figyelmet fordított nagyszínpadi gyermekelőadások alapjául szolgáló új magyar írások megrendelésére, fejlesztésére. A műfaj olyan képviselőivel dolgozott és dolgozik együtt, mint Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán – minden esetben megvalósuló, ténylegesen bemutatott és repertoáron tartott produkciókat hozva létre” – olvasható Őze Áron pályázatában.
Őze Áron és a Pesti Magyar Színház társulata a díj életre keltésével ezt a munkát kívánja az elkövetkezendő évadokban tovább folytatni. A Csukás István-díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, és az elismerésen túl a mű nagyszínpadi bemutatását is jelenti. A díj kuratóriumának tagjai: Balázs Ágnes, Berg Judit, Szabó Borbála, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál és Őze Áron. A kuratórium elnöke: Csukás István.
A Pesti Magyar Színház az ifjúsági és gyermekirodalmi műfajban tevékenykedő hazai színházakat, szakmai szervezeteket kéri fel, hogy jelöljék a műfaj rangos szerzőit a meghívásos pályázatra. Ezzel nem csupán a résztvevő intézmények, szervezetek közötti szakmai kapcsolat mélyül el, hanem a teátrum a kortárs szerzőinknek még felületet is nyer, reményeik szerint fellendítve ezáltal a születendő darabok számát.
A díj célja a terület szakmai kommunikációjának elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáinak megismerése, bemutatása és beemelése az országos körforgásba.
A Petőfi Irodalmi Múzeumtól Gulyás Gabriella, a PIM operatív igazgatóságának főigazgató- helyettese a sajtótájékoztatón elmondta, nagyon örül, hogy a Mesemúzeum részese lehet a díjnak.
Kurátori tagok a díjról:
„A Csukás István-díjra nagyon-nagy szükség van, nagyon örülök az alapításának, és szívesen vállaltam a bizottsági tagságot. Hiszem, hogy a díj inspirálni fogja az írókat, s színesebbé válik a hazai gyerekirodalom.”
Berg Judit
„A díj célja felvállaltan kettős – és két közvetlen okából a második a fontosabb. Természetesen (ahogy most már évek óta) folyamatosan keressük az új, nagyszínpadi gyermek- és ifjúsági bemutató alapjául szolgáló írásokat. A Pesti Magyar Színház profilváltása óta minden évben bemutat nagyszínpadi újdonságot, akár a legfiatalabb nézőknek – és ezeket az előadásokat több tízezer fiatal néző látja az évek alatt. Szeretnénk a nálunk dolgozó és tapasztalatot gyűjtő írók bevonásával folytatni ezt a gyakorlatot – inspirációt és lehetőséget kínálva a műfajban alkotó szerzőknek. És sikereket, jó előadásokat magunknak és a közönségünknek.
A második okot tartom viszont fontosabbnak és előremutatóbbnak. Sokat használjuk, de nem értjük eléggé ebben a szcénában sem, hogy mire való ez a kifejezés: forgalmazás. És vele: a vita. Noha magunkat sem gondoljuk ebben szaktekintélynek, és nem vagyunk ügynökség sem, mégis ezt szánjuk a díj legfontosabb hozadékának. Nagyon fontos része az Őze Áron által megmozdított kezdeményezésnek az, hogy az anyagok nyilvánosak, egy afféle online folyóiratban hozzáférhetőek és vitathatóak legyenek.
Ültünk ebben az évben az ASSITEJ biennáléján Kaposváron a sátrak alatt, és hallgattuk ennek a területnek a hazai élvonalába tartozó alkotókat vitatkozni, beszélni egymás előadásairól. És bosszankodásaikat a viták után. Hogy mintha időnként alig értenék egymást. Meggyőződésünk, hogy értetlenségeiket, félreértéseiket nem rosszindulat, hanem gyakorlatlanság okozza – az egymástól a szűkös lehetőségek és földrajzi távolságok miatt elszigetelt alkotóközösségeknek, bármilyen fontos és saját közegükön belül pótolhatatlan munkát végeznek is, nincs módjuk egymás gondolkodásához, munkamódszereihez, gyakorlataihoz viszonyulni – akár kritikusan, akár tanulási szándékkal, tapasztalatcsereképp.
Persze nem tudunk szűkös lehetőségeket tágítani, földrajzi távolságokat megszüntetni – de a legszokásosabb alapanyagot, az írott művet van módunk gyűjteni, ellenszolgáltatás nélkül továbbadni, szakemberek ajánlásaival, véleményeivel megtámogatni.
Megszólítjuk tehát most az ország egész területén (vagy akár a határon túl) működő gyermek- és ifjúsági színházi műhelyeket, hogy küldjenek, ajánljanak saját szerzőik, alkotóik munkáiból. Hisszük, hogy a gyűjtemény a nálunk esetleg megvalósuló egyetlen előadás mellett is gazdagnak, inspirálónak ígérkezik, és lehetőséghez juttatja a megszólítottakat. És lehetőséghez juttatja a legfontosabb szereplőit is az egész munkálkodásunknak: a nézőket.”
Göttinger Pál
főrendező
„Négyéves kisfiam a „mi leszel, ha nagy leszel“ kérdésre rávágja: „olvasó, mert az annyira jó“. Kiscsaj koromban fel voltam háborodva, hogyhogy az nem munka, ha az ember fekszik a kanapén és olvas? Egyáltalán, van annál bármi fontosabb? Az azóta eltelt pár évtizedet se nagyon töltöttem mással, mint olvasással és dramaturgoskodással.
Tegnap a Magyar Színházban üldögéltem Jeney Zoltán író mellett és hallgattuk, ahogy a színészek felolvassák Rév Fülöp balatoni lovaglegény kalandjait, amire otthon mindennapos kard- és varázsgömb-fakultációval készülünk.
A Csukás István-díj lehetőséget kínál minden évben egy nagy kaland megvalósítására, átélésére.“
Perczel Enikő
dramaturg
forrás: http://www.magyarszinhaz.hu/
