Budapest arcai - Göttinger Pál színházi rendező
Még csak harmincegy éves, de a Magyar Színház főrendezője. Az egyetemi évek alatt kivette a részét a pesti éjszakából, de a hajnalig tartó beszélgetéseknek meglett az eredménye. A fiatal rendezővel beszélgettünk az egyetemi évekről, a budapesti közönségről és a Gerlóczy Márton regényéből készült, A csemegepultos naplója című új darabjáról.
Hogy lettél rendező?
Mindig is a színház körül mozogtunk, a húgommal voltunk a rádió gyerekstúdiójában, és mindannyian zenéltünk. Az érettségi után színésznek is jelentkeztem, de aztán rendező lettem.
Mesélsz nekünk az egyetemi évekről?
Székely Gábor osztályába jártam. Az első két év arról szólt, hogy "tehetséges vagy, de..." Szóval mindenkit helyretettek. Napi tizennégy órát próbáltunk. Viszont a beszélgetések a Vas utcai koliban legalább még egyszer ennyit hozzátettek, mint a suli. Az eleje pokoli volt, aztán könnyebb lett.
A pesti éjszaka?
Csak annyit mondok, hogy jelen voltunk. (nevet)
Hová jártatok?
Főleg a Szimplába és a Merlinbe, nagyon jó élet volt ott. De csajozni a Holdudvarba is.
Dohányzol. A színházban ezt hogy oldod meg?
Nehezen. Az épületben nekünk egyáltalán nem lehet, a színpadon pedig a kellékes által kevert cigit lehet szívni. Mikor a törvény bejött, jöttek is sorra a színészek, hogy: "figyu, ez az őr, akit játszom, ez ilyen bagós, nem"? Vicces volt. (nevet)
A "kőszínházi" rendezők közt igencsak fiatalnak számítasz, ennek ellenére már sok darab rendezése fűződik a nevedhez. Melyik a kedvenc?
A Tengeren, na meg az új darab, A csemegepultos naplója. De még sok másikat is szerettem.
A Tengeren 2008 óta megy, 24 éves voltál, amikor megcsináltad. A darab katartikus. Mitől működik ennyire?
Nagy élet volt akkor a Bárkában, annak a fajta együttlétezésnek az öröme ma is látszik az előadáson. Ilyés Robi és Kapa (a szerk.: Mucsi Zoltán) pedig fantasztikus főszereplő-páros. Ráadásul nagyszerű darabról van szó.
Milyennek látod az új darabot? Hogy készült? Mit vársz tőle?
Gerlóczyban több cinizmus volt, mint bennünk. Azt várom, hogy az ő látásmódja és a mi játékkedvünk ne kioltsa, hanem erősítse egymást. Önfeledt örömmel készült. Építettünk egy pultot, bezárkóztunk hárman és nagyon jót mulattunk. Ez tulajdonképpen egy tárgyanimációs előadás, ami sokszereplős szituációkat is megold. Ehhez segített Schneider Jankó bábművész.
Milyen a főszereplő, Ötvös Andris?
A darab másfél órás monodráma, nagyon kockázatos, de Andrissal óriási szerencsém volt. A mai napig matchboxozik, bármilyen tárggyal jól elvan, magára lehet hagyni egy ásványvizes üveggel is.
Tipikus pesti darab A csemegepultos naplója?
Nagyon! Gerlóczy annyira lokálpatrióta, hogy neki már a Fővám tér is egy expedíció. De fél évig bejárt a Csarnokba dolgozni, végigcsinálta a kalandokat, így a darab az elejétől a végéig a pesti emberekről szól.
Az író pesti, a rendező pesti. De milyen a budapesti közönség? Egyrészt a gondolhatjuk, hogy amíg a színházak tele az egész országban - és tele vannak - addig nincs gond. Másrészt egyes kutatások szerint a kultúrafogyasztásunk a romániai szint alatt, ami mégis csak egy rurális társadalom.
Mindkét dolog igaz. Egyrészt felzaklatóan olcsó a színházjegy. Gondolj bele, az Erkelben az Aidaalatt száz szereplő is megfordul a színpadon, ehhez képest ötszáz forint a jegy. Az emberek járnak a színházakba, csak ez nem tartalmazza a következő lépést. Londonban 5 font a mekis menü és 50 egy színházjegy. Másrészt viszont tényleg tudatosan fogyasztanak, mernek válogatni és hűségesek. Ezért a színházak a közönséggel együtt élik meg a bukást is, de ez össze is köti őket, szoros a viszony.
Sok szál fűz az alternatív, vagy ha úgy tetszik, független színházi szcénához, míg most elsősorban egy kőszínházhoz köt a munkád. Hogy viszonyulnak ezek egymáshoz? Miből áll a munkád?
Másfél éve vagyok főrendező a Magyar Színházban, de figyelek arra, hogy máshol is dolgozzak. A feladatom itt az új produkciók előkészítése, a rendezők felkérése, a szereposztások elkészítése. A főrendező néha bele is szólhat az munkába, hiszen a rendező megy, de az előadás itt marad. Úgy általában a (kő)színházi világ műsorpolitikai okokból lassabban reagál a világra, de egyébként nincs olyan nagy különbség munkamódszerben, habitusban, mint amiről beszélnek.
Milyen a Magyar Színház épületében dolgozni?
A színház 1966-ban épült. Megvannak a hátrányai, de a németek például ölni tudnának egy ilyen épületért. Nagy terei vannak, jól bevilágítható, 650 néző tud úgy leülni, hogy senki sincs igazán messze és remek az akusztika. Ja és a genius locihozhozzátartozik a Gobbi.
Erről mit lehet tudni?
A Gobbi klub egy régi (lejátszott) színpadi bútorokkal berendezett kocsma, szemben a művészbejáróval. A régiek még azt is elérték, hogy bevezessék ide a hívót. Nagyjaink átmentek, majd ha ideje volt, visszatántorogtak. Ma már ilyet nem lehet.
Most a hetedikben laksz, viszont említetted, hogy a koli miatt aludtál először Pesten.
Szentimrevárosi vagyok, és mikor az idő nem számít, akkor itt vagy a Gellérthegyen töltődöm fel egy sétával, például a titkos úton, ami a szoborhoz visz. Azt hiszem, egyszer visszaköltözöm.
forrás: http://welovebudapest.com/